Szinte minden barátnőm most vár babát, én meg hallani sem bírom a babás híreket, sokszor órákig sírok egy ilyen beszélgetés után, pedig velük örülök. Őket sem akarom megbántani, de ezt én sem bírom így tovább. Mit csináljak, elmondhatom nekik?

Nem késő még neked se. Engem anyukám 36 évesen szült :)

Em sztem is az a legjobb megoldás, h ülj le velük beszélgetni, és mondd el nekik, h téged ez bánt, mert te is nagyon vágysz egy kisbabára, főleg most, h ez mindannyiuknak megadatott :)

El kellene fogadnod,hogy nekik van, neked még nincs. Nincs ebben semmi varázslat.. Hozzáállás kérdése minden.

Kicsit adj le az önzésedből és próbálj a mások boldogságának is örülni,ha már barátoknak mered nevezni őket.. Egy barát piszokul nem ilyen..

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nekem még a húgomnál most jön a második baba is, a helyzetemet súlyosbítandó.

Figyelj, én tudom, milyen iszonyatos ez, ráadásul az érzés, hogy nem kellek senkinek sem.

Én hat dolgot szoktam tenni, amik egyátalán nem üdvözítőek, de ideiglenesen betömik a lyukat..., ha érted, mire gondolok.

1, HAZUDJ a barátnőidnek. Mondd, hogy MAJD te is tervezel babát, a megfelelő pasival, de pillantnyilag nem érzed magad elég önzetlennek, érettnek, figyelmesnek hozzá.

2, Ne nézegess barátnők gyermekeiről, pocakjukról, ultrahangjukról sem képeket, sem valódiakat, ha lehet, tarts most egy kis távolságot, mondd, hogy ezer dolgod van, de hamarosan szakítasz időt egy kis csevegésre.

3, NE beszélj a barátnőiddel a szakítás utáni szívfájdalmadról, mert még a végén el találják fecsegni, hogy a pasi milyen gyorsan túltette magát rajtad, össze kellene újból jönnöd vele, vagy (neadj'Isten) azt, hogy a férjeik úgy gondolják, nem is vagy olyan jó csaj, hogy meg tudj tartani egy pasit. (Azért írom, mert mindezek velem már megtörténtek, én azóta rá sem bírok nézni a barátnőm férjére. Hányok, ha csak rá gondolok is.)

4, Ha alkalmad nyílik egy egyéjszakásra, ne zárkódz el tőle. Nem azt mondom, minden pasival azonnal ágyba, de jó önigazolás a saját külsődet illetően, hogy nem benned van a hiba, amiért nincs megfelelő alany gyerekvállaláshoz.

5, Ne hagyj magadnak időt a magányra és a töprengésre. Temesd be magad a munkával, ha pedig otthon vagy, egyedül a lakásban, (KERÜLD EL AZ IDŐSEBB, "jószándékú" NŐROKONOKAT, akik segítő szándékkal sápítoznak a koporsó felett!!!) kapcsold be a tv-t, rádiót, mindegy, csak ne hagyd a csendet, mert akkor jönnek a gondolatok, és az önsajnálat.

6, Szerintem a legfontosabb: ne mondd ki, amit gondolsz, mert az emberek sajnálkozása csak ront a helyzeten. Beszélj másról (BÁRMIRŐL!!!). Mosolyogj, mintha nem bántana semmi, és vállalj valami önkéntesmunkát olyan helyen, ahol tudod, hogy égetően nagy szükség van segítségre, hogy ne érezd magad olyan üresnek és meddőnek.

Én ezeket szoktam csinálni. Telefonon hazudozom néha a húgomnak meg a barátnőmnek, ha meglátom a férjét, messziről elkerülöm, volt két egyéjszakásom, otthon tv-t nézek, és egy kutyamenhelyen önkénteskedem (a gyerekotthonhoz nem vagyok elég erős).

Ideiglenesen ki lehet húzni velük. Majdcsak jön valaki,

illúziókat muszáj keresni.

Fel a fejjel, és sok sikert, jövőre csak jobb jöhet...!

13.11 vagyok,

ne építsd le őket, hanem hazudd, hogy nem érsz rá találkozni, telefonon értekezz velük, hogy ne lásd a gyarapodást, és ha keresnek, mondd, hogy most nem jó, majd keresed őket. Csinálj elfoglaltságot magadnak.