Van itt olyan aki fiatalon Németországba kényszerült költözni?

Én majd 19 évesen szeretnék véglegesen kiköltözni. Felsőfok C-vel.

Édesapám Németországban dolgozott, a beilleszkedés könnyen ment, mert ott emberszámba veszik az embert. Egy jó albérletet nehéz ott kifogni, illetve a házak egy picit drágák. Az élelmiszerek és az egyéb termékek olcsón megvásárolhatók. A német nyelvet könnyen el lehet sajátítani.

A főnökök is rendesebbek, mint Magyarországon.

14/L

Nem kényszerültem, önszántamból mentem.

Ami számomra még a mai napig is zavaró:

- utálom a német nyelvet, egyszerűen ocsmány. Folyékonyan beszélem, jó beosztásban dolgozom, naponta ezt használom az irodában, de blöehh. Szerencsére otthon nem németül beszélünk.

- a német idétlen ivási szokások (pl. a neves frühshoppen, christbaum loben stb. - engem marhára felidegesít, hogy karácsonykor beállítanának az ismerősök és itatni kell őket). Magyarán az, hogy minden tetves ünnepkor vedelni kellene. Nálunk szerencsére a családban ez nem menő, de a környezetemben persze hülyének néznek mindenkit, aki nem csinálja...

- német konyha... ha vendégségben vagyunk. Mindenen büdös barna ecet. Mindenhez rohadt nokedli. Barna kenyér. Kolbászvirslihurka és leberkäse (utóbbinak még a szagától is hányni tudnék). A magyar konyha is távol áll tőlem, de a német... :DDD

Ez úgy nagyjából kimeríti nálam :)

Egyébként maga az ország gyönyörű, az emberek kedvesek, mosolygósak, barátságosak, az utcák tiszták, minden megfizethető egy átlagos keresetből, elérhető az óvoda, bölcsőde, iskola, egyetem mindenki számára, biztos, stabil munkahelyek vannak, tehát 80%-ban csak pozitívumokat tudnék felsorolni.

Nagyon multikulti városban élek, ezért inkább a nem törzsgyökeres németekkel barátkozom. A többi "külföldivel" hamarabb találjuk meg a közös hangot, mint az igazi németekkel.

Amúgy tényleg mindenki nagyon barátságos, segítőkész, pozitív egy pontig, a mélyebb magánszférájukba viszont nehezen engednek másokat.

Közügyes beilleszkedés, gondolok itt ügyintézésre, bankolásra, adózásra, orvoskeresésre, ügyfélszolgálatos panaszokra stb elég zökkenőmentesen ment. Nem is tudok kiemeltebb rossz élményt felhozni.

Ami rossz, az az idő meg a kaja. pfffff, esik, borús, hűvös, nincs igazi nyár. nincs igazi íze a paradicsomnak, gyomorfájdító szósszal esznek curry wurstot, nekem elég uncsi. De hát valamit valamiért...

Lakáskeresés nem volt egyszerű. Olcsó(bb!) lakás az kicsi, és nincs rendes konyha. Nagy a túlkereslet, és minden vacaknak utána akarnak nézni, mire kiadják. Itt nem divat bútorozott lakást kiadni. Leginkább üres lakásokat lehet bérelni, úgy értsd, h kb két csonk kilóg, és konyhabútort is te építess be.

na meg a nagy szabadság.... itt simán bejönnek a szájkosár nélküli kutyákkal a boltba, villamosra felszállnak vele stb. Meleg pasik smaciznak fényes nappal az utcán.

2 éve vagyok kint. nem érzem, h ez a hazám, egyáltalán nem. Ennek ellenére maradni akarok még, mert jó. korrekt. fizu, tervezhetőség, biztonság, lehetőségek. Már alakultak ki barátságfélék, szóval előbb-utóbb lesz erősebb érzelmi kötődés is. Kérdés, h meg fogom-e várni.

Én is önszántamból jöttem ide.

A német konyha tényleg borzasztó, íztelen de aminek van valami íze az még rosszabb.

De a magyar konyhát se szeretem, minden paprikás meg zsíros.

Szeretek itt lenni, a német nyelvet én se szeretem annyira, de igazából egy olyan dolgot sem tudnék mondani ami Mo-on jobb lenne.

Én is inkább bevándorlókkal barátkozom, a munkahelyemen 3 földrész szülöttei dolgoznak együtt, imádom a színességet, multikultit.

Nehézséget nem is tudom mi okoz, tényleg mindenben jobb, mint Mo. Amikor kérdezik akkor mindig azt mondom, hogy nekem már ez a Heimat-om, nem Mo.

Kezdetben bemész egy hivatalba, bankba és úgy kezded, hogy nem vagy perfekt német, akkor is nagyon segítőkész mindenki, kedvesek. Ebből a szempontból is nagyon abszolút pozitív.

Az ivás dologhoz nem tudok hozzá szólni, semmilyen országban nem állnék szóba olyanokkal akik isznak...

Ha tervezed a kiköltözést mindenképpen vágj bele, megéri.

Egy vicces story: A francia határ menti random kis német faluban bementünk egy fagyizóba, a többiek magyarul beszéltek, erre az eladó nagyon-nagyon kemény akcentussal megszólal, hogy "Magyarok?"

Meglepődtünk nagyon :) azt mondta a felesége Kiskunfélegyházáról származik :P Mindezt magyarul mondta, de nagyon törte a nyelvet.

Ausztrál kollégám első nap közölte, hogy Mo milyen szép és két éve ott volt nyaralni valami kis faluban.

5-ös vagyok, még annyit mondanék, hogy leszbikus vagyok.

Budapesten kb. minden második nap beszóltak, mert a párom kezét fogtam. Itt fél év alatt kétszer, mindkétszer magyarok...nem hitték, hogy értjük miről beszélnek a másik pénztárnál. Elállt a szavuk, amikor elküldtem őket a k anyukba magyarul ;)

A munkahelyemen sincs ezzel senkinek sem baja, normálisak az emberek.

Alapszintű nyelvtudással jöttem ki, München mellett élek.

Most már végleg ide költöztem, az elmúlt 3 évben hol Mo-on, hol itt voltam.