Köteles vagyok én eleget tenni a párom elvárásainak?

Szoba-konyhás albérlet, és egy 45 éves szívtipró, aki egyszerű munkával keresi azt a keveset, amiből még gyerektartást is fizet. Egyszer már leszerepelt, pénze se sok van, igényei annál inkább! Igazi jóféle magyar férfiú.

És a kérdezőnek ez az aszfaltdonjuan kellett, még gyereket is "vállaltak", persze házasság nélkül, balkézről, mert így dívik. Hát, hát...

Hát, jól lehordtak itt Téged ezen kevés infók alapján... Valóban sajnálatos a helyzet, de nem hiszem, hogy firtatni kellene azt, miért szültél gyereket, hisz a kérdés lényege nem az, hogy a Kérdező múltját és döntéseit fikázzuk, hanem az, hogy válaszoljunk.

Nem, a párod nem várhat el tőled semmit. Te dolgozol, ő dolgozik, Te fáradt vagy, ő is fáradt, tök mindegy, ki hány órát melózik, a 8 is sok, meg a 12 is sok. Gondolom, miután hazaér, nem foglalkozik különösebben a gyerekkel, mert fáradt, míg Te a nap hátralévő részében, munkaidőn túl még ugyanúgy a gyerekre vigyázol - bárki bármit mondjon, gyerekre vigyázni külön munka, csak sajnos ez sokakban nem tudatosul.

Igazából én azon lennék, hogy léphetnék le gyerekestül egy ilyen ember mellől. Olyan, mint egy óriáscsecsemő, ami persze nem csoda, hisz az anyjával élt rohadt sokáig, aki valószínűleg a popója alá tette a vasalt inget is. Tudom, hogy gáz ezt olvasni... Én azt tanultam a szüleim házasságából, hogy:

- a nő magának szül

- a nőnek tudnia kell magát egyedül fenntartani, hogy bármikor leléphessen, amikor önzőséget szimatol a másik részéről

De te nem írtad le, milyen a kapcsolatotok, hogy szerinted mennyire szeret a hapsid, csak nagyon tárgyilagosan fogalmaztál. Bár a "nem tehetek arról, hogy 45 évesen nem elég neki heti 1 alkalom"-ból arra következtetek, kissé tele van vele a tököd.

Egyébként én a testvéremmel élek, huszonévesek vagyunk, és van, hogy mindketten későn érünk haza, mégse várjuk egymást főtt étellel még akkor se, ha az egyikünk esetleg egész nap itthon volt. Nagyok vagyunk már, gondoskodunk magunknak ételről, és bizony mivel egyikünk se egy nagy szakács, van, hogy nem is főtt kaját eszünk. Persze ez az egyetemista verzió, csak azt akarom szemléltetni, hogyha én 22 évesen nem hisztizek, hogy sosincs kaja, amikor hazaérek, akkor egy 45 éves se várja már el, hogy a s3gge alá nyomjanak mindent.

L22

Csak önfenntartó, önellátó férfival szabad kezdeni.

Amíg az önellátás nem megy valakinek, lakjon a szüleivel!

Jobban jártok, ha mindketten visszaköltöztök a saját szüleitekhez, és hetente 2x elmentek randizni.

:)

Kiakasztó a kérdésed és nem miattad. Az olyan férfi, aki klasszikus értékekben hisz, és főtt kaját akar az asztalra, mire hazajön, mert ez az igénye, az teremtsen olyan körülményeket a családjának , hogy az asszony ezt meg tudja valósítani. Szexuális életet akar élni zavartalanul? akkor először tetszett volna olyan körülményeket teremteni, ami mellett a gyerek és a szülők is zavaratlanul el tudnak szeparálódni. Ha tőle csak ennyi telik, egy szoba-konyha, és erre szaporodik, akkor ilyen életet fog élni, alkalmazkodjon hozzá. Ezt nyugodtan meg lehet neki mondani. Ha ő nem képes családfenntartóként viselkedni annyi ideig sem, amíg az anya otthon lehetne a gyerekkel, akkor mit akar? Ha mellette a nőnek is ugyanúgy kell keményen dolgoznia, akkor mire fel várja el, hogy otthon is ugyanúgy legyen minden, mintha háztartásbeli lenne a párja? Talán állítsa meg az időt vagy varázsoljon?

És igen, biztos lehetne megoldást keresni, pl. hogy az egész hétvégét főzéssel tölti, és lefagyasztgat, vagy hazarohan, az egész nap nem látott gyereket bedobja a sarokba, hogy azonnal nekiálljon valami finomat főzni a kedvesnek, na, de egy ilyen férfinak? Nehezményezi, meg követelőzik? Ő mit tesz a Te kényelemdért, meg a családért? Mert a munkával ne takarózzon, annyit se kereshet, hogy magát normálisan eltartsa, nemhogy egy családot...Az ilyen ne verje magát, hanem legyen hálás, hogy volt olyan h..e nő, aki ilyen körülmények mellett őt választotta társának és még gyereket is szült neki (hogy aztán ilyen sz..r élete legyen mellette). Jöhet a lepontozás!