Szinte minden barátnőm most vár babát, én meg hallani sem bírom a babás híreket, sokszor órákig sírok egy ilyen beszélgetés után, pedig velük örülök. Őket sem akarom megbántani, de ezt én sem bírom így tovább. Mit csináljak, elmondhatom nekik?

13.28, mikor voltál utoljára egyedül???

A "Nincs pasim" nem csak azt jelenti, hogy magányos vagyok, hanem azt is, hogy azt hiszem, olyan ronda és értéktelen vagyok, hogy nem kelhetek senkinek és ez örökké így marad!

Le kell gyűrni ezt az érzést, és ezt csak akkor tudod megtenni, ha nem a pasi elvesztésén siránkozol, hanem eltereled a figyelmedet magadról.

Szerintem keress olyan új barátnőt, akinek nincs gyereke, és nem is akar (mostanában), és lógj vele sokat. Mellette még tarthatod a kapcsolatot a régiekkel is. Mert az a gond, hogy ok, most terhesek, most csak az ultrahangképekről meg egyéb "terhes dolgokról" tudnak dumálni, de ha megszületik a gyerek, utána meg mindenféle "csecsemőtémákról", mennyit eszik, mennyit alszik, stb., lásd itt a "Gyermeknevelés" témakört.

Amúgy szerintem, ha tényleg 20 éve olyan jó barátnőid, megbeszélheted velük a problémát, és megkérheted őket, hogy mondjuk az együtt töltött idő felében beszéljenek csak a gyerekükről, terhességükről, másik felében pedig egyéb "világi" témákról, amik téged is érdekelnek. Ez nem tűnik önzőnek sem, de mégis jelzed feléjük a problémádat. Az elhallgatás soha nem vezet jóra. Amúgy a kismamáknak se jó, ha csak a gyerekükről tudnak beszélni, be fognak szűkülni teljesen. Lehet, hogy most az a te feladatod, hogy ezt ne hagyd nekik, hadd maradjanak a világ dolgai iránt is érdeklődő emberek (persze amellett, hogy mindig meghallgatod, hogy hogy áll épp a terhességük). A jó barátságnak egyenrangúnak kell lenni, nem csak neked kell tekintettel lenni az ő érzéseikre, babavárásukra, hanem nekik is a te érzéseidre. Szerintem egy igazi baráttal ezt simán meg lehet beszélni.

Bár megértem az érzéseidet, ez így természetes, de ne irigyeld a barátnőket, mert nem ők tehetnek arról, hogy most Te ebben szituban vagy. Uralkodj magadon, ha ők boldogan mutatják ki örömüket, s örülj velük. Viszont nem kell alakoskodnod, kimondhatod előttük is, hogy szeretnél Te is babát. Ha látják rajtad, hogy elirigyeled a boldogságukat, akkor a kapcsolat már nem lesz őszinte, s ha kirekesztődsz, még savanyúbb leszel.Ne akarj görcsösen, 32 évesen kezdenek ma szülni azok a nők, akik tanulnak, egzisztenciát teremtenek. Régebben valóban azt mondták 20-25 éves az ideális kor, de rengeteg ismerősöm szült 30 év után, többek között én is. Örülj, hogy a babavárás gondjait megismered, s neked már könnyebb lesz, könnyebben veszed az akadályt.

Lehet, hogy hülye ötletnek tartod, de én sürgősen beszereznék egy cicát/kutyát, s az a hála, amit tőlük kapsz a gondoskodásodért, egy terápiával is felér.

Én egyáltalán nem tancsáolnám azt, hogy mondd el nekik, hogy neked ez rosszule sik. Mert aztán megkapod, h nem mondanak el neked semmit, nem avatnak be... én 30 éves vagyok, nekem sincs gyerekem, a kapcsolatom haldoklik, a barátnőim pedig "révbe értek"... szóval értem, miről beszélsz. A különbség annyi köztünk, h én nem vágyom annyira arra, h babám legye, inkább egy jó párkapcsolatra. Nem érzem, h kapkodnom kellene, mert a mai világban rengeteg nő szül 30 felett. Sőt, örülök, h én még szabad vagyok és azt cdsinálhatom amit akarok! De nekem van renegeteg hobbim, sokat dolgozom, állataim vannak (kutya, cica...) Látom, h a családos barátnőimnek nincs idejük magukra, én bármikor elmehetek sportolni, kozmetikushoz, akármi...

