Kell a gyerekeknek a külön szoba? Nálatok ez szempont volt, amikor terveztétek a gyerkőcöket?

Az a baj ezzel a "jo Volt egy szobaban" mentalitassal, hogy elöre nem tudhatod, hogy a te gyerekednek jo lesz-e.

Alapvetöen a valaszok alapjan is le lehet szürni, hogy kb. 80-90% nem erezte jol magat közös szobaban, es egy elenyeszö kisebbseg igen.

Gyerekvallalasnal szerintem abbol kellene kiindulni, hogy a legjobbat nyujtsuk a gyereknek, es ebbe egy olyan aprosag, mint a maganszfera, igencsak beletartozik.

Aruld mar el, hogy kap a gyerek "több szeretet es törödest", ha annyi nincs biztositva szamara, hogy ne a testvere elött kelljen öltöznie-vetköznie minden nap, es mindenen osztozkodnia vele???

Nem mond ez enyhenszolva is ellent egymasnak?

Nem, egyáltalán nem mond ellent egymásnak a két dolog. A szeretet és a pénz az a te szótáradban ugyanaz, nálam két külön dolog. De téged úgy sem fog senki meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.

A mai világban egyik napról a másikra lehet valaki munkanélküli, elvesztheti a lakását. Akkor esetleg az egyik gyereket (vagy talán mind a kettőt) adja vissza mert nem tud nekik külön szobát biztositani?

"A mai világban egyik napról a másikra lehet valaki munkanélküli, elvesztheti a lakását. Akkor esetleg az egyik gyereket (vagy talán mind a kettőt) adja vissza mert nem tud nekik külön szobát biztositani?"

Forditva gondolkodsz.

Az, hogy elveszitHETED a munkadat, es megnehezülhetnek a körülmenyeid, nem egyenlö azzal, hogy ELEVE nem kivansz megadni minden lehetseges alapszüksegletet a gyermekeidnek!!! Rohadt nagy különbseg, es meglehetösen önzö dolog ugy gyereket vallalni, hogy NEM IS AKAROD megadni neki azt, amire szüksege lenne.

Most az komoly, hogy neked pénzkérdés/anyagiasságkérdés az, hogy nem akarja vki annak kitenni a kamasz lányát, hogy kellemetlenül érezze magát amiatt, hogy a szobájában vetkőzzön a fiútestvére előtt, ott tárolja a tampont...? Persze, meg lehet ideologizálni, hogy miért az a jó, aki a csupasz seggére vállal 2-3(-több)gyereket...

amúgy meg jó körülmények között is lehet szeretettel, értelmesen felnevelni a gyereket.

# 56/57

elárulok egy titkot: nem kell a szobában öltözni.. Én is a bátyám is megtanultunk szépen hogy a fürdöszobában islehet átöltözni...

az egyetlen gondot az jelentette amikor jöttek a haverok, de olyankor fogtam magam és átvonultam a másik szobába tévét nézni, vagy a konyhába tanulni. Vagy addig én tévéztem.

Ha jött bátyám barátnője, akkor ők vonultak át másik szobába, annyi hogy nem aludt itt a lányka (amit 16 évesen nem is kell szerintem) hanem 9-10-kor bátyám szépen haza kísérte, vagy a buszhoz, attól függően hol lakott... Még nekem is tudtak itt aludni a barátnőim, bátyám szervezett haverokkal lan partit, vitte a gépet is..

mindent meg lehet oldani ha közös szoba van akkor is, csak alkalmazkodni kell a másikhoz és nem csak hisztizni. És aki közös szobában nő fel az ezt meg is tanulja.

58-as, hát nem tudom, én a húgommal egy szobában laktam, 3 év van köztünk. Mindketten lányok vagyunk, de még így is szörnyű volt. Már válaszoltam korábban, azt írtam, hogy szerintem legalább 11-12 éves kor után kell külön szoba, és annyi gyerekem lesz, ahánynak tudom ezt biztosítani. Ez a szám jelenleg 1, de pár éven belül várhatóan több lesz.

