Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan indultatok az életbe?

Hogyan indultatok az életbe?

Figyelt kérdés

Hogyan tudjon eljutni egy fiatal arra szintre,hogy nem csak éhbérért dolgozik,hogy esetleg el tud végezni egy főiskolát,egyetemet is,és még a lakáshitelt,felújítást is fizetni tudja(tudják,ha ketten vannak),mindezt minden fajta segítség nélkül?


Óriási rajtam a nyomás,most vagyok fiatal,egy érettségivel,azt sem tudom mi érdekel,mit végezzek el,mert minden egyes nap minimum egy órát ezen szorongok,rágom magam,mi lesz velem(most van állásom már két éve,de ez sem biztos mert folyton megújuló a szerződés,akármikor megszűnhet egy egy szerződés lejártakor). Hitelt nem merek felvenni tanulásra,mert habár mindig is szegény voltam,,arra figyelek,ne legyen tartozásom,adósságom. És félek,hogy ha nem menne a továbbtanulás akkor ott fogok állni egy diákhitellel....Segítséget nem várhatok,nem tudok sehonnan kapni,de így is van,hogy öreg rokontól(közeli) azt hallgatom,milyen sz@r a munkám,minek ragadok bele,tanuljak. Mondja ezt úgy,hogy nincs miből tanulni...nem tehetem meg azt,hogy ne legyen munkám. Ennek a "sz@r" munkának is örülök....


2014. okt. 10. 13:59
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:

Bocsánat de nem értem valamelyik válaszoló miért írta,hogy nyávogok.

Négy testvérem van,anyám mindig is egyedül a semmiből nevelt minket,valamennyi szülői támogatással. De lényegében mindent egyedül szedett össze.

Nem engedhetem meg magamnak sem az adósságot,sem azt,hogy ne dolgozzak.

Valaki a munkámra is írt...72ezret keresek havonta. De ezért a 72ezerért én úgy osztom be az időmet ahogy akarom,jó a légkör,szeretem a kollégáimat. Ismerek nem egy embert aki ugyan ezért a bérért 3 műszakozik.


Aki nem nélkülözött olyan szinten,hogy volt,hogy enni sem nagyon volt mit,annak szerintem fogalma sincs,hogy milyen érzés az,amikor a legnagyobb félelme az embernek,hogy talán még lejjebb csúszik. Nem is értem ezeket a válaszokat...de biztos én vagyok a hülye hogy szorongok,mert nem akarok még nagyobb hátránnyal indulni az "életbe"

2014. okt. 17. 08:46
 12/13 anonim ***** válasza:

Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd. Teljesen megértelek, néha voltam én is hasonló szituban gyermekként.

Én annyival voltam előrébb, mint te most, hogy beszéltem egy nyelvet. Így érettségi után elmentem dolgozni, de közben felvételiztem egy főiskolára. Az is igaz, hogy engem hajtott, hogy nőként legyen egy diplomám, mert úgy gondoltam, úgy könnyebben fogok boldogulni.

A nappalit úgy végeztem el, hogy közben dolgoztam, hogy legyen pénzem. Nekem szerencsém volt, mert szinte rögtön kifogtam egy olyan kislányt, akivel minden nap tanulnom kellett. Így volt pénzem.

Nem ismerem a mai oktatási rendszert, így tanácsot csak oly módon tudok adni, hogy első körben keress valami olyan tanfolyamot, vagy lelki vezetőt, aki ebből a pesszimista szorongásból és félelemből kihoz. Nem csoda, hogy ilyen vagy, hiszen ebben nőttél fel. Ne is haragudj magadra emiatt. Utána még mindig van időd, és remélhetőleg kedved is lesz majd, valamibe belekezdeni és jól fognak alakulni a dolgaid.

2014. okt. 18. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:

Ha mindenképp tanulni szeretnél, ne vegyél fel diákhitel és ne jelentkezz olyan szakra egyetemen/főiskolán ahol olyan hallgatói szerződés van, hogy köteleznek diploma után x évig Magyarországon dolgozni. Ilyenbe nem szabad belemenni. A magyar diákhitel és pl az angol között az a különbség, hogy itt amint megszűnik a hallgatói jogviszonyod(vagy lediplomázol,vagy megszakítod v pl kirúgnak),akkor azonnal 3 hónapon belül már el kell kezdened törleszteni a hiteled és nem érdekel senkit,hogy még nincs munkád. Ha van munkád,akkor megállapítják mennyit törlessz. De egy minimumot mindenképp kell.Akár millió forintokról is szó lehet a végösszegben,tehát hitelt tényleg ne!!!Angliában viszont,ha sose lesz olyan állásod,amiből fedezni tudod,akkor elengedik az adósságot, illetve el is évül simán.


Sokan külföldre mennek ki és esetleg pénzt gyűjtenek,majd vagy ott tanulnak tovább, vagy hazajönnek és itthon levelezőn,vagy akár nappalin.


Ha nem halsz éhen,akkor érdemes itthon maradnod, hogy legalább legyen referenciád. Írtad, hogy már 2 éve dolgozol,tehát az már elég jónak számít, tovább is tudsz majd idővel lépni,mert a következő munkáltatót úgyis a tapasztalatod fogja érdekelni,az iskolázottság mellett.Csak hát baromi nehéz elhelyezkedni,mert általában mindenhova kell a protekció. Szóval építgesd a kapcsolatokat,s ha nagyon kell a pénzt, akkor tervezz előre, mit hogyan. (1-2évig lehet takarítani is külföldön stb).Tanulj nyelvet,mert az ma már mindenhova kell és alap dolog.


Tanulni 30 évesen sem késő.


Engem szerencsére támogattak a szüleim, de a lelki támogatás fontosabb lett volna...Nem nagyon engedték, hogy dolgozzam suli mellett,de titokban elmentem végül,aztán később is.Sajnos fősuli mellett csak éhbérért dolgozhattam, sosem éreztem, hogy megbecsülnek a munkahelyeimen és szörnyű érzés volt,de 3 évig nagynehezen bírtam,emelett a tanulmányi eredményem is gáz volt,de végül befejeztem az egyetemet.

2014. okt. 18. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!