Hogyan tudnám kitörölni az emlékeimből a gyerekkorom?

Sajna segíteni nem tudok,mert..hogy fogalmazzak,hogy ne bántsalak meg,és süllyedj még mélyebbre..

Én nő vagyok,de fele ennyire nem vagyok érzékeny mint te.. Mondanak csúnyákat,bántanak meg,de fel tudom dolgozni. Soha nem értettem a depressziós embereket,mert soha nem voltam még az..

Utálod az embereket,"félsz"tőlük,mindenki más a rossz,és te vagy a szerencsétlen,mindenki bánt téged szerinted. Itt feltettél egy kérdést,válaszoltak rá egészséges ,(nem depis) emberek,ahelyett,hogy elfogadnád,támadsz..

Egyértelmű,hogy kitörölni nem lehet emlékeket.. el kell menni szakemberhez,aki ad antidepresszánst,és jobb lesz.. depresszió mellett van neked egyéb lelkibetegséged..

Dr. Csernus féle kezelést alkalmaznék egyszerűen a depressziós embereken,mert nem tudom őket kicsit sem megérteni sajnos,úgyhogy annyit kérdeznék tőled..

"Rettegek mindenkitől, aki közel kerül hozzám, hogy bántani fog és ő is ilyet fog mondani, hogy dögöljek meg"- És? Ha megbánt akkor mivan? Elsírod magad?

Szólj vissza. NE legyél már ennyire érzékeny.. a gyerekkorod bántásainak,semmi köze az új emberekhez.

És igen is,el kell menni dokihoz.. ha azt mondod nem használ,az itteni tanácsokat nem fogadod meg,akkor tudod mit? Csinálj amit akarsz,és legyél elfoglalva a saját fájdalmaiddal.. kicsit se férfias.

Ezt egy nő se fogja tolerálni,hogy ő a férfi a kapcsolatba,és te sírsz helyette.

Segíts magadon,hogy segíthessenek!

Jaj, visszanéztem, hogy mi lett itt. Háááát :)

Nem vagy nő!

A férfiak is tudnak hisztizni, de nem is akárhogy! És férfiak hajlamosabbak arra, hogy elnyomják magukban a dolgokat.

Sajnos kitörölni nem lehet. Ha elnyomod magadban, abból később csak nagyobb baj lesz, ha felszínre tör.

Mi volt a gond a pszichológusoknál? Miért nem tudtak segíteni?

Nem tudom, más lehetőség van-e pszichológusok kívül.

Esetleg önsegítő csoportok? Ahol másokkal beszélgethetsz?

Ne törődj a "nőzős" hülyével. A névtelenség mögé bújva sokan úgy érzik, hogy bölcsebbek is lettek, a véleményük sokat nyom a latban, és ők úgy de úgy ráéreznek.

Megértem, amit írsz. Amit az ember a szüleitől nem kapott meg, azt bizonyos szempontból mástól sem fogja. Ez rosszul hangzik, de részben jó, mert nem kell másoktól elvárnod. Egy valaki segíthet ezen: te magad. Ha eddig nem találtál olyat, aki segíthetne, ne add föl. Én is a sokadik próbálkozásra találtam meg.

Meggyőződésem, hogy téged "akartak" ide, akármiben is higgy. A szüleid "csak" közvetítettek a világba. Kaptak egy nagy esélyt, amit eljátszottak - megfosztották magukat tőled. De te még élhetsz vele később: adhatsz szeretetet másnak, kezedben a sorsod.

Kitörölni nem fogok tudni a gyerekkorod, de "beépítheted". Én elvesztettem a gyerekemet, ami borzasztó fájdalom, de még ebből is született sok hozadék, amik becses kincsek nekem. (Másképp látok sok mindent, olyan dolgokon gondolkodom, amin azelőtt soha, és olyan szeretetet éltem át, amit előtte még nem.)

Szurkolok szívből!

21-es.

Az, hogy te egy érzelmi nyomorék vagy és nincs meg benned az empátia kis szikrája sem, valamint úgy ítélsz el mást a helyzete miatt, hogy tapasztalatod sincs benne, az a te lelki szegénységedet bizonyítja.

"Soha nem értettem a depressziós embereket,mert soha nem voltam még az.."

Akkor talán fogd fel, hogy nem érted őket és ennyi, de ne rúgj már bele még egyet, csak mert te a csökött agyaddal nem fogod fel, hogy nem mindenki olyan, mint te.

Kérdező miért félsz ennyire az emberektől? Én is így voltam vele sokáig, csak én inkább bármit megtettem, hogy megfeleljek másoknak, mert azt gondoltam, hogy akkor majd ők nem fognak olyanokat mondani, mint anyám. Ha azt mondja valaki, hogy dögölj meg, akkor azt hagyd ott a fenébe. De tényleg, akárhogy is könyörög. Ha pedig nem tudod, mert mondjuk munkatársad, egyszerűen röhögd ki. Ha látják rajtad, hogy erős vagy és nem hagyod, hogy bántsanak, nem fognak bántani, sőt, tisztelni fognak.