Miért csinálja ezt? Most már kezdek kikészülni a hozzáállásától és a bántásaitól.
Az alaphelyzet az, hogy amikor teherbe estem, akkor ösztöndíjas Phd képzésre jártam első évben, ahol havi 100ezer volt az ösztöndíjam. Ezért cserében havonta egyszer kellett bemennem a suliba, amúgy otthon dolgozni, így nem halasztottam a baba miatt (nem terveztük amúgy, de eszünkbe sem volt elvetetni). Szóval a gyerek másfél éves koráig a GYES-CSp-vel együtt alaphangon 150ezret vittem haza, mellette pedig a gyerek 9 hónapos korától vállaltam otthonról végezhető munkákat, amiből szintén összejött havi 100körül, így onnantól havi min. 200at keresem kisbaba mellől, ami szerintem elég szép. Most augusztusban járt le az ösztöndíjam, és októberig voltak még munkáim, azóta sajnos nincs, pedig úgy volt, hogy szeptembertől van állandó, be is adtam a gyereket bölcsibe, de végül nem jött össze. Azóta álláskeresésben vagyok, de eddig nem találtam a szakmámban :(
Lényeg a lényeg, a párom október óta van családfenntató státuszban, keres is annyit, hogy ne kelljen kényszerből elmennem mondjuk takarítani, amíg nem találok a szakmámban munkát, és írom itthon a disszertációm is (együtt beszéltük meg, hogy legyen így).
Az elmúlt hetekben megsokszoroztak az olyan beszólásai, hogy én semmit sem csinálok, csak meresztem a s..gem itthon, hogy nincs másra eszem, mint költeni a pénzt (hozzáteszem, magamra semmit nem költök, azon akadt ki, hogy amíg a gyerek influenzás volt és én is elkaptam, mindketten 39 fokos lázzal itthon, alig éltem, és rendelni mertem kaját, nem mentem el bevásárolni és főzni). Folyamatosan érzékelteti, hogy ingyenélő vagyok, és nagyon bántó megjegyzéseket tesz. Pedig minden nap köldök állásjelentkezést, írom egész nap a disszetrációm, kutatok, a gyerekkel csak és kizárólag én foglalkozom, én látom el a háztartást stb., neki nincs más dolga, mint dolgozni napi 8 órát. Folyamatosan kijár bulizni, hogy kieressze a gőzt, persze nekem ez sem jár, meg semmilyen kikapcsolódás, mert úgysem csinálok semmit.
Kiszolgáltatottnak érzem magam, és azt, hogy úgy érzi, mindent megtehet azért, mert most ő a kenyérkereső. Kezdünk teljesen eltávolodni, én tele vagyok tüskékkel a beszólásai miatt, folyamatosan be vagyok frusztálva.
Ez most akkor tényleg így van, hogy amíg nincs keresetem, addig kuss a nevem, és nem csinálhatok semmit? Nagyon fáj, hogy ezt csinálja, és amikor megpróbáltam vele megbeszélni, akkor megint azt vágta a fejemhez, hogy jó dolgomban nem tudom, hogy mit csináljak és semmiségeken problémázok. Vagy akkor hagyjam a disszetrációt meg a munkakeresést és menjek el bármilyen munkát csinálni? Pedig ha mielőbb ledoktorálok, akkor a lehetőségeim is sokkal jobbak lesznek. Tanácstalan vagyok :(
válasza:Ez elég durva. Főleg így, hogy az anyagi helyzetetek rendben van és még azt sem lehet mondani, hogy a bizonytalanság miatt csúsznak ki ilyenek a száján.
Én nagyon elgondolkodnék a kapcsolatunk jövőjén. Tuti nem kussolnék. Így nem vagytok társak! Az persze jó volt, amikor 200 vittél haza. Most akkor csak akkor érsz valamit, ha pénzt keresel?
Próbálj meg vele beszélni, hogy mi a baj. Ne beszólogasson, hanem mondja el, hogy mit szeretne, mi zavarja.
válasza:
válasza: válasza:Ne tűrd! Büszkének kéne lennie rád, mert háromszorosan is megálltad (a jövőben is megállod) a helyed: tanultál, nem is akármilyen szinten (PhD) kisgyerek mellett, dolgoztál és gondoskodtál a kicsiről + a háztartás-vezetésről. Hálásnak kéne lennie és örülni, hogy ilyen sokoldalúan energikus társa van.
Ez az ember arra sem méltó, hogy a cipőfűződet kösse meg. Az a néhány hónapja tartó "családfenntartói" szerep (ami természetesen csak viszonylagos, hisz a gyerekneveléssel és a házimunkával, ami pénzben is kifejezhető, jelentős érték!, most is hozzájárulsz a létfenntartáshoz) tehát: az a szerep most felszínre hozta a valódi énjét: az uralkodni, számonkérni akaró hagyományos, patriarchális szemléletű férfiét.
