Választás elé állított a párom. Mi lenne a helyes döntés?
Itthon a családba nem túl fényes a helyzet, sok a vita, a veszekedés. Páromat se nagyon kedvelik, pedig nagyon rendes ember. Fél éve vagyunk együtt, de a napokban választás elé állított. Vagy hozzá költözöm és itt hagyom a családot és mindent, vagy őt fogom elveszíteni. Nekem a párom jelenti az életemet, nem tudnám nélküle elképzelni a jövőmet. Anyukám súlyos beteg, ráadásul depressziós is. Nem tudnám itt hagyni,arra rámenne. Mégis mit csináljak?
20/L
Ha otthon maradsz könnyen állandósulhat a jelenlegi helyzet 30 és 40 éves korodra is. Sosem lesz megfelelő alkalom a külön költözésre, és mindig szívtelen leszel hogy nem a családod választod.
A helyedben egy-két váltás ruhával és egy fogkefével költöznék csak át ott-ott aludni...aztán egyre több éjszeakát töltenék ott... ha otthon járok mindig vinnék magammal pár ruhát ... szép lassan azt fogod észrevenni hogy átköltöztél, és a családod is megszokja a helyzetet mert tudja hogy találkoznak veled.
A hiányos információk alapján két lehetőséget látok:
1. A párod zsarnok, aki ki akar sajátítani, és később ez csak rosszabb lenne. Ne költözz hozzá, sőt, örülj, hogy megszabadulsz tőle. Aki ultimátumokat ad, az az esetek többségében nem partner, hanem uralkodni akar.
2. A párod látja, hogy manipulálható, gyenge idegrendszerű nő vagy, akit tönkretesz a családja érzelmi zsarolása, és mivel semmivel nem tudott téged kimozdítani az "anyuci pici lánya" szerepből, ez az utolsó, amivel próbálkozik. Ha tényleg erről van szó, és nem őt választod, akkor kb. életformát választottál magadnak, mert később sem fogsz kirepülni, hanem hagyod, hogy a családod a bűntudatodra építve kihasználjon.
A körülményeket ismerve te tudod eldönteni, melyik helyzet áll fent.
Bárkit is találsz, anyád, nagyanyád ugyanígy el fogja üldözni, egykeként te meg mindig meg fogsz hátrálni.
A párod családja is olyan veled, mint a tied vele?
Ha igen, akkor felejtős a költözés..
Egészséges persze az volna, ha ketten mennétek közös fedél alá, nem valamelyik családhoz.
Nekem általában az a véleményem, hogy mindig a másik fél mellé kell állni ahhoz képest, aki választási kényszer elé állít. Itt azonban kivételesen nem, mert túl összetett a képlet. Ahogy többen is írták, itt tényleg azt kell nézni, hogy a választási kényszer most zsarnokoskodásból, kisajátításból ered-e, vagy abból, hogy a srácnak elege lett abból, hogy a családod a betegséggel visszaélve játszmázik veled-veletek.
És a másodikat látom sanszosabbnak, ebből:
"Megértem a páromat is, hogy elege lett abból, hogy fél éven keresztül úgy táncoltunk ahogy a család fütyült. Mindig rohannom kellett haza, mert mi lesz ha későn érek haza, anya nem szól hozzám, kiabál stb. Hibás vagyok ebben tudom, de féltem anyát is" - stockholm-szindróma, bűntudat-képzés... nem, te egyáltalán nem vagy hibás, anyukád a hibás, hogy érzelmi zsarolással kiskorúként akar irányítani, meg akarja szabni, hova menj, mikor érj haza... amihez a világon semmi joga.
Szóval szerintem inkább LÉPJ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!