Miért csodálkoznak sokszor az emberek azon hogyha egy férfi nem törődik a gyerekkel ha nem akarta?

2 ember felelőssége egy gyerek. Nő vagyok, de olyan nincs, hogy ha egy férfi csak óvszerrel hajlandó védekezni, akkor nem megyek bele. Ha nem akarom átverni semmivel, akkor maradhat az óvszer, nem? Én úgy gondolom, hogy ha egy gyerek megfogant és megszületett, akkor már jogos igényei is vannak. Ekkor akár akarták a szülők, akár nem, már késő, és igenis vállalniuk kell a felelősséget érte. Amelyik felnőtt nem akar gyereket semmiképp, meg van a lehetősége korrektül védekezni ellene. Onnan, hogy megszületett, mindketten felelősek lettek egy ember életéért, és pont nem érdekel, hogy van-e kedvük hozzá, vagy sem, mert attól a pillanattól kezdve az ő igényeik csak másodlagosak. Tehát igen, megértem, hogy nem akarta, nem tetszik neki a helyzet, de nem értem meg, hogy mégis mit képzel egy férfi, amikor a védekezés terhét lepasszolja, a gyerek életéért meg nem vállal felelősséget. Nem szimpatikus az ilyen viselkedés. Mert meg lehet előzni józan ésszel. Na, a nő se normális, ez is igaz.

Nagyon aljas dolog gyereket kényszeríteni bárkire, aki nem vágyik rá. A gyerekvállalás mindig 2 ember közös döntése kellene, hogy legyen. Ez így van, de ez csak egy dolog. A gyerek önálló ember, önálló lény, akinek szüksége van a szüleire, azok szeretetére, gondoskodására. Ha már van, akkor nem csak az számít, akarták e vagy sem, gondoskodni kell róla, a lehető legmegfelelőbb módon. Aki tényleg nem akar gyereket semmiképpen, az szexeljen felelősségteljesen, ő maga mindenképpen védekezzen. Persze így is előfordulhat, hogy csőbe húzzák. De a gyerek erről sem tehet, viszont neki veszteség, ha nincs apja, vagy anyja, ha az nem törődik vele megfelelően. Ez egyébként örökös vitatéma marad, és megoszlanak a vélemények, ki miről tehet, hogy úgy alakult ahogy. De felnőtt embernek bárhogy is van, felelősséget kellene vállalni a tetteiért, ha egy új életet hozott össze, akkor érte, bármilyen körülmények közt is fogant. Sok nőnek meg meg kellene értenie, hogy nem erőszakolhatja magát egy emberre, aki őt nem akarja, nem szereti, nem vele képzeli el az életét, és nagyon aljas dolog azzal próbálkozni magához kötni, hogy direkt teherbe esik tőle.

" Onnan, hogy megszületett, mindketten felelősek lettek egy ember életéért, és pont nem érdekel, hogy van-e kedvük hozzá, vagy sem, mert attól a pillanattól kezdve az ő igényeik csak másodlagosak."- na, erre mutatok én fityiszt férfiként... ugyanis onnantól az igényeik EGYFORMA FONTOSAK, nem másodlagosak... "én már anyucika vagyok, nekem már a babucika az ELSŐ" = lapát.

Kérdező (#5), dehogynem, teljesen igazad van. Persze, főleg magzatvédő körökben divatos ez a "majd ha a karjában tartja, majd megenyhül" c. duma, de ez nem a tipikus, hanem a kivétel. (annyiszor kellene letenniük egy Deákot, ahányszor ez nem jön be, figyeld meg, az életben nem magyaráznák többet)

De igen, elítélendő ha egy nő szándékosan csapja be a férfit, és annak ellenére direkt számító módon esik teherbe, hogy tudja a másik fél azt nem akarja. Ahogy elítélendő bárkit becsapni, hazudni neki, ráerőltetni olyan dolgokat, amiket a másik nem akar, nem szabad akaratából dönt, kész tények elé van állítva, vagy olyan helyzetbe hozni, hogy nincs döntési, választási lehetősége. De az a helyzet, hogy ahhoz, hogy egy új élet megfoganjon, mindkét félnek tennie kell érte, közösen hozzák össze. És ha megfogant, akkor mindketten felelősek érte. Érthető a csalódottság azért, mert a másik becsapta, hazudott neki, de a felelősség nem vállalása a saját gyerekünkért, ez esetben sem érthető. Mindannyiunk csalódik, sokunkat csapnak be, és érezzük sokszor tehetetlennek magunkat, de egy párkapcsolatért, gyerekért, akkor is közösen vagyunk felelősek mindketten. És igen, néha túl nagy árat fizetünk, de emberek vagyunk, és vállalnunk kell/kellene a tetteinkért a felelősséget, akkor is, ha hibának érezzük.

Egyik ismerősöm 3 évi együttélés után önkényesen elhagyta a fogamzásgátlót és rá két hónapra várandós lett. A párja 38 éves, ő maga 32 volt akkor. Persze akarta a párja is, csak "...most még nem, meg még ráérünk, majd, ha ez, meg az meglesz..." oké, hogy nem lehet a semmire szülni, de hol van az megírva, hogy minden trónörökösnek kacsalábon forgó villába kell hazamenni, rögtön a szülészetről. Ez egy jól végződő eset volt. Viszont, ha egy nő egyedül hozza meg a döntést, akkor azt a gyereket tulajdonképpen egyedül vállalta, és akkor azt is kalkulálja bele, hogy nagy valószínűséggel egyedül fogja felnevelni, vagy pótapukával.