Másoknál is ilyen nagyon központi dolog a pénz?

Erre a legjobban egy bölcs ember szavaival tudok válaszolni: "Engem a pénz nem izgat, hanem nyugtat."

Sokan mondják, hogy a pénz nem számít. Szerintem ez hazugság. Az ember saját magának hazudik. Igenis számít a pénz, hiszen mindenki abból él. Mindenhol vannak gondok miatta, de nálatok szerintem nem csak ez a baj. Mond meg a szüleidnek, hogy piknikezzenek. Ahhoz nem kell pénz, mert gondolom enni ennének. Kicsit levezeti a stresszt.

Te is segíthetsz a helyzeten, ha nyáron vállalsz vmi munkát.

Sajnos ma nagyon sok családban ez van. Hol veszekedéssel, hol veszekedés nélkül, de a helyzet ugyanez.

Nálunk is ez van, örülünk hogy fizetjük a hiteleinket. Veszekedés azért nincs, mert a férjem sokszor, napokig, hetekig nincs itthon. A gyerekek kicsik, és remélem, hogy mire Ők lesznek ennyi idősek mint Te, addigra ez a helyzet nagyban fog javulni.

Nálunk azért kap központi szerepet, mert nagyon kevés van belőle és folyamatosan azon kell gondolkozni, hogy fizessük az összes számlánkat, mikor mire költsünk, mire ne, úgyhogy van, hogy elég feszültek vagyunk emiatt.

Ez a rohadt hitel is itt van, még a lakásvásárláskor úgy tűnt, hogy nem lesz túl magas a hiteltörlesztés havonta (persze frank alapú lett felvéve), még akkor sem, ha valamennyit emelkedik, simán ki lehet majd fizetni, meg jobb is a saját lakás, mint egy albérlet. Most meg ugye az van, ami van, úgyhogy még egy plusz gond szakadt a nyakunkba.

Egyelőre még nincs nagy baj, de lesz. Nem akarok panaszkodni, szerencsére még azért bírjuk valahogy, aztán majd látjuk. A lényeg, hogy azért ideges az ember és ez néha kihat a családi életre is sajnos.

akinek sok pénze van, azt nem izgatja, mert nem kell azon parázni, h miből fizeted a számlát, miből eszel.

akinek nincs, az meg folyton azon görcsöl, h miből legyen. és ez szép lassan tönkreteszi az embert...

nálunk szerencsére nincs ekkora küzdelem azért, h megéljünk, azon meg nem fogok pattogni, h nincsenek drága ruháim, vagy régi autóval járunk. megelégszem azzal, ami van, hiszen ha elégedetlen lennék akkor is ez lenne, és még csak jól érezni sem tudnám magam :)

16 éves korom óta dolgozom, párommal most akarunk egy közös SAJÁT albérletet kivenni, és sajnos akaratlanul is előjönnek a mocskos anyagiak...

Ő dolgozik teljes állásban, én csak diákmunkán vagyok (még egyetemista vagyok), de novemberben születik a kislányunk, így az én keresetem kiesik, nem lesz könnyű, de megoldjuk :)

Egyébként pedig nem vágyom a lottó ötösre, azért nem, mert ha mindent meg tudok vásárolni, céltalan lesz az életem, ha semmiért sem kéne küzdeni, semmit sem becsülne meg az ember, nem igaz?

Amondó vagyok, nekem nem kell sok pénz, nekem ELÉG pénz kell :)