Nekem azért ez az álláspontom, mert nálunk nagyon sok gond volt. Én még tévéztem volna, ő aludna és zavarja a tévé, jó, akkor olvasok, de azt se, mert zavarja a villany, akkor játszom a telefonon, de azt se csináljam, mert idegesíti, ahogy nyomkodom a gombokat. Ha átjött a barátom, az egyikünknek se volt jó, nekünk azért, mert nem lehettünk kettesben, neki meg azért, mert nem akart gyertyát tartani. És igen, az is rossz volt 17-18 évesen, hogy sose aludhat ott a barátom. Szintén ennyi idősen, mikor éjjel jöttem haza a buliból, egyfolytában ment a cirkusz, hogy fölébred rám, bármilyen halkan mentem is be, mert rossz alvó. Egy rohadt szó nélkül vette el bármelyik holmimat, hiába kértem az ellenkezőjére. Ugye azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy esténként órákig feküdnöm kellett volna a vaksötétben ébren, nem kellett volna bulizni járni, soha nem kellett volna hazavinni a barátomat, és mosolyogva kellett volna tűrnöm, hogy a ruháimat, a sminkcuccaimat, a tollaimat, egyéb holmijaimat lenyúlja, mikor úgy gondolja. Én soha nem piszkáltam a cuccait. Hiába kértem szépen, hiába veszekedtem, cirkuszoltam, nem hatott semmi, anyámék mindig azt mondták, hogy "nem érdekel, oldjátok meg". Minden napra jutott egy kis ordibálás valamiért, ami főként azért volt, mert a húgom egy nagyon önző kiscsaj volt (a mai napig az, pedig már ő is felnőtt), és semmi más nem érdekelte, csak hogy az ő komfortja meglegyen, és ő mindig megkapja, amit akar, mind tárgyi, mind egyéb értelemben. Ha ő tévézni akart, nem számított, hogy én aludnék, mikor ő pasizott be, nekem anyámék kanapéján kellett aludnom, míg az én pasim egyszer sem aludhatott ott korábban. Ő kérésre se adta kölcsön semmijét, miközben ő kérdezés nélkül elvette a holmijaimat, mikor nem voltam otthon, és még akkor se mondta meg, mikor már a fél lakást feltúrtam érte. És anyámék sose tettek semmit, illetve mindig az ő pártjára álltak.

Na, egy ilyen testvérrel lakj együtt cirka 20 évet egy szobában, egyből nem fogod olyan szilárdan állítani, hogy ez minden esetben működőképes, és csak a szeretet számít...

# 59/59

mint irtam alkalmazkodni kell a másikhoz...

nálunk is volt nem egyszer hogy bátyjám még tévézett gépezett, beszélgetett a haverokkal, vagy éppen püfölte a billentyűzetett mert éppen vesztett a játékban.. és volt hogy hajnali egyik is... ha esetleg nem vette észre magát elég volt egyszer szolni hogy "lécci halkabban" és olyankor lehallkitotta a tévét, és suttogva beszélt TS-en a haverjaival a játékban (érzékenyebbre vette a mikrofont) én pedig fogtam egy törülközőt és a szememre terítettem így nem zavart a fény... - ez már csak azért is kellett mert amint világosodott már felébredtem volna- reggel amíg a bátyám aludt addig én gépeztem néztem tv-t csendben... (10-11-ig, utána jött aki legény éjjel, legyen az nappal is :D )

tapasztalatból mondom hogy a ruháidat és smink cuccaidat akkor is elvette volna ha külön szobád van (unokahugomék külön szoba volt, csak éppen a méretük egyezett - de pl barátnőm is átválogatta nővére böröndjét hogy mit túrt ki a szekrényéből)

szóval a hugod az egy önző kis pcsa, és ezen az se segített volna ha különszobátok van. (És egy kis család elemzés: Fogadjunk hogy kis korában el lett kényeztetve, és ha vita támadt köztetek a szülők mindig neki adtak igazat ;) )