Más apuka is félrekacsingat, félrelép, amíg a párja otthon van a babával?

08:35-os vagyok.

Koszi a lepontozast.

én teljesen megértelek!!! Szerintem a férjed viselkedését nem lehet tolerálni! Én most 8 hetes terhes vagyok de mindenki részéröl megkapom a maximális támogatást! Föleg a páromtól...mostanában elég sokat vagyok rosszul, nem annyira kívánom a szexet, pedig elötte naponta szeretkeztünk. És abszolút megérti, mégcsak megjegyzést sem tesz. Én nem dolgozom, ö a családfenntartó, 2 müszakban dolgozik. Én addig itthon vagyok és mindent megcsinálok. Ennek ellenére ha megesik, hogy nem végzem valamivel mire hazaér, egyböl odajön és segíteni szeretne, néha már nekem kell rászólnom, hogy "aranyos vagy, de még nekem is van kezem-lábam, én is meg tudom csinálni". És már most rajong a gyermekéért pedig még meg sem született. Kifejezetten kérte, hogy pár dolgot majd hagyjak meg neki miután megszületett a baba...meg se fordul a fejében, hogy megcsaljon. Mondjuk én már az elején leszögeztem, hogy nem fogok megházasodni soha, kell nekem ez a minimális szabadság. És hogy ha velem szeretne maradni akkor a nap minden pillanatában úgymond "meg kell küzdenie" értem. Ezalatt azt értem, hogy mindig figyeljen oda, hogy mit mond és mit csinál. De felajánlottam neki, ha nehéz eleget tenni e kérésemnek, kereshet olyan nöt akinek nincs ennyi elvárása vele szemben, gyerek ide vagy oda. Ez ne tartsa vissza. Mint ahogy én is simán találok férfit magam mellé. És meglepö módon azt mondta, hogy eszébe sem jut más nö, csak velem szeretné leélni az életét. És neki ez kihívás, és szeret megküzdeni azért akit szeret. Nem elérni nehéz valakit, hanem megtartani. Szerintem neked is meg kellene próbálnod valami hasonlót a férjeddel ha van egy picike szabadidöd, mert tudom, hogy a lányod mellett érthetö módon nem sok van. De pl. levelezgethetsz más férfiakkal, nem kell, hogy akarj is tölük valamit, csak felnyitni a férjed szemét, és akkor talán észbekap, hogy hoppá lehet, hogy a saját önzö viselkedése miatt elveszíthet téged! És hidd el, ha valaki szeret valakit, akkoris szereti ha nincs a topon! Ez tapasztalat. Ha meg csak az öltözetedbe vagy sminkedbe szeretett bele az már rég rossz...

Bocsánat kicsit hosszúra sikerült:)

jó nagy paraszt vagy 19.35ös.

ez a tömör véleményem.

sajnálom a gyerekeidet.

Az én férjem is pont ilyen volt, a te férjed kedves Kérdező. Én bizony belefáradtam, sőt nem is gondoltam arra, hogy netán csajozik, csak buli buli hátán, otthon semmi, még nagyon szex se kellett, nemhogy a gyerek, aki mindig csak idegesítette...

Majd elhagytam, és mikor fél év után se nagyon tepert aért, hogy visszamenyjünk, elépakoltam a válási papirokat, ogy nos akkor írd alá drága férjem. Na akkor kopp volt, és rájött, hogy most már tényleg gáz van. Jártam a barátnőimmel szórakozni is havonta, mikor a kicsi aludt és a mama volt vele. Na ez se nagyon tetszet neki. Végül addig-addig, hogy megpróbáltuk újra együtt, ami persze szarabb volt mint előtte. Majd ismét elmentem a babóval, de messze tőle, így nem láthatott minket sűrűn és rájött, hogy elvesztette a családját. Nagyon kikészült és látszik rajta, mennyire megbánt mindent és visszafordítaná a történteket, csak ezeket nem lehet. Nőkkel is összehozták sokan, ami engem nem hagy nyugodni, de remélem, ha volt is valaki, már nincs, vagyis merem ajánlani neki, mert 3. esély már tuti nem lesz. Tudja nagyon jól, hogy nélküle sem vagyok elveszve és fel tudom a kcsit egyedül is nevelni. Mióta rájött arra, hogy elveszíthet, normális. Érdekes a gyerekkel is tud törődni és segít a házimunkában, nem is kell kérni, csak csinálja, ha látja, hogy nem jutok előre, nem kell szólni, gondol egyet elmosogat, kitakarít... Megértőbb, de még mindig vannak zördülések, remélem marad ez a normális ember, mert a régi önző, magának való férfira nincs szükségem. Vannak aggodalmaim, de hiszek neki, hogy az életét velünk akarja leélni, és én vagyok az egyetlen nő az életében, akit szeret. A kicsi is kezdi az apját, apának tekinteni, nem csak egy mozgó, néha vagyok, de leginkább nem valakinek.

Csúnya dolgokat megtett velem és a babával is, igyszem ezeket elfelejteni, de sok minden nagyon fájó.

Meg lehet érteni, hogy van munkahelye, de ő is lehetne megértőbb, hogy egy anyának is van mit melózni egy nap a gyerekkel és mindennel. Nem tudom tolerálni, ha valaki a saját gyerekét koloncnak tekinti, a felelségét meg rabszolgának. A férjem mindenzekre ráeszmélt és igyekszik behozni a lemaradását. Hát csak bizonyítson! Ha mégsem sikerül, akkor sem vagyok elkeseredve, ha együtt nem megy, majd megy külön. Teljesen kész voltam, mikor szétmentünk és főként akkor mikor semmibe vett és leszarta, azt, hogy mit szeretnék, üvöltözött velem vagy rámcsapta az ajtót és órákig híre sem volt.

Adtam magunkna még egy lehetőséget, szabtam egy határidőt, ha addig működik, működni fog továbbra is, de ha nem, akkor is lesz valahogy mindig.

Nem vagy köteles tűrni, szerintem ülj le és beszéljétek meg, mert ez a legfontosabb: beszélni! Mondogasd el neki amiket érzel és tapasztalsz, és kérd tőle a kellő figyelmet és te is add meg felé. Kicsit kapcsolódj ki, addig majd ő babázik. Hidd el, befásulsz és ezért is tűnnek akkoráknak a problémák. Ha mindig hisztériázol, azzal jobb nem lesz. Legalábbis nálunk sem vált be.

Sok sikert és kitartást, kívánonk sok boldogságot nektek.