Van más is itt, aki szintén nem kívánja a feleségét?

# 10

"Tudod, ez a természetes, hogy kiveszed a részed, mert az a nő nem egy rabszolga vagy bejárónő, akinek az a legfőbb életcélja,hogy a férfi szexuális igényeinek eleget tegyen, vannak ennél százszor fontosabb dolgok, mint az, hogy a nemi szerveddel élvezkedj és erre kötelezz másokat (a feleséged).

Nem szeretném megbántani az érzéseidet, de engem nő létemre szó szerint a kirázott a hideg ettől a megfogalmazástól, és úgy gondolom, hogy ha egy nőnek ilyen a viszonya a szexualitáshoz (akár prűdség, akár rossz tapasztalatok, akár megkeseredettség, akár bármi más miatt), akkor nem igazán van oka azon csodálkozni, hogy nem lesz tartós a párkapcsolata.

A szeretkezés jó esetben mindkét félnek örömforrás, és nem csak a fizikai gyönyör miatt, hanem azért is, mert megélheti benne a párjával való testi-lelki összetartozást, érzelmi közelséget is, és megélheti benne a saját nőiességét, illetve a saját férfiasságát is.

Ha valaki a szexet úgy éli meg, hogy a párja "a nemi szervével élvezkedik és erre kötelezi őt, mint feleséget", az szerintem több, mint szomorú, de ez nem a szexualitásról szól, és nem is a férfiak természetéről, hanem valami egész másról.

A harmonikus szexuális élet egy párkapcsolat alappillére, és ha nincsen rendben, akkor az sem tudja pótolni, kompenzálni ezt, ha más életterületen jól múködnek a dolgok a pár kapcsolatában. (Ugyanúgy nem, mintha én történetesen nagyon éhes vagyok, akkor nem sokat segít rajtam az a tudat, hogy jó sokat iszom, csinosan felöltözöm, megnézek egy jó filmet,

Ha ezt még az súlyosbítja, hogy akár a férfi, akár a nő úgy viselkedik, amit a kérdező sérelmez ("állandóan ideges, feszült, oktató stílusban, katonásan beszél velem, mindenért csesztet, dícséret és elismerést nem kapok"), akkor

Az meg, hogy a gyerekekre, a gyerekek érdekeire hivatkozva várja bárki, hogy a férje vagy a felesége vele maradjon egy megromlott kapcsolatban is, az simán egyfajta érzelmi játszma, bűntudatkeltés a másik emberben, és a saját felelősségünk áthárítása a másikra.

Jó esetben a szex kölcsönös örömforrás, és egy

A szeretet messze nem meríti ki a testiség, a szeretet egy erős lelki kötelék, ami a legcsodálatosabb örömöt nyújtja az életben, gondolom ezek alapján neked ez magas. Te szegény áldozat, ugye?....röhej! Biztosan te a korod változásaival ugyan olyan "tökéletes", "hibátlan" ember maradtál, mint amilyennek hitted magad. Kidobod?! Kedveském, az nem jutott még eszedbe, hogy veled is vannak ennyi idősen már gondok? Megszánod azzal, hogy a gyermekei miatt vele maradsz..ez igen. Tudod mit gondolok, nincs benned annyi gerinc, felelősségvállalás, hogy a feleségeddel megvitasd a gondokat, a problémákat szemtől szemben..ezt ugyanis

így szokás, nem felrovod neki a világot, hanem megértéssel közeledsz felé és megbeszélitek a dolgokat. Azért arra jó, hogy főzzön rád, mosson, vasaljon és takarítson, igaz? Ha valakinek a jó tulajdonságait szeretnéd, a hibáit is el kell fogadnod, mert ő is elfogadta a tökéletlenségedet. Azt hiszed, az neki olyan jó érzés lenne, hogy hazugságban él, szerinted neki nincsenek igényei? Minden házasságban egy idő után ezek a szexuális dolgok megszűnnek, megtanulják, hogy nem ez az igazi szeretet, hanem egymás elfogadása, tisztelése és a lelki kötődés, nem ez a legfontosabb életcél.

Persze vannak olyanok, akik a saját ösztöneiken túl, a saját énjükön túl nem látnak semmit és senkit, önzőek maradnak és megvannak győződve a saját igazukról.

Kidobni?!...nem semmi..a kihasználható riherongy vajon ellát majd idős korodra, mikor nem fogsz majd tudni egyedül elvégezni bizonyos műveleteket sem?

Szegény nő..

Az, hogy te segítesz, és kb. mindenbe beköt, meg UTÁNAD CSINÁLJA, hát cseppet sem okés.

