Mit lehet tenni? Őrületbe kerget már minket a féltesóm önállótlansága!
A féltesóm már 36 éves, külön él, egy szuper munkahelyen dolgozik. Azonban képtelen megoldani a hétköznapi problémáit. Minden második nap jön (stresszesebb időszakban minden nap), panaszkodik anyukámnak és apukámnak, sír, olyan problémák miatt, ami mindenki mást érinthet (átlagos hétköznapi, de nem anyagi gondok), aki dolgozik. Apukámnak is tele van a hócipője vele, mert csak panaszkodni jár és már-már nevetséges problémákra nem találja a megoldást. Egyébként jó indulatú lány, szeretem is, csak egyszerűen idegesítő, hogy ha már egy apró kis gonddal szembesül, jön és (ha szabadságon van) reggeltől este 11-ig, éjfélig sír, panaszkodik, (ha nincs szabadságon, akkor munka után rögtön jön) nem hajlandó önálló lenni. A gond az, hogy a szüleimnek így is van elég gondja és látom, hogy megterheli őket az, hogy mindennap végighallgatják ugyanazokat a nehézségeket, elmondják ugyanazokat a lehetőségeket és mindemellett ápolják a tesóm lelkét. Ildi (a tesóm) pedig nem veszi észre magát. Ha szólnak a szüleim, hogy ne jöjjön, mert már pihenni szeretnének (vagy dolguk van), akkor lerendezi annyival, hogy "de jövök".
Próbáltam már én is segíteni, de mintha a falnak beszélnék. Mit lehetne tenni, hogy önállóbb legyen a tesóm? Partnere most éppen nincs, de amikor volt, akkor is ugyanúgy jött és panaszkodott, akkor még a volt párjáról is. Esetleg volt már valaki ilyen vagy hasonló helyzetben?
Nagyon köszönöm előre is a segítséget, észrevételt, tanácsot és a tapasztalatokat is!
Viki
válasza: válasza: válasza: válasza:Itt a tesódról van szó.
Te mit szólnál,ha kizárnának a szüleid?
Néha te is meghallgathatnád,így tehermentesítve a szüleidet.
Szerintem csupán egyedül érzi magát,ezért járkál haza...de ha már ott se kell...annyit meg lehet csinálni,hogy bevonni a háztartási munkákba(főzés,takarítás,bevásárlás stb,így még segít is)
Gondolom te otthon laksz,ennyi erővel te is lehetsz teher a szülők nyakán.
Amióta kiderült, hogy idén felvételiztem másoddiploma gyanánt pszichológia szakra, azóta igencsak szűkszavúan beszélgetünk, inkább csak az illemköröket futjuk le. Jellemzően anyuékkal osztja meg a problémáit, mivel elég nagy a korkülönbség köztünk, emiatt a kapcsolatunk sem annyira bizalmas, azonban annak hatására, hogy megtudta a továbbtanulási szándékom , a kapcsolatunk még inkább lazult.
Azt nem hiszem, hogy a szüleim számára terhet jelentenék, mivel bár egy telken, de külön házban élünk, külön háztartásként. Sosem járunk át panaszkodni, megoldjuk a nehézségeinket. Sokszor még mi segítünk a szüleimnek, ha anyagi nehézségeik adódnának, de mivel egyébként is vannak gondjaik, nem fogom őket a saját (tanulmányi/egyéb) problémáimmal vagy a párom munkahelyi gondjaival terhelni.
válasza:Nekem is van féltesóm, nem tudom, nektek milyen a kapcsolatotok, a miénk nagyon jó.
Engem akkor sem tudna zavarni, főleg őrületbe kergetni, ha hozzánk költözne, mert nagyon szeretem. Más az, hogy a te féltesódnak tényleg szakember segítségére lenne szüksége, mert ez így nem jó, hogy nem tud dönteni, szülőtől elszakadni, stb.
Nem tudom, mi az ő története, de szerintem a biztonságérzet hiányzik az életéből, a gyerekkori állapot, amikor a gyerek mindennel a szülőjéhez szalad.
Lehet, hogy neki ez a biztonság gyermekként sem létezett? (pl. elvált vagy instabil kapcsolatban élő szülők). Én biztos nem tudnék a féltesóm elől elzárkózni, vagy ultimátumot adni neki: hogy addig nem jöhetsz ide, míg nem látott orvos, hanem egy nagyon őszinte és megértő beszélgetéssel hozzásegíteném, hogy ő maga lássa be, szüksége van a pszichológusra.
Mondjuk ehhez egy megfelelő bizalmi,szerető kapcsolatra van szükség, ami nálunk megvan.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!