Ti kellemetlenül érzitek magatokat, ha rászóltok hozzátok látogató, neveletlen rokongyerekre?
A sógornőm 5 éves fiáról van szó. Nagyon vadulós gyerek, belép a szobába és a kezébe akadó első tárggyal elkezd 'játszani', ami annyit jelent, hogy dobálja, ütögeti, csapkodja, mellé morog, acsarog, ordít, a párnákat dobálja, ráveti magát a kanapéra, stb.
Értem én, hogy gyerek meg hogy játszani akar, de a vadulást nem bírom. Nem az volt, hogy egy napot voltak nálunk és elkezdett unatkozni, hanem rögtön megérkezés után csinálta ezeket.
A legdühítőbb az, hogy a sógornőm egy kumma szót nem szól a gyerekre, hanem halál nyugodtan cseveg tovább. Én rá szoktam szólni a gyerekre, hogy szépen játszon, vigyázzon a poharakra, nehogy leverje, stb. De egy idő után olyan kellemetlen, mert sárkánynak érzem magam, aki semmit nem enged meg. Persze ha megtörténik a baj, akkor szemlesütve bocsánatot kér a sógornőm, de szerintem nem így kéne megoldani ezt. Ha barátok jönnek hozzánk hasonló korú gyerekkel, akkor az összes anyának a fél szeme mindig a gyereken van és figyeli, hogy nehogy tönkretegyen valamit, vagy rosszaságot csináljon.
Ti hogy szoktátok az ilyen helyzeteket megoldani?
Sógornőddel elbeszélgethetnél, hogy attól még, hogy otthon a gyerek szétcincálja a házat és ők jó pofát vágnak hozzá, itt nem ez a divat, szóval itt nálatok igenis szóljon rá.
És te is nyugodtan rászólhatsz. Én is rászólnék, ha rokongyerek a cuccaimat rongálná.
Ja, és a gyereket se ártana megnézetni, mert hogy ez nem normális, az is biztos.
Valószínűleg otthon mindent lehet, mert így nem kell a gyerekkel foglalkozni, így már valószínűleg anyuka hiába is szólna rá a gyerekre.
Persze te szólj rá, és ha van lehetőség próbáld meg valami játékkal, mesével lekötni amikor nálatok van.
Húúú, ismerős a probléma!!!
Nálunk nem volt ilyen éles a helyzet, de tesómék gyerekei (pontosabban a háromból kettő) elég neveletlenek volt és roppant kellemetlen volt, hogy a szüleik nem állították le őket.
Mi a következőképpen reagáltuk le:
1. Egyrészt sokkal ritkábban hívtuk őket, mint ahogy egyébként tettük volna.
2. Jövetelük előtt igyekeztünk eltenni mindent, amit tönkre tehetnek, kiszórhatnak stb.
3. Fokozatosan rászoktam, hogy én is rá merjek szólni a gyerekekre, akármennyire is ott vannak a szüleik.
4. Szerencsére ők is nőttek, így ritkulnak és enyhülnek a hülyeségeik.
Nekem is ismerős a probléma.
Rühellek rászólni más kölykére, és főleg rühellem, ha a saját kölykömre szólnak. Szerencsére reálisan látok, úgyhogy megrendszabályozom a sajátom :)
Én rászólnék (és rá is szoktam), ha megsértődik, ha nem. Azért mindennek van egy bizonyos határa.
Engem nem zavar, ha rászólnak a gyerekemre, mert itthon gyerekbiztos a lakás, amit elér azzal játszhat, de nyilván ha gyerektelenekhez megyünk vendégségbe, nem várom el, hogy átrendezzék az egész lakást.
Szerintem erre utalhatnál viccesen egy kicsit,hha ferde szemmel néz,h majd ha nekünk is lesz gyerekünk Józsikának köszönhetően tudjuk majd mit kell eltenni, jó tippeket ad:)
Köszönöm a válaszokat.
Az nem zavarna, ha szépen játszana a gyerek, megnézné, megfogdosná, pakolgatná a dolgokat a lakásban. Az zavar, hogy borzasztóan vad és hogy az anyja mindezt szó nálkül hagyja.
Akkor továbbra is rá fogok szólni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!