Miért csinálja ezt? Most már kezdek kikészülni a hozzáállásától és a bántásaitól.

Az alaphelyzet az, hogy amikor teherbe estem, akkor ösztöndíjas Phd képzésre jártam első évben, ahol havi 100ezer volt az ösztöndíjam. Ezért cserében havonta egyszer kellett bemennem a suliba, amúgy otthon dolgozni, így nem halasztottam a baba miatt (nem terveztük amúgy, de eszünkbe sem volt elvetetni). Szóval a gyerek másfél éves koráig a GYES-CSp-vel együtt alaphangon 150ezret vittem haza, mellette pedig a gyerek 9 hónapos korától vállaltam otthonról végezhető munkákat, amiből szintén összejött havi 100körül, így onnantól havi min. 200at keresem kisbaba mellől, ami szerintem elég szép. Most augusztusban járt le az ösztöndíjam, és októberig voltak még munkáim, azóta sajnos nincs, pedig úgy volt, hogy szeptembertől van állandó, be is adtam a gyereket bölcsibe, de végül nem jött össze. Azóta álláskeresésben vagyok, de eddig nem találtam a szakmámban :(

Lényeg a lényeg, a párom október óta van családfenntató státuszban, keres is annyit, hogy ne kelljen kényszerből elmennem mondjuk takarítani, amíg nem találok a szakmámban munkát, és írom itthon a disszertációm is (együtt beszéltük meg, hogy legyen így).

Az elmúlt hetekben megsokszoroztak az olyan beszólásai, hogy én semmit sem csinálok, csak meresztem a s..gem itthon, hogy nincs másra eszem, mint költeni a pénzt (hozzáteszem, magamra semmit nem költök, azon akadt ki, hogy amíg a gyerek influenzás volt és én is elkaptam, mindketten 39 fokos lázzal itthon, alig éltem, és rendelni mertem kaját, nem mentem el bevásárolni és főzni). Folyamatosan érzékelteti, hogy ingyenélő vagyok, és nagyon bántó megjegyzéseket tesz. Pedig minden nap köldök állásjelentkezést, írom egész nap a disszetrációm, kutatok, a gyerekkel csak és kizárólag én foglalkozom, én látom el a háztartást stb., neki nincs más dolga, mint dolgozni napi 8 órát. Folyamatosan kijár bulizni, hogy kieressze a gőzt, persze nekem ez sem jár, meg semmilyen kikapcsolódás, mert úgysem csinálok semmit.

Kiszolgáltatottnak érzem magam, és azt, hogy úgy érzi, mindent megtehet azért, mert most ő a kenyérkereső. Kezdünk teljesen eltávolodni, én tele vagyok tüskékkel a beszólásai miatt, folyamatosan be vagyok frusztálva.

Ez most akkor tényleg így van, hogy amíg nincs keresetem, addig kuss a nevem, és nem csinálhatok semmit? Nagyon fáj, hogy ezt csinálja, és amikor megpróbáltam vele megbeszélni, akkor megint azt vágta a fejemhez, hogy jó dolgomban nem tudom, hogy mit csináljak és semmiségeken problémázok. Vagy akkor hagyjam a disszetrációt meg a munkakeresést és menjek el bármilyen munkát csinálni? Pedig ha mielőbb ledoktorálok, akkor a lehetőségeim is sokkal jobbak lesznek. Tanácstalan vagyok :(