Szerintetek kell szégyenkeznem emiatt?
Egy nagy családi házban élünk a párommal egy kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit. Nagyon jól fizető munkánk van, de ezért rengeteget is dolgozunk, + van egy gyerekünk is. Emellett mégis mindig elláttam otthon a háztartást, rend volt, tisztaság. Van egy család az utcánkban, akik nagyon nagyon rossz anyagi körülmények között élnek. Egy anya a 4 gyerekével. Az anya gyárban dolgozik minimálbéréért, de így is iszonyatosan szerény körülmények között élnek. A gyerekek 18, 14, 10 és 8 évesek. Egyik nap összefutottam a 18 éves lánnyal, kicsit beszélgettünk, mondta hogy muszáj lenne suli mellett elvállalnia valamilyen munkát, mert az édesanyja egyszerűen nem tudja eltartani őket, olyan alapvető dolgokat nem tudnak kifizetni, mint pl a gázpalack csere. És tőlem kérdezte, hogy nem tudok-e valamilyen munkát. Mondtam, hogy sajnos nem. Este elmeséltem a páromnak is, ő is nagyon megsajnálta, s felvetette, hogy nem tudnánk-e esetleg mi adni neki valamilyen munkát? Sokat dolgozunk, anyagilag nincsenek gondjaink, de kevés a szabadidőnk, mi lenne, ha felajánlanánk, hogy járhat hozzánk takarítani, vagy ilyesmi. Másnap meg is kérdeztem a lányt és nagyon örült az ajánlatnak, mert 3 házra lakik tőlünk. Azóta szombatonként 4-5 órát jön hozzánk délelőtt. Azt tudni kell, hogy én minden házimunkát elvégzek hétköznap, neki olyan feladatokat szoktam adni, amire nekem munka mellett nincs energiám, pl pucolja meg az összes ablakot, vagy törölgesse le a polcokat (80 négyzetméteres nappali teli porfogókkal), meg ilyen "nagytakarítási" dolgokat. Ha éppen nem jut eszembe semmi, akkor megkérem, hogy vigyázzon csak a gyerekre pár órát, addig én elmegyek meginni egy barátnőmmel egy kávét, vagy ilyesmi (párom minden szombaton dolgozik). 1000 forintos órabért fizetünk neki, ami hetente 4-5ezer ft, azaz havonta 20-25. Nekünk ez egyáltalán nem megterhelő, és én is jól járok, mert nekem már tényleg nem lenne erőm nagytakarításra, és tudom hogy nekik is nagy segítség. Hétköznap a mosás-porszívózás-mosogatás stb dolgokat amúgy is én csinálom.
Na és most jön a lényeg. Kb 1-2 hónapja jár hozzánk a csajszi, erre tegnap este anyám beront, mint egy őrült elmebeteg, fröcsögő szájjal (de komolyan, szó szerint önkívületi állapotban), hogy most hallottam az xy barátnőjétől, hogy én akkora úrinő lettem, hogy bejárónőt tartok, és hogy lesült a bőr a képéről, majdnem elsüllyedt szégyenében, hogy az ő lánya ennyire mihaszna, hogy még a saját háztartását se tudja ellátni egyedül, ő nem ilyennek nevelt engem, és jobb ha tudom hogy csalódott bennem és helyettem és szégyelli magát az egész város (értsd Mariska meg Juliska néni) előtt. Mert az ő lányaik meg menyeik maguk csinálnak mindent, és ez neki szégyen, hogy én erre sem vagyok képes. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy meg tudnám csinálni, de mi direkt ennek a lánynak akarunk munkát adni, hogy egy kis plusz bevétele legyen a családnak, de egyszerűen nem lehetett vele beszélni, mert magán kívül volt és elviharzott. Azóta felhívtam de azt mondta, hogy majd akkor telefonáljak, ha befejeztük a rongyrázást meg az úriaskodást. Most mit csináljak??
Igaza van anyámnak, szerintetek egy tényleg szégyen (kisvárosban)? Ne hívjam többet a lányt, mert megszólnak? Sajnos anyámnak annyiból igaza van hogy ez egy kis, falusias község, és itt nem divat, hogy az embernek "bejárónője" van, ettől én már teljesen leszerepeltem mint háziasszony és mint anya. Félek, hogy még több támadás fog érni (ilyen mindenki ismer mindenkit szintű helyen élünk). Ti mit tennétek?
Az anyád egy idióta -már ne haragudj. Nem kell vele foglalkozni, gondolom nincs jobb dolga, mint ezen fröcsögni.
Szerintem jó dolog az, hogy segítitek a lány családját. :)
Rendes tőled, hogy munkát adsz a lánynak.
Anyukád undorítóan viselkedett. Ezek szerint a Julcsi néni meg a Tibi bácsi véleménye szerint kellene élnie mindenkinek az életét? Ugyan már... Beteg, bigott gondolkodásmód.
Én a következőt csinálnám:
- a lányt, ha meg vagy elégedve a munkájával, hívd továbbra is
- anyukával minimálisra (nulla közelire) redukálni a kapcsolatot - majd ha észhez tér, akkor beszélgethettek
- látványosan, nagyon nagy ívben, magasról lesz**ni mindenkinek a véleményét, és úgy élni, ahogyan nektek jólesik
Ezesetben felhívnám a kedves mamat és megmondanám neki, hogy akkor keressen ha julismaris helyett a lánya véleménye érdekli.
Az otthonomban nem üvöltözhét velem senki. Tudod, otthon, békeszigete etc.
Fura, nálunk gyakori, hogy a nehezebb körülmények közt élőkön így segítünk. Szólunk ha gyümölcsszedés, ilyesmi van
Én is jártam gyerekként szüretelni, mustot préselni, befőzni, de takarítani is, pedig ez egy ezer fős, mindenki ismer mindenkit falu.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!