Ülj le vele beszélgetni, hogy próbáljon meg lazábban élni, plusz ne ordibáljon veled ok nélkül.

Ha nem segít, próbáld rávenni, hogy menjen el sportolni, jógázni, meditálni, stb., kapcsolódjon ki, ne rajtatok vezesse le a napi feszkót.

Mostohaanyám dettó ugyanez, mindenbe beleugat, mi mindent rosszul csinálunk, utánunk takarít, kiabál minden apróságért.

- én menekültem "otthonról" (kb. fél 10-nél előbb soha nem mentem haza)

- apa állandóan melózik (direkt, csak minél kevesebbet legyen vele)

- a mostohaöcséim meg szellemként mászkálnak, ha anyjuknak rossz napja volt, vagy inkább hozzá se szólnak

És mikor próbáljuk szóba hozni, megsértődik és puffog.

Jaj, de aranyos, a jelenlevő neander-völgyieket minősíti csupán és az én véleményemet igazolja, hogy gyermeteg módon lepontozzák annak a véleményét, aki nem "szegény" férj oldaláról közelíti meg az esetet.

Fogalmatok nincs arról, miről kell, hogy szóljon az igazi házasság, egymás elfogadása, megbecsülése és a problémákkal való közös szembenézés, nincs helye önsajnálkozásnak és önzőségnek, bármennyire is fáj az igazság. Nem tudom, hogy esetleg sikerülni fog-e értelmezi a tartalmat, meglehet, hogy megerőltető és fájdalmas, újszerű érzés lenne az agyat használni és találkozni a toleranciával.

Sejtettem, hogy a "feminista" kifejezésig jut majd el itt minden "áldozat", természetes, hogy ez a szellemi képességeteknek magas, talán majd egyszer megértitek.

Drága barátaim, 67 éves férfi vagyok, csak úgy zárójelben jegyezném meg.

Minden jót!

A 21. hozzászóló vagyok, bocsánat, nem tudom hogy történt, de korábban más teendők miatt félbehagytam a hozzászólást, és most utólag láttam, hogy mégis "sikerült" valahogy elküldenem befejezetlenül, ráadásul úgy, hogy benne maradt annak a hozzászólásnak a nagy része, amire reagálni akartam, ezért átmásoltam magamnak.

Elnézést, amiért zavaros lett az egész, befejezetlen mondatokkal, egyebekkel.

-------------------------

# 10

"Tudod, ez a természetes, hogy kiveszed a részed, mert az a nő nem egy rabszolga vagy bejárónő, akinek az a legfőbb életcélja,hogy a férfi szexuális igényeinek eleget tegyen, vannak ennél százszor fontosabb dolgok, mint az, hogy a nemi szerveddel élvezkedj és erre kötelezz másokat (a feleséged).

Nem szeretném megbántani az érzéseidet, de engem nő létemre szó szerint a kirázott a hideg ettől a megfogalmazástól, és úgy gondolom, hogy ha egy nőnek ilyen a viszonya a szexualitáshoz (akár prűdség, akár rossz tapasztalatok, akár megkeseredettség, akár bármi más miatt), akkor nem igazán van oka azon csodálkozni, hogy nem lesz tartós a párkapcsolata.

A szeretkezés jó esetben mindkét félnek örömforrás, és nem csak a fizikai gyönyör miatt, hanem azért is, mert megélheti benne a párjával való testi-lelki összetartozást, érzelmi közelséget is, és megélheti benne a saját nőiességét, illetve a saját férfiasságát is.

Ha valaki a szexet úgy éli meg, hogy a párja "a nemi szervével élvezkedik és erre kötelezi őt, mint feleséget", az szerintem több, mint szomorú, de ez nem a szexualitásról szól, és nem is a férfiak természetéről, hanem valami egész másról.

A harmonikus, mindkét fél számára kielégítő szexuális élet egy párkapcsolat alappillére, és ha ez nincsen rendben, akkor azt nem tudják olyan dolgok pótolni, kompenzálni, amik egyébként jól működnek a pár kapcsolatában.

(Ugyanúgy nem, mint ahogy amikor én történetesen nagyon éhes vagyok, akkor nem sokat segít rajtam az, hogy mondjuk eleget iszom, veszek egy kellemes fürdőt, csinosan felöltözöm, elmegyek sétálni, megnézek egy jó filmet, a párom megmasszíroz, vicceket mesél nekem, vagy hoz egy szál virágot. Ez mind szép és jó, örülök is neki és értékelem, csak ettől még nem leszek kevésbé éhes, nem fog kevésbé fájni az éhség, és nem fog kevésbé hiányozni pár falat étel.

