Van más is itt, aki szintén nem kívánja a feleségét?

Én nő vagyok, de hát ez rettenetes. Komolyan nem értem, hogy mi jár az ilyen hárpiák fejében, miből gondolják, hogy ezt bárki képes sokáig elviselni, mitől ilyen bátrak? Én egyetlen megoldást látok: mondd meg neki kerek-perec, hogy szépnek, csinosnak tartod, tetszik neked külsőre, és kizárólag azért nem áll fel rá, mert annyira undorítóan és nőietlenül viselkedik, hogy minden érdeklődést és szeretetet kiöl belőled. Ha azt akarja, hogy egyben maradjon a család, talán elgondolkodhatna ezen, ha nem érdekli, akkor meg nem érdemes beszélni az egészről. Ha ezt így közlöd, talán észhez tér. Ha nem, akkor tényleg marad a válás, mert szerintem ennél a nőnél már a romantika, stb nem használ. Sajnállak, normális pasinak tűnsz a leírtak alapján, nem ezt érdemelnéd szerintem:/

27N

10-es: attól, hogy valakinek sok baja van, nem a párján kéne levezetni a feszkót. Az, hogy klimaxolsz/menstruálsz/terhes vagy (ugye az általad említett hormonális dolgok), sok a meló a munkahelyen, piszkál a főnök, rosszul aludtál éjjel, szenyók az emberek, hisztis a gyerek, és hazaérve még neked IS van dolgod (nem csak neked, hanem neked IS - ugye a férjtől se várjuk el, hogy az egész házimunkát ő csinálja, ahogy a nőtől sem) NEM a férjed hibája, és mindez NEM jogosít fel arra, hogy úgy beszélj vele, mint a cipőd talpára ragadt kutyagumival.

Én is nő vagyok, szoktam mestruálni, illetve épp terhes vagyok, tombolnak a hormonok, voltam rosszul 2 hónapon át nonstop az elején, sokat hánytam, mindemellett sok meló, hülye kollégák, stressz, kevés alvás, némi házimunka. Érdekes, mégsem voltam paraszt a férjemmel, nem piszkáltam, nem flegmáztam és nem ordibáltam vele. Mindössze azért, mert képes voltam felérni ésszel, hogy nem ő tehet a bajomról. Furcsa, mi?

Írod, hogy ha gond van, meg lehet beszélni, nem egyből fikázni a másikat. A te oldaladról ez nem igaz?? Nem kioktatni kell, üvöltözni vele, meg flegmán pofázni, mint a kérdező felesége, hanem ugyanúgy érvényes, hogy ha gond van vele, meg kell beszélni. Vagy a nőnek joga van parasztnak lenni?

N27

#12 Csak azért olvastam el, mert írtad. Nagyon hosszú. :-) Én már itt sokat vitatkoztam a feminista unatkozó nőkkel. Látszik a %-on is. :-)

Viszont igazad lehet. Van szenvedély a csajban bőven. Szimpatikus. Ha az ő szenvedélyének csak a 20%-a lett volna az asszonyban... De tartok tőle, hogy "elvei" is vannak még. "Nőssel soha" :-(

Az ágyban nagyon jó lehet vele, de feleségül nem venném, társas életre, csak egy mulya papuccsal alkalmas. Én meg deréktől fölfelé, még egy kicsit férfi vagyok. :-)

Kérdező, írhatnék sokmindent, szinte magam előtt látom a kedves párodat, de először is tudd meg, szed-e valamilyen gyógyszert, vagy szedett-e, és mennyi ideig, valószínű felborult benne valami, hormonális eltérések, stb...

Az szokott ilyen állapotokat előidézni, még a létező legnyugisabb emberekből is előhozza a félhülyét.

Nekem a jelenlegi barátnőm ilyen, ha mutatnék róla gyerekkori, meg kamaszkori képet, és leírnám most milyen, nem hinnéd el.

Borzalmas rombolást visz végbe egy emberben egy kezeletlen rossz vérnyomás, endokrinológiai eltérés.

Beszéld meg vele. Mondd el neki, hogy bánt a viselkedése. Hogy szereted, de úgy érzed, lök el téged magától.

