Hogyan indultatok az életbe?
Hogyan tudjon eljutni egy fiatal arra szintre,hogy nem csak éhbérért dolgozik,hogy esetleg el tud végezni egy főiskolát,egyetemet is,és még a lakáshitelt,felújítást is fizetni tudja(tudják,ha ketten vannak),mindezt minden fajta segítség nélkül?
Óriási rajtam a nyomás,most vagyok fiatal,egy érettségivel,azt sem tudom mi érdekel,mit végezzek el,mert minden egyes nap minimum egy órát ezen szorongok,rágom magam,mi lesz velem(most van állásom már két éve,de ez sem biztos mert folyton megújuló a szerződés,akármikor megszűnhet egy egy szerződés lejártakor). Hitelt nem merek felvenni tanulásra,mert habár mindig is szegény voltam,,arra figyelek,ne legyen tartozásom,adósságom. És félek,hogy ha nem menne a továbbtanulás akkor ott fogok állni egy diákhitellel....Segítséget nem várhatok,nem tudok sehonnan kapni,de így is van,hogy öreg rokontól(közeli) azt hallgatom,milyen sz@r a munkám,minek ragadok bele,tanuljak. Mondja ezt úgy,hogy nincs miből tanulni...nem tehetem meg azt,hogy ne legyen munkám. Ennek a "sz@r" munkának is örülök....
válasza:Ez van ma Magyarországon. Képtelenség előre tervezni és hatalmas a létbizonytalanság. Ezért menekül a többség külföldre.
De hát állítólag "Magyarország jobban teljesít". Egy biztos, én nem érzem és ahogy látom, te sem.
válasza:
válasza: válasza:A helyzet az, hogy sok minden meghatározó abban, hogy egy fiatal milyen életet fog élni: milyen a származása, mennyi anyagi segítséget kap otthonról, mennyire jó eszű és tehetséges, milyen a kiállása, milyenek a szociális képességei... lehetne még sorolni.
A legfontosabb talán az ambíció, enélkül nem mész sokra. Ha valaki úgy kezd bele az életbe hogy csak legyen valami munkám és akkor minden rendben lesz, akkor az beleragad a rossz munkákba, alacsony keresetbe. Ha valaki mindig magas célokat tűz ki, annak nagyobb esélye lesz magasra jutni. De persze ez nem ilyen egyszerű. Szociálisnak kell lenni, emberközpontúnak, olyan embernek aki könnyen teremt kapcsolatokat és el tudja magát fogadtatni másokkal. Aki félős, aki nem szociális, azt nem is fogják észrevenni, és nehezebb dolga lesz a munkahely keresésnél. Akinek mindenhol van egy jó ismerőse, az jobban boldogul. De ez megint csak nem áll meg itt. Néha a valódi tehetség önmagában is elegendő, feltéve ha felismerik. Ha profi vagy egy területen és bizonyítasz, akkor nem lesz gondod. Ám itt jön a képbe az ambíció: hiába vagy tehetséges, ha nincsenek ambícióid és bennragadsz egy alacsony bérezésű munkahelyen. Lehetsz például profi programozó, ha megelégszel inkább a közalkalmazotti bérrel egy céges állás helyett, csak mert az könnyebb és kevésbé rizikós. Az ambíció kockázatos, de nélküle nincsen előrelépés. Párosul az erőteljes kiállással, ami megmutatja hogy képes vagy az adott területen teljesíteni, döntéseket hozni, vezetni.
Na és akkor ezen tulajdonságok különböző szintjei határozzák meg, hogy hol is leszel a társadalmi ranglétrán, hogy sokat keresel majd vagy keveset, hogy albérletben laksz majd vagy családi házban. Sajnos az embereknek van itthon egy elég rossz tulajdonsága, hogy beletörődnek a rosszba, mert félnek a még rosszabbtól. Merevek, megragadnak egy bizonyos képzettségi foknál, nem fejlődőképesek. "Ilyen az itthoni helyzet, ilyen az ország, emiatt meg amiatt a politikus miatt vagyunk ott ahol." stb. Érdekes módon mégis sokan jól boldogulnak, mégsem tolvajok és csalók mind. Inkább ambiciózusak, tehetségesek, és nem törődnek bele a rosszba.
válasza: válasza:A 4-es válaszolóval teljesen egyetértek!
Nagyon rossz a hozzáállásod, ha szeretnél továbbtanulni, vedd fel azt a diákhitelt, ne úgy gondolj rá, hogy ez egy hitel, hanem úgy, hogy ez egy befektetés, ami később megtérül, mert ha jó szakot választasz, akkor sikerülni fog olyan munkahelyen elhelyezkedni, ahol sokat kereshetsz. Ne úgy állj hozzá, hogy mi van ha nem megy a továbbtanulás. Tanulj, és menni fog.
Csak hogy a kérdésre is válaszoljak: nekem szerencsém volt, szüleim támogatták a főiskolai tanulmányaimat. Május óta kerestem munkát, múlt héten kezdtem el dolgozni egy olyan munkahelyen, amilyenről álmodni se mertem. Mondhatod, hogy nekem könnyű, mert a szüleim támogattak, de ha nem így lett volna, akkor felvettem volna a diákhitelt, mert én nem elégedtem volna meg egy érettségivel.
Februárig még van időd kitalálni, hogy mi érdekel. És ha nem beszélsz semmilyen nyelvet, akkor annak is állj neki, mert egy angoltudással sokkal több a lehetőség.
válasza: válasza:Mondjátok már meg, miért kellett lepontozni a válaszomat? Kinek van ilyen reflex-szerű lepontozhatnékja, hogy ahogy meglátja a "diploma" szót, azonnal nyomja a mínuszt? Betegek vagytok, vagy mi?
Csak azért említettem a dolgot, mert a kérdező mondta, esetleg továbbtanulna. Nos, ez meggondolandó, de jó alaposan, mert egy jó szakmával lehet, hogy én is jobban meglennék, és a diploma ebben a világban nem feltétlenül segít azokon a problémákon, amikről ír. Ennyi.
El ne felejtsétek ezt is mínuszolni, barmok.
válasza:Engem eleinte támogattak a szüleim, így fel sem merült, hogy ne tudnék egyetemre menni. Csak aztán közben fordult a kocka.
Most ha dolgozom, túlórázom, ha nem dolgozom, órára megyek, és ez épp a minimum fedezésére elég. Nehéz és fárasztó és most is lelkiismeret-furdalásom van, mert tanulni kellene. DE! ha nehezen is, de csinálom és bízom benne, hogy miután elvégeztem, jobb életem lesz. Meg lehet oldani segítség nélkül is, csak nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!