Ez másoknál is így van?
Huszonéves vagyok, együtt élek a szüleimmel.
A lényeg nyersen annyi, hogy őket csak a tanulmányi előmenetelem és a karrierépítésem érdekli, eddig még minden OK, de azt furcsának találom, hogy a magánéletem egyáltalán nem érdekli őket.
pl. a közelmúltba volt egy apróbb kellemetlenség a munkahelyemen, de tényleg olyan apró volt, hogy azt mondom, ennyi baja legyen az embernek... a magánéletem viszont teljes kudarc (hogy szofisztikáltan fejezzem ki magam).
A magánéleti, és lelki gondok miatt már pár hete rossz kedvem van, de ő azt hitték, a munkahely miatt van, pedig tudtak a lelki gondjaimról, és most hogy a munkahellyel kapcsolatos dolgok megoldódtak még mindig rossz kedvem van, mert a másik, nagyobbik gond még mindig meg van és nem értik, hogy mi a baj most velem, pedig tudnak róla, de olyan durván a karrier, a tanulás mögé sorolják a magánéletet, és mivel érző ember vagyok, ezért ha nem is elé, de a karrier és a munka mellé egyenrangú társnak hiszem a magánéletet.
És ez nem az első eset volt!
a magánéleti probléma lényegében abból adódik, hogy mindennél fontosabbnak kell hogy legyen a tanulás/munka, és emiatt elvesztettem a barátaimat (már vagy 2 éve nem tartjuk a kapcsolatot és szerintem már nem is fogjuk, igaz nem csak az én hibámból szakadt meg a kapcsolatunk!),
ők pedig ilyenekkel nyugtatnak, hogy "a legtöbb embernek nincsenek is barátai", és amikor elmondom hogy XZ meg AB kollégáim szoktak a barátaikról mesélni, akkor azt mondják, hogy csak hazudnak, hazudjam én is azt, hogy vannak, meg milyen jókat szórakozok velük.
Szerintetek a legtöbb családba ez így működik? Vagy velünk van a baj?
válasza:messziről sincs igy,nem normális
22 vagyok,tanulok,mellette melo...DE nekem legelső a párom,utána suli,barátok,melo...és ezzel tisztában is vannak anyámék...soha rossz szot nem mondtak pl arra,hogy én csütörtöktök vasárnapig csak napközben vagyok hajlando melozni,mert az esték a páromé (diákmelo,sokkal többet fizet a hétvége este)...sőt,azt is megértették,hogy nem vagyok otthon hétvégente se,nem alszok otthon,mert már nem az ö kicsi lányuk vagyok,hanem önálló,felnött nő...és ha megprobálnának beleszolni ilyenbe,még anyit se látnának mint most...
te gondolom otthon laksz...miért?
dolgozol...fogd magad,költözz el,szerezz barátokat,pasit,éld a saját életed...
22/L
otthon élek, mert nem keresek annyit, hogy elköltözhessek. De gondoltam már rá, lehet hogy az lenne a helyes, de bíztam benne, hogy sikerül Velük megbeszélni...
már többször próbáltam, de mindig kudarcba fulladt, ehhez kérnék tanácsokat. vagy lehet hogy velük nem lehet kompromisszumot kötni és tényleg az a megoldás ha elköltözöm?
amúgy remélem a pasizásig nem jutok el, mert fiú vagyok. :)
válasza::) megmosolyogatma válaszod, az utolsó mondatot:) Hát igen, mindig beleesik az ember abba a hibába, hogy hogy 10ből 8esetben lány/nő ír ide :)
De hogy a kérdésedre is válaszoljak. vannak ilyen típusú családok, de ez nem egy "normál2 séma. A családnak pont arról kellene szólni, hogy az ember hazamegy kiszellőztetni a fejét, elmondani a dolgokat, elfelejteni a munkahelyi vagy egyéb problémákat egy kicsit vagy kibeszélni valakivel. Hát, szomorú, ha ez nincs meg... Keress új barátokat (sosem késő!) és ne hagyd hogy minden a barátság elé tornyosuljon. És nagy igazság, hogy nem az az igazi barát, aki veled együtt nevet; hanem aki veled együtt sír!
Sok sikert és a lányokat se felejtsd el azért! ;))
válasza:akkor pasi vagy,lényeg ugyanaz...
párom még otthonlakik,melozik napi 8órát,mellette hétvégén suli,plussz én,de rég nem lakna sztem otthon,ha ilyenben kellene lennie...
nem keresel eleget...mit tart vissza attol,hogy keress másmelot?
nincsenek barátaid...mi tart vissza attol,hogy melo,suli után barátkozz...
mi tart vissza attol,hogy barátnőd legyen? huzsonévesen azért nah...
első voltam megint
figyelj, nem akarok kifogásokat keresni.
jövőre megpróbálok más állás után nézni, de ez így a válság alatt elég nehézkes.
és barátokat hogyan szerezzek? menjek le egyedül egy szórakozóhelyre és barátkozzak? remélem nem gondoltad komolyan...
barátnővel meg ugyanez, bár most nem is vágyom semmilyen kapcsolatra..
válasza:
válasza:Hát itt a bibi,nem is vágysz rá.
Egyébként ha a barátaid "elhagytak",akkor nem is voltak barátok,hanem csupán haverok.
A szüleidnek részben igazuk van.Tanulás,munka,család mellett nem sok igaz barátot talál az ember.Jobban mondva egyébként sem.Én így húsz évi barátság után elmondhatom,hogy van igaz barátom.Szám szerint három.A többi haver,ismerős.Mi négyen szétszóródtunk,ma már évi két-három közös szórakozás jön össze,de itt a net,a kapcsolatot tartjuk.Persze ehhez mindegyikünknek oda kell tenni magát.Olyan nincs,hogy várjuk a barátokat,aztán bekopognak..
Az iskola jó hely a barátok "szerzésére",hiszen elvileg közös az érdeklőséd.Szórakozóhelyen általánban alkalmi haverokra lelhet az ember,barátságok ritkán kötődnek ott.Ha van hobbid érdemes ott keresgélni,hol van klub a közelben.
De azt is vedd figyelembe,ha a barátokkal töltöd az idődet,az a család rovására tudod.Meg kell találni a helyes egyensúlyt.
válasza:Nem tűnik meleg, családi otthonnak, így ahogy leírtad. Ott minden számít, ami a gyerekemmel történik.
Ismerem, amiben élsz, egy gyógyszer van rá, leszakadni róluk és a saját életedre koncentrálni.
Hidd el nekem, barátokból is lehet megbízhatóbb, elfogadóbb, érdeklődőbb családot kialakítani, mint a vér szerinti kötelékek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!