Vár rám egy nehéz beszélgetés az édesapámmal, hogyan kezdjem?

Idén voltam 1 éves a szegedi egyetemen. Az a gond, hogy sajnos az első félévemet eléggé elrontottam, nem tudtam jól teljesíteni. Már akkor is sejtettem, de még reménykedtem, hogy egy nagy hajrával sikerül behoznom a lemaradást. De nem sikerült. Nem sikerült elérnem a kellő kreditszámot, hiába teljesítettem a 2. félévben nagyon jól. Így nagy a valószínűsége, hogy átsorolnak költségtérítésesre. Tehát fizetnem kell félévente 160 000 ft-ot. Ezt nyilván a szüleimtől nem kérhetem. Sokat gondolkodtam, hogy is oldhatnám meg, diákhitelből nem szeretném. És arra jutottam, hogy külföldre megyek egy hosszabb időre, addig halasztok az egyetemen, és megpróbálom megkeresni a pénzt az iskolára.

Ez mind szép és jó... de ezt még közölnöm kell az édesapámmal is. Aki nem egy egyszerű ember. Félek a reakciójától. Én nem akarom abbahagyni ezt az iskolát. Szeretem. De ő valószínűleg nem fogja ezt megérteni. És egyszerűen nem tudom hogy is beszélhetném meg ezt vele. Tudom, csak egyenesen. De nem akarok cirkuszt.

Hogy mondhatnám el kíméletesen, hogyan fogalmazzak?

Nagyon köszönöm a segítségeteket előre is!