Miért csodálkoznak olyan sokan azon, hogy ilyen sok huszonéves szűz férfi van?

Egy szűz férfi 20-on évesen nem lehet nem szeret hiányos. Valahol az. Jelentős részük önbizalom hiányos is, ha nem mind, hiszen egyiknek se sikerült az asztalra egy nőt se letenni, ami azért eléggé megtöri a férfiasságot.

Arról nem is beszélve, ha testi kontaktus se volt. (csók, állandó ölelés), mert akkor már tényleg elgondolkozik a férfi, hogy mégis mit hibázott előző életében, vagy miért is kéne magát férfinak éreznie, ha 20-on éves korára túl a diákéletén nem volt "élete" nőhiányában.

De megnézheted az egészségi szempontokat is, egy 20 éves valószínűleg depressziós (van/volt/lesz), és gyakorlatilag azt is bebizonyították, hogy aki jól érzi magát a bőrében, annak az immunrendszere is erősebb.

Egy ölelés, vagy egy csók, egy simogatás, egy kézfogás, bármi férfi-női reakció, ami nem átlagos, vagy egy puszi, egyfajta "szeretkifejezés", amely nagyban hozzájárul az életszínvonal felemeléséhez és az életkorhatár megtoldásához.

Olvass nyugodtan utána, aki 20-25 éves koráig szeret hiányos, és depressziós, jobb esetben ha megéli a nyugdíjat, rosszabb esetben már fiatalon meghalt, vagy kap el komolyabb betegséget.

Nem hiába társas lény egy nő és egy férfi is.

16-17 éves koromig olyan voltam mint a beton, évekig még csak megse fáztam, mostmár havonta vagyok beteg, és ide-oda küldenek mindenféle vérvétellel pajzsmirigy alulmüködés miatt, amit valószínűleg a depresszió okozott, amiért egy lány 4 évig hülyített, nem beszélve az ebből kialakult allergiáért, és cukorproblémákért, hiszen a rossz emésztésem hatására a hasnyálmirigyem is betegeskedik, ami az inzulint szabályozná, de így a cukorral is bajom van.

Szóval élj amíg lehet, ha meg ebbe az esetbe lépsz mint én, ne barátnőszerzésen törd a fejed, hanem azon, hogyha van még pár éved, hogyan éled le.

Éld, ki, dolgozz, szerezz pénzt, menj el ide-oda, egyedül (úgy is élvezni fogod), és tedd meg azt, amit majd 30-40 évesen már nem tudsz.

ez azért így elég erős.

Nagyon szűklátókörű vagy ha így gondolod.

Nem mondom, hogy nincs alapja,de rendesen eltúloztad.

Amit magamról írtam az igaz, és orvosi papírok is alátámasztják.

Az hogy ez mindenkinél ilyen, vagy hogy ilyen súlyos-e, az jókérdés, ott lehet túloztam.

De érted, ha 2 év alatt ennyire drasztikusan romlik az egézségi helyzet, és orvosok se nagyon tudnak mit kezdeni vele, akkor azért elgondolkozol, hogy nem adsz magadnak se 80, se 70, és azért 60 évet sem.

És elmúltam már 21, és még úgy érzem nem éltem egy napot sem. Számoljunk. Maradt még kb 39 évem, ahol élhetek - de nem biztos hogy fogok tudni.

Sok értelme van. Tényleg.

én mindig magamba forduló voltam, elnyomtam az érzéseim, 22 évesen volt az első barátnőm.

Most 25 vagyok, kinézek 18-nak, annyinak is érzem magam, azon kívül, hogy űllítólag asztmás vagyok(egyszer befulladtam kb 16 évesen, de cask most 25 évesen állapították meg h asztmás vagyok, most mentem el orvoshoz, de sose kezetzlem semmivel, és annyi bajom van, hogy extrém nagy párában köhögök) 100%san egészséges vagyok, szép a bőröm, dús a hajam,nem igazás sportolok mégis viszonylag jó alkatom van.

jah és azt nem mondtam h 20 évesen veszítettem el a szüzességem egy prostival, ezen kívül 22 évew koromig semmilyen kapcsolatom nem volt a lányokkal.

ÉS ttudjátok én minek tudom ezt be, írtóra leszarok mindent, ha valami elkezdene felidegesíteni " ki tudom kapcsolni" 5 mp múlva mintha meg setörtént volna, holott más 10 percekig feszeng egy dolgon.

Szakács vagyok így van stressz bőven ott is, nem csak a magánéletemben.

azt is hozzáteszem, hogy sose vagyok beteg, maximum ha elkapom valakitől, de akkor is fele annyi idő alatt kilábalok belőle mint az illető.

Viszont én próbálok egészségesen étkezni, lehet ez is számít valamit.