Mégegyszer: ne tűrd! Egy ilyen ember nem társ, nem méltó arra, hogy mellette maradj. Amint a saját lábadra állsz ismét, adj neki ultimátumot. Ezzel a szemlélettel menjen csak Ugandába.
válasza:Enyhén mosolygok, hogy a PhD-dra készülsz, de képtelen vagy magadtól megválaszolni ezeket a kérdéseket.
1. Természetesen írd meg a PhD-t. Ennyi időt és munkát belefektettél! Ha már a disszertációt írod, akkor a kutatómunka megvan (sokaknak ez a megugorhatatlan akadály). A disszertációt október óta írod, gondolom már annak is megvan jelentős része.
2. Egy egyetemet végzett, doktorira készülő emberben hogyan merülhet föl, hogy "Ez most akkor tényleg így van, hogy amíg nincs keresetem, addig kuss a nevem, és nem csinálhatok semmit?" ?????? Ha Mariska lennél a tanyavilágból, aki életében kétszer járt a legközelebbi mezővárosban, akkor érteném, hogy a fenti kérdést komolyan fölteszed magadnak. Így nem.
A betegség alatti ételrendelésről annyit, hogy minden normális felnőtt tudomásul veszi, hogy a betegség munkaképtelenséget jelent. A beteg családtagunktól a legtermészetesebb módon kell átvennünk a terhet, tehát főzhetett volna a férjed, vagy ha nem tud, nincs ideje, akkor mindkettőtök közös döntése, hogy inkább ételt rendeltek.
Gondolom a párod sem hat elemit végzett. Csodálom, hogy iskolázott fiatalok 2015-ben ilyen trágya párkapcsolatot alakítanak ki. Úgy látszik, az iskolázottságnak semmi köze a szociális érzékhez és az érzelmi intelligenciához.
Természetes volna, hogy amelyikőtök beteg, vagy munkanélküli, azt a párja nem b...ogatja, hanem segíti, biztatja, tartja benne a lelket. Az is természetes volna, hogy aki rendszeresen jár szórakozni, az (legalább időnként) vigye magával a párját is (ha a gyerek vigyázás megoldható).
Épp eléggé bizonyítottad, hogy helyt tudsz állni, és tudsz pénzt keresni.
El nem tudom képzelni, hogy sikerült ezt a basáskodó férfit összeszedned, eddig miért nem tűnt föl, milyen ember. Most már, babával, sokkal nehezebb kérdés, hogy kidobd, amint lesz állásod, vagy nyelj le tőle ilyeneket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Köszönöm a biztató szavakat. Tényleg elkeserítő, hogy kiderül, ilyen emberrel élek együtt. Azokra a kérdésekre, hogy eddig nem derült-e ki: nem, sosem volt arra utalójel, hogy ilyen basáskodó lenne, sőt, mindig büszke volt az elért eredményeimre, egyenlő félként tekintett rám...úgy néz ki csak addig, amíg anyagilag is egyenlő félként vettem részt a kapcsolatban.
5-ös válaszolónak arra a megjegyzésére, hogy lassan doktori fokozattal nincs annyi eszem, hogy megválaszoljak egy ilyen kérdést, csak annyit tudnék reagálni, hogy amikor hónapokon át az ember önbecsülése a sárba van tiporva, és a párjától is állandóan ilyen megjegyzéseket kap, akkor elgondolkozik azon, hogy biztosan jól csinál-e dolgokat, vagy máshol ez hogy van. Sajnos az egyetemen nem volt házastársi-együttélési kurzus...Azt az érzést kelti bennem, hogy önző vagyok azzal, hogy a disszertációmmal foglalkozom, és nem a család érdekeit tartom szem előtt. Holott minden esetben azt látom magam körül az ismerőseimnél, hogy teljesen evidens, hogy az anya a gyerek 2-3 éves koráig otthon van, és nincs más dolga, mint a gyereket nevelni és a háztartást vezetni.
Annak a válaszolónak pedig, aki azt írta, hogy ösztöndíjból élni könnyű, most mutassam meg mit tudok, csak annyi, hogy egy 3 éves ilyen összegű Phd ösztöndíjat nem osztogatnak mindenkinek, hanem előtte 5 évig kőkeményen dolgoztam azért, és letettem egy-két dolgot az asztalra, hogy ezt elnyerjem. Ez lényegében már fizetés az államtól, hogy kutassak és megírjak egy tudományos értekezést valamiről, ami hasznos lehet a jövőbeli kutatásokra és oktatásra nézve. De ebből látszik, hogy fogalma nincsen erről, csak undorítóan bántó megjegyzéseket tud tenni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!