Jobban meg van becsülve az a testvér, akinek gyereke van?

Nincs jobban megbecsülve.

A helyes megfogalmazás talán az lenne, hogy a gyerekesekkel másképp bánnak.

Igen, az unokák miatt van így. Ha pl. a nővéred megkérné egy családon kívüli ismerősét (vagy akár csak a férjét), hogy ő vigye el az unokákat, ugyanilyan izgalommal várnák a szüleid.

Ill. abban is van igazság, hogy aki ritkábban érkezik hozzájuk vendégségbe, annak az érkezése nagyobb esemény.

Nem ártana fejben is haladnod a koroddal.

Megfelelően felmérni a helyzetet, az érzelmeidet pedig helyére tenni, kezelni, no és kinyitni pici szádat, azaz kommunikálni is pl a szüleiddel.

Mit ér a sok idő együtt, ha ilyen alap dolgokat se tudsz megbeszélni velük.

Mindemellett igaza van kommentelőnek. Ez nem rólad vagy testvéredről szól!

Hanem az újabb generációnak, ezesetben az unokáknak.

Teljesen más érzéseket keltenek a nagyszülőkben is, nemcsak a szüleikben.

Nálunk pár hónapja tudta meg édesanyám, hogy több tesóm közül egyiküknek lesz gyermeke.

Mindig is nyúzott minket az unoka témával. Egyikünknek nem lehet, jómagam pedig nem is akarok. Mi még örülünk is, hogy végre nem nyúz minket anyánk.

Megfigyelhető rajta is, mi nagyszüleinken is, hogy teljesen lázban vannak.

No és teljesen más ha unoka van. Mert ott nem kell elviselni azt, ami pl anyasággal jár. Úgymond csak a jóból kap a mama,papa. :P ...és nem 0-24 órás felügyelet.

Teljesen más érzések, reakciók mennek végbe biokémiai alapon is. Természetes folyamat.

Kicsit legyél nyitottabb a világra, mások érzéseire, nézeteire, ám legfőképp empatikusabb.

Engedd el a felesleges személyes sértettséget, gyermeteg hisztit. Felnőtt vagy. Kezeld helyén.

Pl beszélgess szüleiddel:

Milyen érzés/mennyivel másabb érzés egy unoka?

Mondhatod itt, hogy mennyi időt, energiát, pénzt ölsz beléjük.

De TE döntésed, tetteid ezek első sorban. Az is lehet valamit túlkompenzálni akarsz, pl testvéreddel való "gyermeki rivalizálás".

S mit ér mindez, ha nem minőségi az az idő. Hiszen itt vagy gyakorin egy ilyen alap kérdéssel, amit normális esetben megbeszélnek az emberek.

Ahogy jómagam is beszélgettem anyámmal unoka témában, hogy milyen ez számára.

Nyisd ki a szád, kommunikálj, láss rá másokra és a világra is!

Próbálj elrugaszkodni és élvezni. Vagy ha nem vagy nagyon oda gyerekekért, akkor szimplán adj teret nekik.

Mindemellett: mindenki számára a szerettei, barátai stb egyéb emberi kapcsolatok soha sem lesznek egyformák, sem a kötelék, sem a mérték.

Hiszen mindegyik fél külön személyiség. Képtelenség egyformán szeretni embereket is. Még ha a saját gyerekeid is azok. Mi is tudjuk nagyon jól.

Ahogy azt is, hogy melyik szülőnél vagy felmenőknél melyikünk kinek a "kedvence".

Ez teljesen elkerülhetetlen. Jómagam pl apai ágon a mamámmal vagyok szorosabb kapcsolatban a személyiségünk, mentalitásunk és hobbijaink miatt.

Dolgozz ezen az önismereti részen, hogy befogadd ezeket a tényeket és békében, lelki nyugalomban élhess.

30+ N

"No és teljesen más ha unoka van."

Azért hozzátenném, ez jellemzően az első unokánál van így, szóval a kérdezőnek, ha lesz gyereke, azt kell legközelebb feldolgozni, hogy az ő gyerekét nem fogják már akkora izgammal várni

#6

Ez se feltétlenül igaz, nagymamámnak én vagyok az első unokája, de csak addig voltam érdekes amíg meg nem születtek az unokatesóim (nagymamám másik unokái, anyum tesójától), onnantól én ejtve voltam. :D