Ti engednétek találkozni a "testvéreket"?

Felfogom, hogy neked ez a véleményed.

Azt viszont neked kellene felfognod, hogy amit gondolsz, az egyféle vélemény, egyféle hozzáállás, és nem "A MEGOLDÁS".

hú, 68%-os, én már nem magyarázom tovább.

Örülj neki,hogy másokat tudsz hülyének hinni, amikor te nem tudsz szöveget értelmezni.

Örülj neki, hogy ilyen sok az önbizalmad, gratulálok hozzá, ez kell a mai világban, nem az intelligencia.

Ja, mert az a megoldás, hogy tudomást sem veszel szerencsétlen kisgyerekről aki a te gyerekeid (fél)testvére és fröcsögsz magadban, hogy mennyire igazságtalan veled az élet és másokat köpködsz és gúnyolsz, akik szerint a gyerekek figyelembe vétele a megoldás.

Azzal, hogy megbocsátasz, felelősséget is vállalsz. A kérdező annak tudatában bocsátott meg, hogy innentől kedzve nem lesz úgy minden, mint régen. Nincs olyan, hogy félig bocsátok meg, a számomra kellemetlen következményeket a szőnyeg alá söpröm. Vagy megbocsátasz, vagy nem. Ilyen egyszerű.

Én a kérdező helyében már RÉG elváltam volna, tehát én semmiképpen sem így oldanám meg a problémát.

Itt viszont nem arról van szó, hogy én milyen helyzetet teremtenék, hanem ha a Kérdező lennék, és nem akarnék elválni, fenn akarnám tartani a házasságomat, tehát ez lenne az elsődleges szempont (hiszen neki ez az), akkor nem szeretnék tovább sérülni a mások ellenem elkövetett dolgai miatt. Igenis önző lennék, legalább ennyiben.

Legyen, látogassa az apa a gyerekét és adja nekik a fizetése egy részét.

De ennyi. az én otthonomba ne jöjjön be ennél kézzelfogatóbban ez a dolog.

Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és úgy döntenek, elmehetnek otthonról, és találkozhatnak a kistestvérükkel.

De az én otthonomba NEM jöhetnének be.

Ennyi járjon nekem is, és vállalnám, hogy önző vagyok. Mások is kössenek kompromisszumot ebben a történetben, ne csak nekem kelljen megalkudni.

Miért van az, hogy szerinted a feleség csak 2 olyan megoldás közül választhat, ami az összes szereplő közül neki a legrosszabb?

Én úgy gondolom, hogy ennél azért több lehetőség van.

Úgy gondolom, a gyerekeknek pont az lenne a trauma, ha még több feszültséggel terhelnék ezt a családot. És a kisgyerek odahurcolása bizony az lenne. A válás pedig pláne.

"De az én otthonomba NEM jöhetnének be."

Ezzel csak az a gond, hogy az nem csak a TE otthonod. Pl. a férjedé is. A férjed szeretné az Ő otthonába az Ő gyerekét beengedni. Így már kicsit más a helyzet. Nehéz ügy, mindenképpen sok türelemmel és értelemmel kell hozzáállni, lehetőleg túlfűtött indulatok nélkül.

A válás nem akkora trauma, mint átélni, hogy az apjuk gusztustalanul bánik az anyjukkal. Már nem kicsik, tudják, hogyan készül a gyerek, szerinted az mennyire fájó egy gyereknek, hogy az apja más nővel szexel? Ennél még a békés válás is jobb. Nem beszélve arról, hogy ezzel is csak az lett beléjük kódolva, hogy a nő egy lábtörlő, tűrje el az ilyesmit. De mindegy, a kérdező szíve joga, hogy mit néz el és mit nem. De én akkor is azt vallom, hogy a megbocsátás az magában foglalja azt, hogy elfogadtam a történteket, ergo ha a gyerekeim akarják, akkor megtűröm a házban a kisgyereket. Szerintem a "férfi" akit szeretek, és megcsalt elviselhetetlenebb egy másfél éves gyerek, aki nyilván nem minden nap lenne ott...

De én ezen nem aggódom. Gondolom úgy lett beállítva a dolog, hogy az a gonosz ördögfattyú tehet mindneről, még véletlenül sem az apa aki nem tudott parancsolni a farkának, és még annyi esze sem volt hogy gumit húzzon. Nem hiszem, hogy a gyerekek kíváncsiak most a kicsire. Talán majd ha nagyobbak lesznek és jobban átlátják a helyzetet.

Piszkosul nehéz helyzet, mert ha saját magamat nézném, én nem tudnék jó érzéssel úgy ránézni arra a gyerekre, hogy ne támadjanak fel a régi érzések. Ugyanígy nem örülnék annak, ha az a nő betenné a házunkba a lábát és annak sem, ha találkozgatna vele a férjem a gyerek miatt. Nyilván a gyerek nem tehet semmiről és apukának kutya kötelessége részt venni a gondozásában, de valahol mélyen nekem nagyon fájna és újra és újra feltépné azt a sebet.

Anyaként vagyok annyira megértő úgy érzem, hogy a gyerekek érdekeit tartanám szem előtt, tehát belemennék... Ugyanakkor tudom, hogy minden egyes találkozónál az én szívem újra és újra megszakadna.