Van köztetek olyan, akik elég fiatalon jöttek össze? Mennyi esélye van, hogy egy tinikapcsolat megmarad?
egy másik kérdés ihlette az enyémet. volt olyan, aki azt állította, hogy a 18 alatt köttetett kapcsolatok egy ezreléke sem éri meg a 25öt együtt. őszintén szólva nekem ez kicsit túlzás, nem értem, miért nem lehet bízni abban, hogy ha egy kapcsolat már jól működik (mondjuk nem egy két hónapos tinirománcról van szó, hanem több évesről), akkor igenis átvészelik együtt a kritikus periódust, és kitartanak egymás mellett.
ezért lennék kíváncsi saját vagy környezetben látott tapasztalatokra, olyan kapcsolatokra, amik mondjuk 18 évesen jól működtek már évek óta. tényleg nincs rá példa, hogy az ilyen kapcsolatok megmaradjanak?
Én 17 voltam, ő 19. 7 éve együtt, pár hónapja házasok.
Nem gondolom azt, hogy ennek bármi köze is van ahhoz, hogy valaki hűséges típus vagy nem. Simán csalhat olyan is, aki 30 évesen jön össze a párjával és simán élhet jól egy olyan is, aki tiniként állapodott meg valaki mellett.
Az együttmaradást a személyiségen kívül a társadalom is befolyásolja. Nagyszüleink korában, amikor mindenki tiniként került össze a párjával, ritka volt a válás, mert nem ez volt a társadalom bevett szokása. Aki vált annak irtó nyomós oka volt. Falun még kevésbé. Manapság sokkal könnyebben válik el az ember, és ez legkevésbé sem attól függ, hogy az első csókuk mikor történt...
Szia !
Van egy fotós ismerősöm, akinek a bátyjáék jöttek össze már 16 évesen, és a mai napig együtt vannak, már házasok és van két gyermekük.
Nekik sikerült. Nagy volt a szerelem.
Viszont szerintem ahhoz hogy már egy tinikapcsolat tartósan megmaradjon valamivel több kell : egy az hogy kitartás a másik mellett, de valamilyen szinten kompromisszum is (csak ha nem vagytok annyira egy szinten hogy mindenben megegyeztek).
Itt az én példám : 16 évesen ismertem meg életem szerelmét, ő nálam két évvel volt idősebb. 10 hónapig felhőtlen viszony, imádtam vele lenni, szuper volt minden, mindenben egyezett az izlésünk és a döntésünk. Majd ő elment továbbtanulni külföldre. Egy világ tört bennem össze hogy itt hagy.
Két választásom volt : vagy belemegyek a távkapcsolatba, vagy vége örökre (én még 11-be mentem akkor, nem hagyhattam itt a sulit). És én kis naiv inkább távkapcsolatba mentem vele.
Mi lett a vége ? TÖnkrement, megváltozott, pont mielőtt már én is költöztem volna oda.
Szóval mi már akkor nagyon komolyan gondoltunk mielőtt ez tönkrement. El tudtuk volna képzelni egymást együtt. DE nem, nem volt képes kompromisszumot kötni, csak azt várta el hogy én adjak fel mindent. DE ez nem igy működik!!
Mi van jelenleg? Ő éli a saját kis életét ott külföldön, én meg itthon mert végül nem mentem utána. Nekem most van új párkapcsolatom (fél év kin után örülök én is hogy boldog lehetek újra, holott a sebek ott vannak).
:)
Én pl. feladtam a továbbtanulást, mert az akkori párom félt a távkapcsolattól. Aztán megváltozott, és szakítottunk. Nem mondhatom, meg megérte miatta lemondani a céljaimról. A jó kapcsolat titka, hogy úgy éld az életed, ahogy akarod, és ez harmóniában legyen a párod életével, akinek szintén nem kell lemondania a fontos dolgokról. Ez nagyon ritka.
Egyébként tényleg nézd meg, ki ad választ. Én úgy gondolom, 10 év együttélés után már tud véleményt mondani az, akinek sikerült. Egyébként én a 30-as korosztályból indultam ki, a huszonévesek még az elején vannak ezeknek a kapcsolatoknak, az 50-esek meg más környezeti- társadalmi körülmények között voltak 18 évesek.
az en csaladomban is nem ritka az 50ev hazassag. en 17evesen ismertem meg a 18eves baratomat. elotte volt kapcsolatunk massal, de mar a kezdettol tudtuk hogy ez valami mas:) azota egyutt vagyunk es egyutt is tervezzuk a hatra levo eveinket.
kivanom mindenkinek hogy talalja meg az igazit. en se hittem benne, amig meg nem tapasztaltam.
Szia!
Mi 2007 májusában jöttünk össze 17 évesen és most májusban házasodtunk össze 24 évesen. 2 évig távkapcsolatban voltunk( 138 km) és végig azon dolgoztunk, hogy együtt lehessünk , de ne a szülők nyakán.
Én ezt a köteléket sokkal szorosabbnak érzem bármilyen másiknál, hisz együtt nőttünk fel, együtt alakultunk és együtt teremtettük meg magunknak az otthonunkat.
Nem tudnám elképzelni , hogy 30 évesen megismerek valakit, dúl a love és azt hiszem, hogy ismerve hozzámegyek rá 2 évre. Még most 7 év után is vannak dolgok amiket nem tudunk és tud újat mutatni a másik.
A fiatalkori kapcsolatokhoz szerintem agyilag is meg kell ütni egy bizonyos szintet , pl. hogy az élés ne azt jelentse hogy minél többször széttegyem a lábam, de semmi gond azzal aki későn érik, egyszerűen az ne akarjon komoly kapcsolatot az elején .
Én azt mondom, hogy így 7 év után , túl egy saját kezű ,hitelmentes családi ház felépítésén ,családalapítás előtt köszönjük jól vagyunk, majd visszaírok 10 év múlva is, hisz jósnő nem vagyok :)
De a kimenetel egyáltalán nem függ attól , hogy fiatalok voltunk,hisz ugyanúgy végződhet rosszul egy későbbi életkorban alakult házasság is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!