Ez milyen felfogás egy férfi részéről? A házimunka a nő dolga, a férfié az ha elromlik valami (többi lent)

Nem jó ez a szemlélet tőle, nagyon elavult.

Mi az, amit ő csinál?

Szedjétek össze mindkettőtökre, és ha nagyon aránytalan, akkor kérdezd meg, hogy mit vállal el a tiédből?

Ja, és nem kell naponta takarítani, mosni!

Főzni is elég 2 naponta. Ha szóvá teszi, akkor beszéljétek meg ezt is (ha elvárja a napi friss ételt, akkor tegyen is érte valamit - nem feltétlenül a főzést, hanem pl. takarítást).

Nagybevásárlást ugye ő csinálja?

Kap egy listát a nehezebb dolgokról (karton víz, tej, stb), amit egy férfi sem téveszt el, aztán felhozza.

Kertes házban lakunk, és mivel én itthon vagyok nem állítom be mosogatni pl., may akkor segít be amikor megéhezik a kiscsajszim (5 hós). Amúgy mikor mind a ketten dolgoztunk akkor besegített nem azért, mert megkértem, hanem annyit levett a vállamról, hogy egymásra is jusson időnk.

Az meg, hogy kinek mi a dolga megbeszélés kérdése...

"néha minimálisan be lehet szállni."

Ezt kell konkrétan megbeszélni.

A "néha" és a "minimálisan" az nem értelmezhető a számára. Nem lát bele a fejedbe, hogy te hogyan és mikor szeretnéd rendben tartani a háztartást.

Meg kell mondani, hogy "Hétfő és szerda nagybevásárlás. Cetlit kapsz" - és "szombat porszívózás, szemétkivitel".

Hasonló módon szedjétek össze az állandó teendőket.

Az alkalmi dolgokért pedig mindig szólj neki. Szépen, türelmesen.

Amúgy... bár te többet dolgozol, de azért gondolkozz el, hogy amit ő csinál, azt te is meg tudod tenni?

Gépszerelés (úgy, hogy utána működjön is és senki se haljon meg miatta) és hasonlók mennek?

Mert ha nem, akkor az ő munkája értékesebb, és így kell számolni vele.

Ettől még kell neki plusz munkát adni, mert nyilván így is sokkal kevesebb a munkája, mint neked.

Kedves kérdező!

Ez a felfogás nyilván ostobaság, de ha te ezt egyszer megengedted a szerelem hevében, akkor most hiába sírsz. Vagyis hát van mód még új rendet hozni, csak nehézkesebb lesz, mint az elején tisztázni. Hisz a férjed már beleszokott ebbe.

Nálunk nem így működnek a dolgok. A bevásárlást pl. a férjem 10-ből 9-szer intézi. Elmosogat, kádat pucol, felseper, felmos, felporszívóz, huzatol, mosogat, rendet rak, csekket befizet, kimos, kitereget és megfőz. Nincs olyan, aminek ne állna neki. Soha az életben nem mondta semmire azt, hogy ez női munka, nem csinálom. Alapvetően szeret lustálkodni, nem mindig jut eszébe magától nekiállni valaminek, de kérésre rögtön kiveszi a részét a házimunkából. :)

Pedig míg otthon lakott, a kisujját nem mozdította, mivel az anyja és az apja pont ilyen felosztásban dolgoztak, amit te írsz, azzal a különbséggel, hogy mivel após az égvilágon semmihez nem ért, nem tudott megjavítani semmit, ha mégis hozzáfogott, akkor nagyobb bajt csinált. Tehát még azt sem lehet mondani, jó mintát látott otthon a férjem, mert nem.

De ha az összeköltözésünk után játszottam volna a tökéletes feleséget, aki mindent elé rak, akkor ő is gond nélkül beleszokott volna a jóba. Aztán ha X idő múltán belefáradtam volna, akkor hiába...

Ezt nem lehet feketén-fehéren kezelni. Nálunk sok mindent én javítok meg (nő), mert volt időszak, hogy egyedül éltem és rá voltam kényszerítve. Most hiába van férfi a háznál, ha ki kell tisztítani a szifont, akkor nem várom meg, míg a férfi hazaért, hanem megoldom, ha én vagyok otthon és van rá idő.

A házimunkával is így van. Ha elmegyek hétvégére a szülőkhöz vidékre és ő marad a lakásban, akkor szépen megcsinálja a mosást, takarítást, főz ebédet, mert képes rá és van ideje.

Ez a párnak a dolga, hogy leosszák, ki mit vállal, mert együtt jutnak csak előre. Mindegy a "standard" mit mond.