Legyek annyira pofátlan, hogy apám ellenkezése és anyám semleges sége ellenére (tehát ő se támogat) beállítsak egy cicával?

2009-ben mikor 13 voltam kikönyörögtem két tengeri malacot és utána hamar rájuk untam, nem foglalkoztam velük, mert félt tőlem és én mindig játszani akartam vele. Azóta eltelt pár év, felnőttem és van egy kis vállalkozásom is, tehát úgy érzem felelősségteljes lettem. Anya és apa is szereti a cicusokat, de ha felemlegetem, akkor mindig a tengerimalac elhanyagolására hivatkoznak, hogy megunom és a cica az ő nyakukra marad. Pár hete voltunk nyaralni és a vendéglátóinknál öt cica volt és apa folyton velük játszott, anya meg mondta, hogy ő is szeretne egy macsekot, de mikor hazáértünk akkor ismét előhozakodtak a malacos témával. Szeretném bebizonyítani, hogy most már képes vagyok felnőttként viselkedni és egy ciccel nincs is annyi probléma, a kicsi, amit kinéztem már alomra is van szoktatva, már tápot eszik. Szerintetek meglepjem őket? Kidobni biztos nem fogják, nem olyan emberek.