Ha pedig egy házasságban vagy élettársi kapcsolatban akár a férfi, akár a nő hosszabb távon úgy viselkedik, amit a kérdező sérelmez ("állandóan ideges, feszült, oktató stílusban, katonásan beszél velem, mindenért csesztet, dícséret és elismerést nem kapok"), akkor ott minden lesz az ember, csak nem boldog, kiegyensúlyozott és elégedett.

Ezt szerintem sem egy egészséges önértékeléssel, önbecsüléssel rendelkező ember nem viseli el hosszabb távon, akár férfi, akár nő, mert senki nem akarja, hogy a párja kb. boxzsáknak használja őt a benne más miatt felgyülemlett feszültség levezetésére. Egy ideig erőt tud magán venni, próbálja tolerálni, a füle mellett elengedni vagy éppen visszaszólni, de ha ezt nem tudják őszintén megbeszélni, és a másik nem hajlandó belátni, hogy ez így nincsen rendben, és változtatnia kéne a viselkedésén, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg egyre jobban eltávolodjanak, elhidegüljenek egymástól (ennek már csak tünete az egyre kevesebb szex, vagy esetleg a szexuális problémák), az embernek pedig egyszer óhatatlanul elege lesz a sérelmekből - a kérdés csak az, hogy kinél hol van az a bizonyos határ.

Az meg, hogy a gyerekekre, a gyerekek érdekeire hivatkozva várja el bárki, hogy a férje vagy a felesége vele maradjon egy súlyosan megromlott kapcsolatban is, azok után is, hogy ő így viselkedik vele, az simán egyfajta érzelmi játszma, bűntudatkeltés a másik emberben, és a saját felelősségünk áthárítása a másikra, ahelyett, hogy szembenéznék azzal, hogy nekünk mit kellene tennünk egy jól működő kapcsolatért.

"A szeretet messze nem meríti ki a testiség, a szeretet egy erős lelki kötelék, ami a legcsodálatosabb örömöt nyújtja az életben, gondolom ezek alapján neked ez magas."

A szeretet szerintem is messze több, de a lelki kötelék sem egy férfi, sem egy nő életében sem oltja ki a szexuális vágyakat, ami egy bizonyos életkorig testileg-lelkileg egészéges emberek sajátja, ha nem aszexuálisok, és nem pótolja a szeretkezést.

És szerintem nincs is sok értelme rangsorolni, egymáshoz viszonyítani őket, vagy netalán választani, hanem talán el kéne fogadni azt a tényt, hogy az emberek többsége mind a kettőt szeretné megélni egy párkapcsolatban.

"Minden házasságban egy idő után ezek a szexuális dolgok megszűnnek, megtanulják, hogy nem ez az igazi szeretet, hanem egymás elfogadása, tisztelése és a lelki kötődés, nem ez a legfontosabb életcél."

Biztosan van az az életkor, ami felett lecsendesednek, aztán "megszűnnek", mert az ember libidója és testi működése nem lesz örökké olyan, mint húsz, harminc, negyven akárhány évesen, de szerintem ha más okból, és idő előtt "szűnnek meg ezek a szexuális dolgok" egy pár életében, akkor ott jó eséllyel maga a kapcsolat fog megszűnni előbb-utóbb.

Kérdező, neked nem tudok mást tanácsolni, minthogy igyekezz ezeket a dolgokat nyugodt körülmények között megbeszélni a feleségeddel, elmondani, hogy belőled milyen érzéseket vált ki a viselkedése, és ahelyett, hogy tűrsz és nyelsz, kiállni magadért, és egyértelművé tenni, hogy nem fogadod el ezt a viselkedést.

Elképzelhető, hogy a feleséged ezt a viselkedésmintát hozza a szülői házból, és esetleg annyira benne ragadt ebben a szerepben, hogy már nem is látja "kívülről", tárgyilagosan a saját viselkedését.

Szerintem is jó ötlet lenne a párterápia egy semleges, pártatlan és elfogulatlan harmadik fél bevonásával, ha nyitottak vagytok rá mind a ketten, és megvan bennetek a szándék és az elkötelezettség, hogy a nagyobb harmónia irányába próbáljátok terelni a házasságotokat.

Jónéhány embertől hallottam róla pozitív visszajelést, volt, aki úgy fogalmazott, hogy neki és a feleségének a szakadék széléről sikerült visszahozni vele a házásságukat.