Ti engednétek találkozni a "testvéreket"?

Én senki felett sem szeretnék ítéletet mondani, nem a mi dolgunk, és nem is ismerjük a részleteket.

A fentiek tükrében mindenképpen engedném, hogy a testvérek (így, idézőjel nélkül) megismerjék egymást és tartsák a kapcsolatot. Annál is inkább, mert apuka a láthatásokon hova fogja őt vinni? Mit mond az otthoni gyerekeknek? "most a másik gyerekemmel megyek kirándulni, ma nem ebédelek itthon"?

Elsősorban a saját, már értelmes gyermekeid véleményét kérd ki! Ők hogy viszonyulnak a kis tesóhoz? Épp abban a korban vannak, amikor bontakozik a jellemük, s nekik okozhat problémát, hogy a te apukád az én apukám, de a te anyukád nem az én anyukám.

Egyébként furcsa, hogy az anyuka ajánlotta fel, hogy hozhassa néha el. Én inkább a férjedtől gondoltam volna, hogy megkérdez erről.

A kisgyerek semmiről nem tehet, de én ennek ellenére nem szeretném családtagként kezelni.Természetesen a férjem vállalja a felelősséget, de én nem kívánnék kibővített családot.Persze az is egy szempont, hogy így valamennyire szem előtt lehet a másik családja. Majd jöhet az igény, hogy a 3. gyermek is szeretne nyaralni, akkor ti vigyétek, vagy az apuka menjen velük, vagy vigyétek az anyukát is?

Te ismered a nőt, hogy valóban ingyen gyermekfelügyelet kellene neki? Aztán jöhet ott is egy új kis tesó, akkor ....Á,de bonyolult is lehet az élet.

Ha a helyzetet értelmesen el tudjátok magyarázni a gyerekeknek és ők kíváncsiak a tesóra, akkor oké. De nem állítanám őket kész helyzet elé, pláne akkor nem, ha azt mondja, hogy nem érdekli, nem a tesója, stb. Sajnos még túl fiatalok és nem teljesen értik a dolgot, csak azt, hogy nem stimmel valami és nem olyan a családjuk, mint a barátaiké (ahol öcsi/hugi van, ott vagy együtt laknak, vagy elváltak a szülők, nálatok egyik se ugye...)

Normális testvéri viszony ebből sose lesz egyébként. Van egy ilyen "testvérem", sose voltam rá kíváncsi (és ő se rám), annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem ő tehet semmiről. Igazi testvéri viszony amúgy is inkább csak úgy alakul ki, ha együtt nevelkednek, a többi tesó az inkább csak olyan, mint egy unokatesó. Persze gondolom mindenki máshogy éli meg az ilyesmit, szóval nálatok még jól is elsülhet a dolog. :)

Csak azt ne játsszátok be, hogy összeeresztitek őket, közlitek, hogy gyerekek, ő itt a kistesótok. Annyira már nem hülyék, hogy bevegyék, hogy a gólya hozta, meg akkor miért is nem megy veletek haza?

Szia, én hasonló helyzetben vagyok a lányommal. A mi sztorinkban én vagyok az utált harmadik fél.

Nálunk az édesapja szerette volna megismertetni a kicsit a testvéreivel. Köztük ugyan több a korkülönbség, a testvérek már elmúltak 18 évesek, az enyém meg óvodás.

"Heppiend" a vége, különösen a legnagyobb szerette meg nagyon a kicsit, félretették a felnőttek sérelmeit, és egymásra koncentrálnak. Az édesanyjukkal is jól kijön a lányom, sőt, szereti. Én pedig jó szívvel engedem el velük bárhová a gyereket, egyrészt örülök a testvéri szeretetnek, amiben részesülhet, másrészt annak is, hogy van asszony, aki ellátja a lányom a láthatásoknál, mert az apja egyedül nem tudná olyan szinten.

És nem, nem használom őket bébiszitternek, ha beteg, én vagyok vele itthon, ha programom van, a szüleimre bízom. A lányom csak akkor megy oda, mikor ők hívják.

Én amúgy tisztelem-becsülöm a lányom apjának feleségét, hogy nem a gyerekemen "tölti ki" a férjétől elkövetett sérelmeket. Ha te is felülkerekedsz ezen, kérdező, neked is minden tisztelet ki fog járni. Itt csak azt kell mérlegelnetek, hogy a kisebb gyerekek hogyan tudják ezt feldolgozni. De ha már tudnak a babáról, az első nagy lépést már megtettétek, a személyes találkozás már sokkal kisebb.

Minden jót nektek!

Ha ilyen nagyvonalúan felülemelkedtél ezen a helyzeten és elfogadtad, hogy van még egy gyermek, az írásodból sem süt a gyűlölet, tehát ebben az esetben én megengedném hogy elhozza a kicsit. Az anyukával nem kell barátnőnek lenni nyilván, de a gyerek nem tehet semmiről.

Ismerek olyat, akinél 2 ilyen gyerek is született a félrelépésből, ő ezt nagyon intelligensen kezelte a gyerekek sokat voltak náluk sőt imádták, azt mondta ők semmiről nem tehetnek. Tényleg csodáltuk érte, én nem biztos hogy képes lennék rá.

Ami megtörtént, megtörtént. Én engedném.

Amilyen helyzeteket produkál ma az élet, még az is lehet, hogy egyszer barátnők lesztek az anyjával... :-)

(a családban hasonló példa volt)

Habár azt kétlem, hogy egy anya, csak úgy odaadja a 1,5 éves gyerekét az "ismeretlenbe". Ezért és csakis ezért, jöhetne az anya is. Igaz, hogy abszurd helyzet lenne, és folyton nyitvatartanám a szemem, de ha a férjed és te megoldottátok a problémátokat, és képes vagy nem féltékenykedni (ami nekem nem menne), és normális családként működni, akkor még inkább ez a dolog férjen bele az életetekbe, mint nem nyílt lapokkal játszani, esetlegesen az apukának bújkálni a 3. gyerekével.