Nők, ti el tudnátok fogadni ezt a helyzetet, vagy reménytelen így párt találnom?

Ha valaki megszeret, akkor nem ezt fogja nézni. Amúgy korosztálytól is függ.

Kínai és 100 Ft-os boltokban vegyél semmi pénzért vagy 50 darab hajgumit és csatot, és mindig lesz megfelelő színű.

Fél éve még azt mondtam volna, hogy igen. Most 21 évesen kifogtam egy pasit, akinek van gyereke. Mi még nem élünk együtt, a gyerek nagyon sokat van nála, én egyelőre olyankor kihúzom magam a programok alól, csak ritkán csinálunk valamit hármasban, nekem ezt még szoknom kell. Ha a gyerek ottalszik, én nem. De nem mondanám reménytelennek a szitut. A másik az, hogy a párom még akar gyereket. Nem 5-10 év múlva, hanem minél hamarabb. Nekem ebbe még belegondolni is ijesztő, de látom, mennyire jó apa, és napról napra egyre inkább úgy érzem, hogy vele szívesen alapítanék családot. Akkor valószínűleg már az ő gyerekével is könnyebben bánnék. Nekem egyelőre az a legnehezebb, hogy keveset vagyunk együtt. Sok idejét elveszi a gyerek, van, hogy egész héten, vagy másfél hétig is nála van. A maradék idejében dolgozik, rengeteg barátja van, akivel tartania kell a kapcsolatot, és emellett üzleti utakra is járkál. Rám meg jut néhány nap a hónapban. Ő forszírozná épp ezért az összeköltözést, hisz akkor minden nap együtt lehetnénk, de én még tartok ettől a gyerek miatt. Nem tudnék gyereksírásra ébredni, nem akarnám én csinálni a reggelijét, stb. Ezeket ő tudja is, és látom, hogy bántja. Sokszor beszéltünk már erről, hogy egy elvált anyukával százszor jobban járt volna, mint velem. Ő nem igényelne sok együtt töltött időt, mert lekötné a saját gyereke, mindegy lenne neki, hogy hány szendvicset készít reggel, szívesebben megy játszótérre, mint kiállításra, örömmel töltik el a gyerekes programok, ahogy a páromat is. Én még most nőttem fel, ezt akarom kiélvezni. Szóval egyelőre még húzzuk egymás mellett, de nem könnyű. Mostmár nem mondom, hogy nem jönnék össze mégegyszer olyan pasival, akinek van gyereke, de előre tisztáznám a szabályokat (amiket mondjuk itt is megtettem, csak semmibe nézi őket), és akár csúnyán hangzik, akár nem, inkább "hétvégi" apukát fognék ki, mint egy olyat, akinél majdnem többet van a gyereke, mint az anyjánál.

Nem menekülnék. Van saját lakásom, és nem akarok minden nap vele lenni.

Nincs gyerekem, így fogalmam sincs mivel jár ez az egész... Nem mondom azt, hogy menekülnék...de azt hiszem sokkal nehezebb dolga lenne egy gyerekes, elvált férfinak levennie a lábamról, mint egy elvált, de gyermektelen férfinak.......... Ellenben nem tartom lehetetlennek az első verziót sem.

Én nem menekülnék. Egyrészt nagyon jól kijövök a gyerekekkel, amennyiben már tudnak beszélni. Másrészt nem szeretnék sajátot, és így ez sem lenne vitás kérdés. Már feltéve, hogy a pasi sem akar többet.

Én el tudnám fogadni a helyzetet, heti két nap és minden második hétvége, semmi gond nincs vele. Nem én vagyok a célközönség mert fiatalabb vagyok, de nem hiszem hogy ez gondot okozna bárkinek hogyha a gyerekek is normálisak meg te is :)