Mi örömöm marad az életbe, ha nem iszok? Erre mit lehet válaszolni?
A párom egyszerűen nem érti meg, hogy én is (és még sokan mások) boldog tudok lenni minden tudtamódosító szer nélkül sőt állítom boldogabb tudok lenni mind ő ittasan. Ez a kérdést mindig felteszi, ha nem iszik, csak ül és bámul maga elé. Nem tudok neki mit mondani.
Próbál leszokni, de orvosi segítséget nem fogad el én pedig nem tudok neki mit mondani. Sajnos alapból is nagyon pesszimista. :(
Nincs gyerekünk, de nagyon szeretem, nem akarom elhagyni, mert próbál változtatni, de nem tudom meddig fogom ezt így bírni:(
A következőt lehet rá válaszolni: Isten veled!
Most komolyan: belegondoltál, hogy ezek szerint te sem jelentesz neki örömet? Hogy jobban szeret részegen tántorogni, okádni, mint veled lenni?
Minek akarsz te egy ilyen embertől gyereket?!
Mit teszel, ha szülsz egy közös gyereket, aztán pár év múlva azon kapod magad, hogy megint alkoholista a párod?
Egy ilyen emberrel nem érdemes közös jövőt tervezni. Nem tudom, mióta vagytok együtt, de mérlegelj reálisan.
A legtöbb munkahelyen elég egyszer lebukni, hogy piásan ment be, máris munkanélküli lett. Akkor se fogja érdekelni, hogy mennyibe kerül a piálása, ha nem lesz miből innia. Elveszi a kosztpénzt, eladja a cuccaitokat, egy fillért nem adhatsz a kezébe.
Gyakorlatilag te fogod kezelni a komplett háztartást, a takarítást, karbantartást nem lehet egy részegre bízni, te fizeted a számlákat, hogy ne a kocsmában kössön ki, stb, gyakorlatilag meg fogsz szakadni.
A masszív alkoholizmusnak vannak egészgésügyi következményei is, kivétel nélkül minden esetben. Tönkremegy a mája, a gyomra, az idegrendszere (ezért nem tud ital nélkül semminek örülni), impotens lesz, kis szerencsével gyorsan bele is halhat, kevésbé szerencsések még évtizedekig élhetnek nyomorékként, vagy májátültetésre várva.
Olyan nincs, hogy valaki "próbál változtatni". Vagy leteszi a poharat, vagy nem. Nincs középút, hogy kicsit iszik, de legalább próbál...
Hagyd el a fenébe!
Legyen meg az egyetlen öröme az életben, hogy nyomorékra issza magát fiatalon.
na, a férjem pont két napja sírva mondta, hogy nem akar alkoholista lenni. szerintem nem az. megissza a sörét minden nap, de nem részeg, nem akad össze a nyelve, ugyanúgy megcsinálja a dolgát, jár dolgozni. le akar mondani a piáról, de szerintem egy 33 éves férfinak nem kell lemondani róla, csak a határokat kell megtalálni.
Én is sokszor jobban érzem magam pia nélkül, mint vele. Teljesen megértelek, mert ha már csak itallal tudja magát jól érezni, ott sajnos már baj van. Elhiszem, hogy nem bírod, hosszú távon ezt én sem bírnám, volt alkoholista a családban, nekem elég volt, ezért is figyelek erre nagyon. Ha a párod nem kér segítséget, akkor hosszú távon baj lehet belőle :(
Zárd be a lakásba, ne adj neki enni-inni, ne legyen szex, ne tudjon Tv-zni, ne állj vele szóba.
Akkor majd rájön, hogy az italon kivül is van, ami öröm lehet, ha más nem, egy finom ebéd/vacsora, egy szeretö feleség, jó szex, érdekes TV-müsor, stb. Kezdjen bele valamilyen hobbiba, tanuljon valamit, föglalja el magát, de ne igyon.
Ha orvosi segitséget nem fogad le, és igy áll hozzá, hogy az az egyetlen öröme az életben, akkor semmi esély arra, hogy abbahygaja valaha is az ivást. Ebben az esetben viszont semmi értelme vele maradnod, mert a te életedet is tönkreteszi.
Pff, te nem vagy neki öröm?
Amúgy saját magának kell megkeresni az örömforrást, párkapcsolat, hobbik, kellemes munkahely... és az apróságokat is ki kell élvezni! Én ma annak örültem, hogy a villamoson kellemes meleg sütötte az arcom! Szóval nem hullik az öröm se az ölünkbe, azért is meg kell dolgozni.
Munkanélküli vagyok, sajnos alkesz apával..., de igyekszem így is örömet találni! Olvasok, fotózok, Zumbázok, netezgetek, este pedig párommal elvagyok.
Lépj le tőle, ahogy csak tudsz!
Én ilyen "apa" mellett nőttem fel, ő is ivott mindig is, mindig azzal jöttek hogy jajj de régen nem ilyen volt ha ivott....persze.
Lehet hogy most még elviselhető, de később majd ha ott leszel 2 gyerekkel, és egy munkanélküli férjjel aki egész nap iszik, meg döglik akkor bánni fogod hogy nem léptél korábban. Az a baj hogy egyre jobban elkezd majd leépülni, egyre többet fog inni, egyre agresszívabb lesz.
Addig oké hogy szereted meg mittudomén, de én egy gyereknek sem kívánok alkoholista szülőt.
Plusz jobb esetben hamar beledöglik, rosszabb esetben eltarthatod egész életeden át, a gyerekeidnek meg egy sz@r családban kell felnőni, vagy rámegy a mája, lebénul vagy valami, és akkor végképp rajtad marad, még gondozhatod is egész életedben.
Ennyit mondj: VISZLÁT!
De ha igazán szeretné az alkoholista a családját, akkor nem inna. Ennyi. Hiába betegség, de akkor ne szidjuk pl. a kövéreket se, az evés is függőséget okozhat... (megjegyzem én kövér vagyok, leszokóban a mértéktelen mennyiségű ízekről, szóval nem vagyok rájuk/magamra kiakadva)
Tudom, apám is iszik és tojik a fejemre, jó múltkor a fejemhez vágta, miután megmondtam neki, hogy tönkre tette az életem, hogy nem érdekli, így jártam. (közel több, mint fél millám elcs*szte, nem tudok menekülni otthonról...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!