Ti engednétek találkozni a "testvéreket"?

Időnként belenézek a Családi titkok, vagy a Veled is megtörténhet epizódjaiba. Csalja a férj az asszonyát, az asszony a férjét, meg egyéb csalárdságok, s 45 perc múltán mindenki megbékél mindenkivel, adnak még egy esélyt egymásnak. Kívülállóként azt mondja az ember, hogy ilyen átverés után képtelen lennék vele tovább élni, megbocsájtani, hogy hülyének nézett, s azt sem hinném el ezután, ha kérdez. De úgy látszik, van ok rá, hogy rendezzék a soraikat: anyagiak, gyerekek, talán szeretet - bár ezt kétlem.

Itt a kérdezőt szerintem nem csalta a férje, hisz a húzós időszak jelenthette, hogy nem is éltek együtt, s kérdéses volt a jövőjük is. Viszont itt senki nem tekinti a másfél évest. Mint egy csomagot, leadjuk a másik családhoz? És ha az anyja nélkül egy tapodtat se akar menni? Vagy most aranyos, de ha 5 évesen úgy viselkedik, akkor inkább ne is gyere többet!? Akit "megszelídítünk", azért már felelősök vagyunk.

Minden elismerésem azoké, akik túl tudnak lépni egy ilyen helyzeten, bennem nincs olyan önbizalom, hogy egy ilyen kapcsolattartást a másik családdal jó szívvel tűrnék.Ha nem is mutatnám ki, de belül rágna a féltékenység.Pláne, ha a 2. társ dekoratívabb, mint én.:)