Kell a gyerekeknek a külön szoba? Nálatok ez szempont volt, amikor terveztétek a gyerkőcöket?

2 szobás panel lakásban nőttem fel a bátyámmal. 14 évesen anyunk is beköltözött a szobánkba, mert elváltak apámmal, aki viszont nem akart elköltözni.

És fel tudtunk nőni, és jól el voltunk.

Most 25 évese ismét együtt vagyok a bátyámmal egy szobában miután újra haza költözött. És megtudunk élni egymás mellett.

Iskola társakkal való beszélgetés alapján azok akik másokkal nőnek fel sokkalta toleránsabbak embertásraikkal, mint akiknek saját szobájuk volt, mint ahogy némelyik gyereken az is meglátszik, ha egyke..

Utolsó azért társadalom elég jelentős része panelba él amire 10-15-20 éves hiteleket vettek fel, az elég biztos hogyha csak el nem válnak ugyan abba a lakásba fog felnőni a gyerek is,amin nagyon változtatni nem lehet.

Mi együtt laktunk, néha voltak belőle viták és külön szobába szerintem annyira nem mentünk volna egymás agyára. Igen jó lenne ha minden gyereknek külön szobája lenne.

"Utolsó azért társadalom elég jelentős része panelba él amire 10-15-20 éves hiteleket vettek fel, az elég biztos hogyha csak el nem válnak ugyan abba a lakásba fog felnőni a gyerek is,amin nagyon változtatni nem lehet."

És kötelező egy meg kétszobás panelekbe 2-3 gyereket vállalni?

3 év van a húgom és köztem, mindketten lányok vagyunk, én 26 vagyok, ő 23. Nekünk nem volt külön szobánk, és én ezt iszonyatosan utáltam, úgyhogy azt mondom, igen, kell a külön szoba. Kamaszkor előtt még elfogadható, ha egy szobában van a két gyerek, de 11-12 éves korban már nagyon zavaró, én is ekkor kezdtem el utálni a helyzetet. Később pedig, mikor már jön a pasizós/csajozós időszak, még rosszabb, hogy nincs magánszféra.

Én nagyon vágytam volna mindig egy saját zugra, nagyon idegesített, hogy nincsen, ezért nálam alap, hogy a gyerekeimnek legyen, legalább mire nagyobbak lesznek. A férjemmel most aktuális nálunk a családalapítás, két vagy három gyereket szeretnénk, de csak akkor, ha mindegyiknek lesz külön szobája, mire szükséges. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, kevesebb gyerek lesz.

Mi 3an vagyunk testvérek, és egy szobában voltunk mind a 3an.

Soha nem panaszkodtunk vagy éreztük ezt problémának. Sőt, ahogy a tesóim elköltöztek, nekem nagyon rossz volt, utáltam, hogy egyedül maradtam.

Lassan gyereket szeretnénk, 3 szobás lakásunk van, nem fogunk másikat venni, mert szeretjük ezt. 1 szoba a miénk a férjemmel, 1 szoba a nappali, 1 szoba lesz a gyerekszoba.

Igazából 1 vagy 2 gyereket szeretnénk. Szóval ha 2 lesz, akkor is 1 szobában lesznek, nincs mit tenni.

Inkább éljen a testvérével egy szobában, mint abnormális vagy csonka családban.

Szerintem kell a külön szoba, vagy legalább egy nagyobb szobát leválasztani könyvespolcokkal vagy valami falszerű dologgal:)

Nálunk speciális helyzet volt. Én első osztálytól harmadik félévig a nagyszüleimmel laktam, utána kerültem vissza a szüleinkhez.

A nővérem pedig 10 éves korától 18 éves koráig a másik nagyszüleinknél lakott, és 18 éves korában került vissza a szüleinkhez és hozzám.

Gyakorlatilag külön nőttünk fel, úgy, hogy fél évente 1x láttuk egymást...a köztes időben nem is beszéltünk. Nem volt miről beszélgetnünk, mert nem is ismertük egymást... és hirtelen egy idegennel kerültem egy szobába... 2 évig volt ez, de szörnyű volt...éjjel a fogcsikorgatását, horkolását hallgatni. Nem egyszer mentem úgy suliba, hogy egy percet nem tudtam aludni...aztán átköltöztünk egy nagyobb lakásba és lett nekem is és a nővéremnek is 1-1 fél szobája.

Később tovább költöztünk és már ott is külön szobában voltunk. Ő még mindig édesanyánkkal él, én meg már a férjemmel. A kapcsolatunk nem jött rendbe. Alig ismerjük egymást, és már közeledni sem lehet hozzá. Próbáltam, de lepereg róla. Úgyhogy már nem is erőltetem.