Karrierista, több diplomás nők, miért csodálkoznak hogy nehezzen találnak társat, vagy ha találnak, akkor is problémás a kapcsolatuk?

A nemi szerepvállalás nem a munkától és tudástól függ. Tudod, én is inkább lennék "herés" nő, mint eltartott háziasszony. Ezek a nők nem a karrierük miatt nem tudnak párkapcsolatot építeni, hanem mert nem tanulták meg a kapcsolatkezelést, és az ő fontossági sorrendjük eltér a tömegkívánalomtól.

Egyébként meg senkinek az ég világon semmi köze ahhoz, hogy ki hogyan él.

Kevered a szezont a fazonnal. A párkapcsolati problémák nem az iskolázottságon és a magas beosztáson múlnak. Akkor a 8 általánost végzett munkanélküliek élnének a legboldogabb párkapcsolatban.

Ez a "herés nő" kifejezés egy hatalmas baromság! Az nem a nemi jellegektől függ, hogy valakiből jó vezető lesz-e vagy sem. Az, hogy valaki nőként vezető beosztású, egyáltalán nem a természet megerőszakolása. Nem tudom, te hol dolgozol, de egy főnök nem attól lesz jó, hogy egész nap ordít meg keménykedik (amilyen szerinted egy "igazi pasi" az írásod alapján).

#4, csak tudod, férfiként az a véleményem, hogy a fene sem akar otthon örökösen versengeni és bizonyítani, az otthon szerintem nem erre való.

Mondom ezt úgy, hogy az én párom is több diplomás, ehhez képesti átlag jövedelemmel bíró nő... a karrierizmus viszont szerencsére mindkettőnknél(!) inkább szitokszó... és az elvárásokat mindketten rossz dolognak tartjuk.

Szóval nem a diplomák száma vagy a jövedelem számít, az "önmagával és másokkal jogosan igényes" kulcsszóval jellemezhető mentalitás a hess-hess...

Sosdem éreztem még, hogy heréim lennének- ez röhejes megfogalmazás.

Attól, hogy tanult vagyok, vezető beosztásban dolgozom még igenis nő és édesanya is vagyok.

Miért erőszakoltam volna meg a természetet?

Szeretem a munkámat, jól érzem magam benne, jól keresek, szeretek új dolgokat, eljárásokat tanulni, hogy szinten tartsam magam.

DE: ez a munka. Otthon nő vagyok (az irodában is persze, de nem ez a hangsúlyos, hanem a tudásom, amiért pénzt kapok), kisgyermeket nevelek (hozom-viszem oviba-iskolába, rajzolunk, feladatlapozunk, leveleket szedünk stb.)- sőt a háztartásvezetés nagyobb része is az enyém, mint a férjemé.

A környezetemben nem vagyok ezzel egyedül. Sok ismerősöm, barátom családjában a nők több diplomás, tanult, vezető beosztású emberek, de ttől még szerető családanyák és jó feleségek is lehetnek.

A kettő nem feltétlenül zárja ki egymás.

...és nem problémás a házasságom sem.

Annyi talán a titka, hogy hasonló a hasonlóval- a férjem is tanult ember, aki nem abban méri a férfiasságát, hogy neki herezacskója van, nekem meg nincsen :)

Támogat abban, ha szeretnék valamit tanulni (igen, fizikailag is, ilyenkor előre megbeszéljük és pl. ha tanfolyamon vagyok, akkor egyszer-egyszer ő hozza a gyerekeket, vagy ha vizsgára készültem egy-egy nap hétvégén, akkor a srácokkal kinti programot csinált vagy játszóházazni mentek).

Az nem csak nemi kérdés, hanem tudásé, személyiségé is, hogy valaki tud-e vezető lenni, vannak-e ilyen ambíciói vagy nincsenek.

Abban igazad van, hogy ahol a férfi a nő előrejutásában, műveltségében, keresetében veszélyforrást lát, ott a férfinek vannak önértékelési gondjai- nem kell azért a nőt letaposni, hogy a férfi egója ne sérüljön (és persze viszont sem).

Nálunk a munkahelyen elért sikereinket, a megszerzett jövedelmet vagy a tanulmányainkat nem a nemünkkel, hanem az akaraterőnkkel, tehetségünkkel és az egymás iránti segítésünkkel, tiszteletünkkel magyarázzuk.

(a klasszikus női-férfi szerepek valóban átalakulóban vannak, de nemcsak a nő lehet vezető, hanem a férfi is viheti ki a szemetet vagy főzhet vacsorát- sőt kérdező, nyugodtan botránkozz meg, a férjem volt egy bő fél évet otthon gyed-en! és nem azért, mert én erőszakoltam rá, hanem mert neki ez volt természetes. Külföldi révén, ő azt látta, abban nőtt fel a hazájában, hogy egyáltalán nem ciki, sőt elismerésre méltó pl. az az apa, aki játszóterezik a totyogójával és mi ELŐRE így beszéltük meg, ő szerette volna, ha a már járni tudó kicsivel neki is lesz otthoni élménye- és így sokkal egértőbbek vagyunk egymás és a gyermeknevelés-háztartás mindennapos problémái iránt).

A sógorom is most van otthon a kislányukkal (Németországban élnek, ott van olyan időszak, amit csak az apa vehet ki, ha nem kéri, akkor elveszik)- pedig nemzetközi szinten ismert és a szakmájában elsimert tudós, kutató. Számomra ő is egy pozitív példa és semmiképpen nem kevésbé férfiatlan ettől, ahogy a nővérem sem karrierista, mert most ő dolgozik ezalatt a pár hónap alatt és bizony ő is büszke lehet azokra a tudományos eredményekre, amiket elért.

Szóval az én férjem tud mit kezdeni velem, nőként szeret, a gyermekei anyjaként szeret és én is férfiként tudok rá tekinteni. Intelligens, tanult embereknél ez nem probléma.

Értem, mire gondolsz, pont tegnap láttam egy Csernus videót, ahol egy tipikus tökös nyanyát osztott ki, szerintem benne van a lényeg :D

Sok dolog kimondatlan maradt ugyan, de úgy is átjön a lényeg, hogy ezek a nők hol cseszhetik el.

Mert van a környezetemben több a munkáját szerető (mindegy, hogy mi az a munka), kedves, NŐIES nő, családanya is, akik számomra példaképek, az említett nyanya viszont elrettentő példa, az otthonülős, zsíros hajú ősanyákkal egyetemben. Szerintem nem az a lényeg, hogy ki mennyit dolgozik, mekkora karriert fut be (persze számít valahol), hanem hogy egy emellett a saját SZEMÉLYISÉGE hol veszik el, mikortól nem tiszteli önmagát (meg a környezetét sem), és mikortól "zselé", ahogy Csernus fogalmazott :D

https://www.youtube.com/watch?v=4A2OERb5ZnA

erre a nőre gondoltam