Anyósom szerint köteles vagyok visszafogadni a fiát! De miért?

Én nem fogadnám vissza.Felajánlanám neki hogy eljöhet velem a dokihoz ha gondolja meg ilyenek,arra adnék esélyt,hogy láthassa a babát a hasamban.Ha kellek neki akkor gyerekestől keljek ha nem akkor anélkül sem.Ha esetleg a későbbiekben látom rajta,hogy akar minket tiszta szívéből akkor elgondolkodnék rajta,hogy visszafogadom.

Ahhoz volt esze,hogy megcsinálja?

A párod egy nagy gyerek. Egyébként hány éves? Nálam már az első alkalommal elvágta volna magát, de így, hogy másodszorra hagyna egyedül a gyerekkel, az már sok.

Készülj fel rá, hogy ezt a gyereket egyedül fogod felnevelni, mert a párod az első nehézségnél megint hazaszalad anyucihoz, te meg oldjad meg egyedül.

Rajtad múlik, hogy meddig akarod ezt csinálni. Én nem engedném vissza, az egyszer biztos. Férfiként, apaként, emberként nálam már rég leszerepelt volna. Inkább keresnék egy megbízható párt, anyósnak meg megmondanám, hogy a kisfia ezt alaposan elb.szta, te nem vagy köteles tűrni a következményeket.

Nem fogadnám vissza, de a gyereket sem tartanám meg. Abban igaza van az anyósodnak, hogy a gyereknek apa is kell. De a párod nem apának való.

Hogy akarod egyedül felnevelni a gyereket?

Ez a pasi bujik ki a felelosseg alol?

"Anyósom a nyakamra jár 3 naponta"

Miert nem szemelyesen intezi a kacsolatát???

A pasi kefelte el, de az anyja javitgatja. Eleg furcsa...

Dehogy vagy köteles visszafogadni.

A gyereknek lehet más férfi is az apja, aki nem veszekedik veled állandóan, nem lép le, stb.

Ja és a fő poén, hogy "nem biztos benne hogy akarja ezt a gyereket".

Kérdező, én a helyedben ettől a férfitől semmit sem várnék el, kivéve a havi tartásdíjat. Keress egy jobb embert helyette!

Anyósod kicsoda neked? A Jóisten vagy annak kihelyezett tagozata? Milyen jogon dirigál neked - aki elvileg egy felnőtt ember vagy -, arról, hogy SZERINTE neked mit KÉNE tenned?

Anyósod tönkretette a fiát, az egyértelmű. Belátni nem fogja ezt soha. Egy fel nem nőtt fiú, aki hazarohangászik anyuka szoknyájához, hol akar gyereket, hol szerinte "nem elég érett rá", az egy infantilis szerencsétlen, nem pedig felnőtt ember.

És te sem vagy az. Aki felnőtt, az képes DÖNTENI. Nem szórakozik egy kis ártatlan gyerek életével, hogy most akarja, vagy sem, aztán mégse.

Ti soha nem lesztek semmiféle család, akkor sem, ha egy fedél alatt éltek. A család-léthez az egymás iránti elköteleződés kell, az pedig ott kezdődik, hogy az ember felnő, és leválik anyukáról. Te is a sajátodról. ha nem volt, akkor annak a hiányáról.

Tanácsot kérhet tőle, ha elakad, de a nagyon más, mint az, hogy anyuka dirigál az életében. Különösen egy másik ember életében.

Vetetsd el a gyereket, dobd ki a pasidat vagy válj el tőle, ha házas vagy, és nőj fel. Utána jöhet egy pasi és a gyerekek.

Kezdj el ANYAKÉNT viselkedni. Te mit szeretnél? Szeretnéd ezt a babát? Meg akarod tartani? Ha a válaszod nem, akkor a párod és anyósod véleményétől függetlenül is elvetetheted a gyereket, a pároddal szintén azt csinálsz, amit akarsz.

Ha viszont akarod ezt a gyereket, akkor neked most az legyen az első, hogy foggal körömmel harcolsz érte és igyekszel minden stresszt kizárni az életedből, nehogy megismétlődjön az, ami két évvel ezelőtt! A párod tökre másodlagos. A képébe lehet mondani, hogy te szereted őt, a gyereket pedig megtartod, ha őszintén részt akar venni az életetekben, akkor szívesen várod vissza, ha nem akkor arra van az ajtó anyósnak is és neki is.