Azt különben nem tartom jó ötletnek, hogy elkíséred őket mindenhová, mindenféle kismamás helyre, meg ruhákat venni, stb.

Sztem ezt magadban kell helyre tenni és akkor jobb lesz, meglátod.

Légy erős, lesz ez még jobb is ! :-)

Természetesen mondd el nekik mi bánt,ők aztán biztos megértik ha meg nem akkor ezek nem barátok.

Abban a tudatban hagyod őket h veled minden rendben.

Miért félsz ?? Hogy elutasitanak v kerülni fognak És?

Ha igen akkor az nem igazi barát.

Kezd ugy h annak mondod el aki a legközelebb áll hozzád

Valószinűleg meg fogsz lepődni a reakcioján és aztán meg is könnyebülsz.

Go !!! Vagy így maradsz a félelmeiddel és a fájdalmaiddal :-( Te döntesz.Bátraké a boldogság.:-)

Szerintem is a gondod onnan ered, hogy nem tudod magad túltenni a kapcsolatodon.Túl sok negatív érzésed van, én amondó vagyok, hogy beszélgess el egy pcsichológussal is erről, mert ők igazán értik a lelkeket:)

A kutyus/cicus beszerzésével pedig egyetértek, az biztos hogy bármilyen nehéz helyzetekben voltam, a kutyák mindig velem voltak, ha van valakid akiről muszály gondoskodnod, akkor rájössz hogy az élet megy tovább, és új lehetőségek nyílnak előtted.Nem akarok papolni de ha tényleg azt mondogatod magadban h neked úgysem lesz, akkor komoly gondjaid vannak magaddal, és ez egy párkapcsoltanak sem tesz jót.Értem ezt úgy, hogy ha már most elégedetlen vagy magaddal, nem bízol magadban, akkor egy pasiban sem fogsz úgy bízni, és hamarabb fogod észrevenni a hibákat.Mindenképpen pozitívan gondolj magadra, emlegesd magadban hogy mi az amire büszke vagy magaddal kapcs.A barátnőid meg ha megtudják hogy hogyan érzel, hát azt hiszem nagy teher leszel nekik később....Ugyanis nekem van/volt ilyen bnőm, aki folyton azon siránkozott, hogy neki nem lesz úgysem, én meg örüljek mert van.És ettől a ténytől, h nekem VAN, már nem lehet gondom, nem lehet rossz napom, mert ő nyomorultabbul van, mert EGYEDÜL van, őt kell sajnálni.Hidd el,CSAK a hozzáálásod javít a helyzeten, ez fogja rendbehozni majd a kapcsolatodat a barátnőiddel.

Túl sokat agyalsz te is, mint az említett bnőm.Olvass könyvet, nézz tv-t, hallgass zenét, TÁNCOLJ!!!!A tánc aztán önbizalomnövelő, és felszabadít!!!A barátnőidre vigyázz, mert lehet h most irigyled őket tudat alatt, de hidd el egy kisgyermekes, kialvatlan anyuka élete nem mindig fenékig tejfel....

Nos,közhely ide,vagy oda,nem késtél még le semmiről.

Ez a pár hónap,meg ilyen szorítsd össze a fogadat.

Azután te leszel a barátnőidnek az a menedék,ahol nem kell pelusozni,gőgicsélni stb...

Egyébként a barátnőidnek nyugodtan elmondhatod az érzéseidet,a barátság rólad is szól.

Én a mai napig irigylem azokat,akik babát várnak,pedig van négy gyerekem:-)