Őszinte beszélgetés, szakítás helyett miért könnyebb a megcsalást választani?

Ezt csak olyan tudja aki ebben a szituációban benne volt.

Èn megcsaltam a férjemet és lehagytam a másik férfi miatt. Amit soha nem bántam meg, azóta is boldogan élünk...

De persze hogy én is hibás voltam. A fö ok az volt hogy akkor már morogtam állandóan a férjemre, elégedettlen voltam vele és rájöttem nem is akarom vele leélni az életemet. DE féltem. ès ebböl a szempontból önzö voltam. Féltem hogy egyedül maradok, féltem elhagyni öt annyi év után. közös dolgaink voltak. szóval akkor még csak tudat alatt tudtam hogy nem akaorm vele leélni az éltemet. Más férfiakról álmodoztam, rendes álmomba is szinte hetente elöfordult hogy más férfiak. imádtam ahogy mások udvarolnak stb...

Aztán jött a másik. aki mindent megtestesített amit a volt férjem nem. nagyon nehéz idöszak volt. szenvedtem eleget. de aztán arra jöttem rá hogy ha az újjal nem is müködik a kapcsolat akkor is elhagyom most már a férjemet. megtettem, és a másikkal müködött- müködik.

3 éve élünk együtt és soha meg sem fordult a fejembe mást keresni, másra nézni. most is körbe zsonganak a férfiak sokszor udvarolnak, de valahogy eszembe sem jut hogy felvegyem ezeket.

mai napig mindketten odavagyunk egymásért, és boldogan várjuk gyermekünket.

volt férjemtöl soha nem akartam gyereket.

hibás voltam, hogy erre nem jöttem rá elötte, de ilyet az ember nem látja.

iagazad van kérdezö, de van egy határ mikor már nem lehet megbeszélni.

barátnöm mondja mindig. Kutyából nem lesz szalonna, ha még is kutyaszalonna kinek kell?

elkezdesz egy kapcsolatod. hiányzik belöle, és a párodbol is valami. mindig ott a reményed hogy meg fog változni, beszéltek róla, de soha nem lesz szalonna. aztán mikor kiborulsz egy eröltetett szalonna lesz, ami már nem finom, avas ize van, semmi értelme sincsen.

Elsö vagyok.

èn is ezt mondom. de gondolom te ebben a szituációban nem voltál benne. ez nem olyan egyszerü. mindenkinek más szituációja van és ne bíráskodj addig amíg te ugyan ezt át nem éled.

Ha ez annyira egyszerü lenne ahogy te azt elképzeled akkor senki nem csalná meg a másikat.

Az embeek önzők,és elég ostobák. Minden házasságban vannak sérelmek stb. Ezeket AZONNAL megkellene beszélni, Ehelyett magukba folytják, "gyüjtögetik",amíg kezelhetetlenné nem válik.

Hozzájárúl a szakításhoz az elégedetlenség is. A most divatos "nem tapasztaltam még,nem éltem még eleget" szólam.

Ha már semmiképpen nem hozható helyre a kapcsolat,akkor tisztességes ember nyiltán és őszintén megmondja,hogy ennyi volt és vége.

Aki ehelyett keres egy szeretőt,megcsalja a párját,annak az erkölcsi érzékével komoly baj van,és csak az önzés vezérli. Nem akar egyeül maradni,ezért keres a párja helyett egy utódot. Biztosra akar menni,nem akar egyedül maradni. Azt hiszi,hogy a másik az biztosan jobb lesz. Az esetek többségében az sem jobb,és pár év múlva kereshet másik párt magának. Szerencsés,ha valóban talál egy jobbat.

Mire oda jut az ember, hogy megcsalás, addigra már nem akar beszélgetni, olyan nagyon... Egyre csak azon jár az esze, hogy ki kéne próbálni egy másikat is, kicsit kalandozni, pezsegni.

Ezt olyannal nem lehet, aki a szemünkben "rossz".

A beszélgetés egyébként még soha nem oldott meg semmit, érzelmeket nem befolyásol!

De nem is állítja senki, hogy az erkölcsi magaslatokon élő, gerinces, mindig helyesen döntő emberekből van több (hol vannak ők? én nem szeretnék magam mellé ilyet).

Mert a többség olyan, mint mondjuk én. Igyekszik, de sokszor meg mégis hibázik. Aztán elszégyenli magát, és próbál tanulni a hibájából. De, amíg leéli az életét, addig sokszor megbotlik még...

Jó esetben ezeket a botlásait nem felejti el akkor sem, amikor mások felett ítélkezik, másokról mond véleményt:)