Akinek esetleg 3 vagy több gyermeke van, hogyan találta meg az "arany közép utat", hogy boldog legyen? Van egyáltalán ilyen?

Nekem egy fél gyerekem sincs, viszont négyen vagyunk tesók, így teljesen megértem a félelmeid. Nekem inkább hosszútávú tanácsaim volnának, de szerintem ezeket írd fel magadnak valahova, lehetőség szerint agyba, mert sosem szabad elfelejteni. 1. Nem kell mindennek tökéletesen működnie ahhoz, hogy jó anya légy és jó feleség. Ami legjobban meg fog bennük maradni, hogy milyen voltál velük, nem az, hogy milyet főztél. Férjedre ugyanez vonatkozik. Lehet kosz, késhet a vacsi, de a lelki dolgok ne maradjanak el! 2. Ameddig benned nincsenek rendben a dolgok, kifelé sem fognak működni, magaddal is törődnöd kell. Egyszerűen, mert ha szomorú vagy, vagy túlhajszolt, akkor nem tudsz velük annyit és úgy foglalkozni, amennyit kellene. pihenj! 3. miközben anya vagy, ne felejts el önmagad is lenni! foglalkozz önmagaddal is, tanulj, ha ez elmaradt, keress pénzt, hogy megmaradjon az önállóság egy szelete lélekben, és írj ki magadnak kötelező barátnőző időt! akkor is ha lenne dolgod! nem szabad elveszned. néha ülj le, és számolj el magaddal, ki vagy, mit akarsz hova tartasz. ne feledd, hogy nem a vacsi minőségével kell mérned magad! 4. törődésből is megárt a sok! ne aggódj túl sokat, vedd a gyerekeidet kellően lazán, ha majd eljő az az időszak. ne válj függővé tőlük! 5. közösség, közösség, közösség! mindenkit az nevel legjobban. Különben Te is könnyen befordulsz, férjed is, gyerekeknek is jó ha szocializálódnak.

Édesanyám felnevelt négyünket, normálisak lettünk és mind nagyon szerettük. Nem rég meghalt, de előtte azt mondta, hogy úgy érzi nem ért semmit az élete. a házassága tönkrement, a gyerekei pedig nem törődnek vele eleget... Azt hiszem, ő ezeken a pontokon csúszott el.