Mit szólnál hozzá ha hasonló történne veled? Én kiakadtam.

Szerintem részben jogos a kiakadásod, velem is volt hasonló, általában nekem is bejönnek a megérzéseim.

VISZONT!

Azt írod, hogy mélyponton vagytok. Valószínűleg nem törődsz vele eléggé, ezért van ideje ilyen beszélgetésekre és levelekre.

Ha még szereted, akkor kezdj vele foglalkozni, próbálj meg beszélgetni, találj ki közös programot.. stb.. Persze csak akkor, ha még fontos számodra és meg akarod menteni a házasságotokat. Addig örülj, amíg csak beszél másokkal és nem mást tesz.

32/N

A kérdés az, hogy meg akarod-e menteni a házasságodat. Ha nem, akkor ez is egy ok a válásra.

ha viszont igen, akkor azt tudom mondani, hogy lépj túl ezen a kolléganős sztorin. Te magad írtad, hogy mélyponton van a házasságod. Ha így van, akkor nem csoda, hogy másokkal beszéli meg a problémáit. A kolléganővel valószínűleg flörtölgetés lehetett, vagy a hölgyemény rá akart mászni (ezt bizonyítja a vádló hangnem a levelében) de a férjed nem adta be a derekát. Ezt szinte biztosra veszem hogy így történt.

De ettől még higgadtan beszélhetsz a férjeddel, hogy hogyan legyen tovább.

Ha a férjed helyébe lennék,repülnél, de azonnal. Mi az, hogy belekutatsz a leveleimbe? Mi az, hogy válaszolsz is helyettem?

Undorító szokás.

A férjet sem menti semmi a flörtölésért, de a magánlevéltitok kifürkészése cserében a Btk. szerint még büntetendő is.

szerintem is túlreagálod. miért nem veled beszéli meg? nem te írtad, hogy mélyponton vagytok? az ilyesmi, vagyis a mélypont úgy kezdődik, hogy egyre kevesebbet beszélünk egymással.

az, hogy belenéztél a levelesládájába, elég szomorú. privát, személyes dolog az ilyesmi, aminek még egy házastársnak sincs köze. ehhez akkor sincs jogunk, ha jóban vagyunk a párunkkal.

többek között ezért is megy tönkre sok kapcsolat, mert egy csöppnyi magánélete sem lehet már sokaknak a párjuk miatt.

Ha rossz a kapcsolatotok, nem csoda, ha nem veled akarja azt megbeszélni. Először is ezen kellene segíteni. Ezek szerint mindketten érzitek, hogy valami gond van, de nem tudtok/akartok vele még igazán szembe nézni? Vagy jó ez így? Esetleg éppen arra vártok, hogy a másik fél lépjen?

Egyetlen kérdésbe sűrítve a lényeg: AKAROD te ezt a házasságot, vagy inkább szeretnéd, ha vége lenne?

Ez a fő kérdés. Persze, jogod van kiakadni, törhetsz-zúzhatsz, kiabálhatsz, számon kérheted, meg még egy csomó mást is tehetsz. Olyanok is lesznek körülötted, akik jártak már hasonló cipőben, biztosan együttérzést is fogsz kapni. Ez mind lehetséges.

Ha azonban úgy döntesz, hogy kell neked ez az ember, akivel házasok vagytok (tehát valaha valószínűleg nagyon szeretted őt), akkor javaslom azt a nézőpontot, hogy mi az, ami segít és mi az, ami ront a kapcsolatotokon? Mert lehet, hogy végig úgy fogod érezni, hogy igazad volt, de mégis elveszítesz a folyamat végére valami fontosat. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy néha úgy érzed majd, áldozat vagy, a végére mégis nyerni fogsz. Ezek a lehetőségek ilyenkor mind adottak. Csak túl könnyű reflexből rosszul reagálni, mert ezt tanultuk, ezt csinálják a többiek is, ez az "elvárás".

Ui.: És nyugodtan kérj segítséget szakembertől! Ez nem szégyen.