Hogy lehet az, hogy régebben a lányok még fiatalon szültek 2-3 gyereket, és mégsem voltak anyagi gondok?

A fizetések és az árak voltak mások. A férfi sok esetben egyedül eltartotta az egész családját.

De ha ennél is régebbre megyünk, egy jó példa: a töri tanárom mesélte, hogy anno egy tanár az érettségiztetésért annyi pénzt kapott, hogy elvitte belőle egy hétre nyaralni a családot. Ma ő annyit kap, hogy egy hétvégi bevásárlást sem fedez az összeg.

30 évvel ezelőtti helyzet. Ügyintézőnk voltunk mindketten. A szülők befizettek nekünk lakásra. A havi törlesztő részletünk 780.-Ft volt. Kb 12-13.000.-Ft-ot kerestünk ketten. Ebből kényelmesen megéltünk hárman.

Felhívom a figyelmet a lakás törlesztő részletre!

Most ezt komolyan kérdezed? Gondolom még fiatal vagy, és fogalmad sincs hogy működött a régi rendszer...

Régen a nők csak ritka esetben futottak be karriert. A legtöbbjüknek nem is volt rá lehetősége; akik falun éltek többnyire le sem érettségiztek, férjhez mentek 18 évesen, az anyósékhoz költöztek, ahogy szokás volt, és jöhettek a gyerekek. A férj dolgozott, a nő otthon volt továbbra is, besegített a háztartásban, ház körül. Még sokan tartottak állatokat, műveltek földet.

A városokban más volt a helyzet, de ott is az érettségi után csak kevesen mentek továbbtanulni. A legtöbben rögtön munkába álltak, és 2-3-4 év után megtehették, hogy gyereket szülnek. Miért? Mert volt munkahely. Sok felesleges hely, de volt. 3 éves kihagyás nem okozott problémát. Mivel a nők kevesebbet kerestek, mint a férfiak, nem ezzel a keresettel számoltak a házvásárláshoz. A legtöbben vagy építkeztek, ilyen-olyan kétbalkezes kulimunkával, saját meg haveri segítséggel (lásd: a mai jól megsüppedt, düledező, pergő vakolatos meg lyukastetős 30 éves házakat), mások vettek alacsony részletre, hosszútávra egy kis panel lyukat, ezek voltak a kilátások. Vagy a már említett anyósnál lakás.

Az igények is mások voltak: nem kellett ám külön szoba a gyerekeknek, akkoriban nem lepődtek meg, ha egy 4 fős család 2 szobában élt. Az étel olcsóbb volt, és sok dolgora nem kellett költeni vagy elérhetetlen álom volt: a tv egy vagyon volt(havi fizetés kb!), a telefont még mindig évek kérdése volt bevezetni. Az "alap" dolgokon, bútorokon kívül nem volt másra igénye a pároknak, mert a olyan korszakban nőttek fel, ahol erre még nem volt lehetőség. A külföldi nyaralás álomszámba ment a legtöbb családnál, gondolni se gondoltak rá.

Ami a gyerekeket illeti, az ő igényeikre se sokat adtak: volt mosható pelenka, aztán kész. A rendszerváltás után jöttek be az első cserélhetők. Volt anyatej, meg olcsó szar tápszer, aztán annyi. Nem volt választási lehetőség 20 féle, 20 különböző árú táp, popsitörlő meg krém közül. Nagyjából egyforma áron voltak a dolgok. A ruhákat sokan varrták, nagy divat volt akkoriban, mivel a fogyasztói társadalom még nem tört be az országba, és nem nagyon volt választék a boltokban. A varratás olcsóbb és egyedibb megoldást kínált még akkoriban.

Egyszóval: mert nem volt annyi igénye sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek, nem volt annyi lehetőség felnőttként, nem volt annyi szórakozás, nem volt annyi kikapcsolódás, hobbi, ami az időt, pénzt elvette volna.

Plusz még egy dolog: akkoriban a munkahelyek biztosak voltak többnyire. Nem kellett félni, hogy 1 év alatt elveszítjük, vagy megszűnik a cég.

A biztonság része nyilván jó volt, de én nem szeretnék ilyen korlátozott igények, lehetőségek szerint élni megint. Nekem negatív a véleményem arról, amit leírtam.