Választás elé állított a párom. Mi lenne a helyes döntés?

Nagyon megbánnád ha nem próbálnád ki a pároddal való együtt élést. Édesanyád mindig az édesanyád marad, visszatérhetsz hozzá ha nem vált be a közös élet. Ha viszont a párodat kosarazod ki lehet hogy fél éven belül talál magának mást aki szívesen lenne a társa a hétköznapokban.

Most vagy húsz éves. Most még könnyebben el tudják fogadni a kirepülésed. 26 éves korodra viszont már nagyon megszoknák hogy a fiatal éveid a szülői házban töltöd és nehezebben engednének el, főleg hogy depressziós az anyukád.

Érzelmi zsarolásokra így is számíthatsz, de ha maradsz később még nehezebb lesz új életet kezdeni, mert akkor már úgy érezné egy depis ember hogy cserbenhagytad őt.

Akkor a választás megvan a részedről, tehát mi is a kérdés?! Mi anyukád betegsége, h neked otthon kell maradnod vele? Gyógyító vagy? Naphosszat ápolod?

A magad életére kellene fókuszálnod, persze a szüleidet a lehetőségekhez mérten továbbra is támogatva.

Ne hallgass az utolso 2 valaszolóra...!!

Az embernek egyszer ki kell repülnie a családi fészekből, neked talán most jött el az ideje! Persze neked kell tudnod, de én mennék a páromhoz.

Mi a betegsége anyukádnak? Egyedül maradna, ha te elköltözöl?

Ez esetben maradnék.

Az, hogy választás elé állított a párod, sok jóval nem kecsegtet. Ha úgy érzed, hogy költöznöd kell, akkor költözz, de ne azért, mert a párod megfenyegetett, hogy elhagy. Ez csak a Te döntésed kell, hogy legyen, próbálj meg mindenféle zsarolást félretenni, és csak magad miatt dönteni.

Neked kell tudnod, hogy édesanyád mennyire szorul rád ténylegesen, és hogy az ő hozzáállásában mennyi az érzelmi zsarolás. Meg azt, hogy a családod mennyiben tehet arról, hogy a párod mindenképp el akar különülni tőlük.

Másrészről a párod részéről sem fair egy ilyen ultimátum.

Három dolgot tehetsz:

1. Elmész a pároddal - bár én egy fél éves kapcsolat miatt nem fordítanék hátat az anyámnak, arról nem is szólva, veszélyes, ha a párod látja, hogy bármit megteszel a kedvéért, főleg, ha ilyen stílusban adja elő, hogy mit akar. Aki pedig azt írta, hogy az anyádhoz bármikor hazamehetsz, ahhoz annyit, hogy az azért nagyon is önző hozzáállás. Az anyád sem egy plüssmackó, akit bármikor elő lehet húzni a fiók mélyéről, ha már csalódtál a párodban:(, rá viszont nem kell tekintettel lenni.

2. Komolyan leülsz beszélgetni a családoddal, hogy változtassanak a pároddal való viselkedésükön, különben esetleg akár el is költözöl. Végülis a te életed, nem a családod dönti el, hogy kit válassz. Emellett a pároddal is leülsz, és megmondod, hogy adjon nekik még egy esélyt.

3. Kerek perec megmondod a barátodnak, hogy nem kérhet tőled ilyet, mert úgy érzed, felelősséggel tartozol anyád iránt.

+1: Nem tudnátok valahová a közelbe költözni? "Papucsos" távolságra anyádtól??? Az is megoldhatná a problémát.

Ha érted aggódva felajánlotta volna az összeköltözést, azt írnám, jó ötlet, menekülj, és inkább segíts távolabbról a családnak, mert téged is csak lehúznak.

De ha ultimátumot osztogat, akkor szerintem nem szeret annyira, de legalábbis olyan fokon rideg, amit én nem tudnék elviselni.

Én teljesen igazat adok a párodnak. Ha ő komolyan gondolja a kapcsolatot, akkor természetesen közös jövőt tervez veled.

Nézz szembe a tényekkel: ha a családod nem tudja elfogadni a párodat, te pedig nem tudsz, nem mersz elköltözni a családodtól, NINCS közös jövőtök.

Mert nyilván ő oda nem költözhet és nem is bírná hosszútávon a sok veszekedést, az ellene irányuló ellenségeskedést, de a családod sem hiszem, hogy befogadná. Ráadásul a párodnak van saját lakása, ha jól értelmezem, semmi nem indokolja, hogy ő költözzön oda hozzátok.

Te pedig nem akarsz külön költözni, mert aggódsz anyukádért (amit azért valamilyen szinten szintén megértek).

Akkor hogy lesz?

Életetek végéig csak járogattok egymáshoz, találkozgattok?

Lásd be, hogy ennek így nem sok értelme van.

A párod nyilván megelégelte ezt a bizonytalanságot.

Mondjuk az is érthető a részedről, ha ilyen fiatalon, fél év együtt járás után még bizonytalan van a szoros elköteleződést illetően.

Ha úgy érzed, erre még nem vagy kész és a párod ezt nem érti meg, akkor valószínűleg jobb külön folytatnotok tovább.

Ha meg kész vagy rá és képesek vagytok együttműködni, akkor át kell gondolni, hogy lenne a legjobb. Ha nem túl messze lakik a párod, akkor akár naponta át tudsz menni anyukádhoz, ha meg messze lakik, valahogy anyukád közelébe kellene költözni, ha megoldható.

Az sem mindegy, anyukádnak milyen betegsége van, hogy milyen ápolást, felügyeletet igényel, egyedül gondoskodsz-e róla, senkije nincs-e rajtad kívül aki vele van a hétköznapokban.

Választás elé állított? Miért, ki ő...? Az ilyen pasinak én azt mondanám, hogy akkor lehet más nőt keresni.

Persze tökjó az összeköltözés meg a közös jövő de jólenne ha a kedves párod felfogná hogy neked van egy csaladod is akik lehet nem tökéletesek de a tieid.

Figyi: a szeretet nem állít válaszút elé, nem követelőzik és nem zsarol. Jól gondold meg hogy megéri e ez a féléves srác hogy miatta otthagyd a beteg anyukádat.

Hmm csak egy példa: nekem is ugrálnom kellett volna hogy a párom hagyja egyedül a beteg apjàt és költözzön hozzám? Ha nem akkor el kellett volna hagynom? Hülyeség... Én költöztem hozzájuk pedig elhiheted nekem is jobb lett volna külön.