Lehet, hogy azt hiszi, megcsalod, és ezért van, hogy kutyába sem vesz. Az ennyire ritka szexet a nők hajlamosak a megcsalás fő jeleként értékelni.

Amit leírtál, az sajnos ránk is igaz. Ugyan ezt csinálom én is itthon a férjemmel. Aztán csak mostanában jöttem rá hogy miért: Mert nem szeretem, és mert nem a megfelelő emberrel vagyok....

Tök mindegy mit mondok neki, segít, de olyan ímmel-ámmal, hogy rossz nézni. Házas élet nincs, többnyire az én pofám miatt, nekem meg azért nincs kedvem hozzá mert igénytelen. Van közös gyerek, miatta próbálom még fenntartani a családi funkciót, de már egyre kevésbé sikerül.

Hagyd ott, valószínűleg nem szeret. Az a probléma hogy 15 év alatt olyan gyökeresen meg tud változni egy ember, hogy néha még saját magára sem ismer rá. Ha 2 felé tartotok, az baj.

Vidd el párterápiára, hátha ott meghallja végre, amit mondani akarsz neki.

Ezt a megfelelési kényszer dolgot ismerem, bár nálunk sosem volt ennyire rossz a helyzet. Olyan volt, hogy mertem a krumplit, kiejtettem egy kicsit, és rámmordult, hogy figyeljek jobban, meg ehhez hasonló szituációk, mintha mindent tökéletesen kellene csinálnom. Pedig én szétszórtabb típus vagyok. Azóta én ezt elfogadtam magamban, elvégre ő is ilyennek szeretett meg régen. Meg kell találni az egyensúlyt az alkalmazkodás és a saját magad felvállalása között, ha nem akarod folyamatosan elnyomni önmagad, így nem csoda, ha nem kívánod.

Beszélj vele őszintén, mondd el ezeket neki, azt is, hogy emiatt nem kívánod, pedig nagyon csinosnak, szépnek találod, de ez az állandó idegesség, feszültség nem mehet így tovább, mert nem bírod. A legjobb lenne, ha már ezt is a terápiás beszélgetésen közölnéd vele, mert ilyenkor hajlamos a másik félreértelmezni és támadni, ezért nagyon jó, ha van ott valaki, aki tompítja az ő támadását, újraértelmezi, amit mondasz, és lefordítja neki "női nyelvre" (,,A férjed azt próbálja elmondani, hogy..."). És a kívülálló szájából talán felfogja, és ő is megnyílik, és elmondja, hogy mi a baja. Már egy alkalom is sokat segíthet. Vidd el magaddal. Remélem, visszataláltok egymáshoz. Nekünk sikerült, sőt, azóta már többször hallottam, hogy ne változzak, mert ilyennek szeret, amilyen vagyok.

Itt mindenkit lepontoznak, nemfoglalkozz vele:)

Kétdező tudod a legtőbben erre gerjednek, nektek a szép és kedves nő nem kell! Én azèrt szoktam kocsog lenni a párommal hogy ne hagyjon el valami retekért ő is....elhízni sajnos nem tudok (az lenne a jackpot), úgyhogy marad ez. De most megint túl rendes voltam vele a napokban (ilyrn vagyok:( ), úgyhogy most megint hanyagol:/

Azért csinálja, mert engeded neki.

Csúnyán hangzik, de mi emberek sem különbözünk sokban az állatoktól természetre és viselkedésre.

Van kutyád? Csak vegyél alapul egy kutyát. Van valami, amit tiltasz neki folyamatosan, következetesen és a kutyának eszébe sem jut, például felmenni a kanapéra. Aztán az egyik nap egy gyenge pillanatodban felengeded magad mellé mert milyen aranyos, ahogy odabújik. Onnantól soha többé le nem szeded onnan.

Elkényeztetted, nem kicsit lettél papucs és önmagadat a háttérbe helyezted, sokat engedtél és ennek iszod a levét.

Petőfi ennél szebben nem is fogalmazhatott volna:

"Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállanak vele...

Azért ne hagyd magad!"