Kell a gyerekeknek a külön szoba? Nálatok ez szempont volt, amikor terveztétek a gyerkőcöket?

Bocsi, hogy nem szülőként válaszolok és még fiatal vagyok, de remélem azért nem baj!

Nekem nem volt külön szobám, még mindig anyámmal egy szobában kell aludnom. Eredetileg az lett volna a sajátom, de a szüleim nem hajlandóak együtt aludni. Elviekben most végre átköltözök és lesz egy saját szobám. Nagyon nem szeretem, mikor kicsi voltam akkor sem tetszett. Mindig figyelnem kellett arra, hogy anyám ott van-e, ha alszik akkor ne keltsem fel azzal hogy játszok. Később pedig már ciki volt a barátaim előtt is, bár nem reklámoztam, de nem jöhettek át bármikor, nem mindig lehettünk a "szobámban". Aztán a tanulás szempontjából sem jó mert nem tudok hova "bújni". A szobában van az íróasztalom a könyveimmel meg minden cuccal, de nem tudok koncentrálni, ha anyám ott pakol vagy tv-zik, telefonál. Általában a konyhában vagy a nappaliban szoktam tanuli, de ott sem az igazi mert általában ott meg a többi családtag beszélget meg nem is ott kéne, fél percenként szaladgálhatok fel a szobába, ha kell még valami. Szóval én örülnék, ha lenne egy nyugodt, csendes hely, ahol ezt meg tudnám oldani. Na meg ennyi idősen már jobb lenne egy kis "magánszféra" is. Szerintem egy idő után már inkább teher és kényelmetlen, én legalábbis már nagyon örülnék, ha különköltözhetnék.

Ha pedig arra gondolsz, hogy a testvéreknek kell-e külön szoba (ne haragudj, nekem nem egyértelmű) akkor szerintem nem feltétlenül. Mármint egy idő után biztosan, de én most is szívesen aludtam volna a tesómmal egy szobában. Én azt vettem észre, hogy sokkal közelebb állnak egymáshoz, sokkal jobb a kapcsolatuk azoknak a barátaimnak, akik "össze vannak zárva" a testvérükkel. Szerintem ez egyáltalán nem probléma.

15/L

Nekem nagyon fontos, főleg ha külön neműek. Nekem is bátyám van és anyuék kb 7 éves korunkban egy paraván tettek a szoba közepére, míg nem volt megoldható a külön szoba. Sokkal egyszerűbb volt így. Ha én hívtam át barátnőt vagy ő hívta át a haverjait abból mindig csak veszekedés volt, míg nem volt hova elvonulnunk.

Amúgyis mind a ketten legalább 22 éves korunkig otthon laktunk. Érdekes lett volna így a párunkat felhívni magunkhoz...

nem tudom én még mindig bátyáimmal egy szobába lakok és nincs belőle semmi gond. 19f

mondjuk ez egyénfüggő is

Én is 17 vagyok, és még mindig a nővéremmel vagyok egy szobába, de minket ez egyáltalán nem zavar :)

Kivéve, mikor festeni vagy átrendezni akarjuk, akkor veszekedés van, de alapjában véve elvagyunk.. ^^

Én 10 évesen költözhettem végre külön a húgomtól. Addig is utáltam, hogy egy szobában vagyunk. Az hogy nem jöttünk ki jól enyhe kifejezés. A kezdetektől lett volna lehetőség külön szobára, csak anya úgy gondolta, hogy ha összezár minket akkor majd közelebb kerülünk egymáshoz...

Viszont mikor már külön voltunk, egész normális lett a kapcsolatunk, már nem kellett egymást elviselni folyamatosan.

Viszont van egy barátnőm aki 19 éves és mindig is (most is) egy szobában kénytelen lakni az öccsével. Nagyon utálja alig várja, hogy végre szabaduljon.

Szerintem alap dolog a külön szoba.

Kell. Nem érdekel, régen hogy nőttek fel 10-en egy szobában a szülőkkel, igenis az egészséges élethez kell. Érdekes, aki szülőként azt állította, hogy a gyerekei mégis felnőttek így, semmi gond nem volt, ott a gyerekek, már felnőtt emberek teljesen mást állítanak.

Páromnak nővére van, mindkettőnek, de főleg a kamaszodó lánynak lehetett kellemetlen az öcsikéjével egy szobában dekkolni.

Megint másnak azért húzott el inkább koleszba, mert herótja volt már a közös szobával.

Mi mondjuk egy gyereket tervezünk csak, így eleve akkora lakásban gondolkodunk, ahol mindenkinek meglegyen a maga szobája, és biztosan nem vállalnánk két szobás lakásba még egyet.

OFF: Mi ez a nagy lepontozás azokra, akik nem jelentik ki egyértelműen, hogy kell?

Hogy konkrétabban válaszoljak a kérdésre, a tervezésnél nem kell és fölösleges arra várni. Legfeljebb nem árt átgondolni, hogy mire meglesznek a gyerkőcök teljesíthető-e, kivitelezhető-e.

Nálunk pl. egyelőre a házhoz csak a hálószoba van és a nappali, de 38 éves fejjel nem fogok arra várni, hogy megépüljön a szoba. Tervezzük a hozzáépítést, ami a számításaink szerint bővel meglesz, mire lesz gyerek és eljut oda, hogy külön szobára van szüksége. Bizony így is lehet gyereket vállalni, csak lényeg, hogy az embernek legyenek tervei, amit hatályos időn belül meg is tud valósítani. Úgy nyilván én is nemet mondanék, ha pl. a házaspár egy 35m2 panelban él, amihez hozzáépíteni sem lehet és úgy akar nagycsaládot, miközben kilátásban sincs nagyobb lakás. Le lehet újra pontozni, de ha Magyarországon mindeni úgy tervezne gyerekeket, hogy már előre meglegyenek a külön szobák, akkor már kihalt volna az ország.