Nem tudok eggyüttélni senkivel. Ez már örökké így marad?

Igazából eltértünk a tárgytól, bár ez se rossz téma, csak meddő vita. Személy szerint semmi bajom a 3 vagy 40 évesen szüléssel, anyám az utóbbira volt példa, addig nem volt rá lehetősége. Értem én a kockázatokat, de nem hiszem, hogy hülyeségnek nevezhető az ilyesmi. De úgysem fogom meggyőzni a másik oldalt, de ez kölcsönös.

Ami a fő témát illeti, amihez amúgy már hozzászóltam... Nos, bizonyos igék nekem is feltűntek, főleg a "megkérdezze"... Kérdezni csak szabad néha valamit :) De nem mentem bele, hogy konkrétan mit jelent ez. Egy bizonyos szintig számomra érthető a kompromisszumkészség hiánya, de nyilván egy ponton túl valóban megakadályozza a mással való együttélést. Bizonyos szintig figyelembe vesszük a másikat, az alkalmazkodás szót most nem akarom használni, de ha ez nekünk nem gond, nem zavarja az életünket, akkor nincs gond. Valaki írta, hogy normális párkapcsolatban az ember nem szexel mással. Na ez konkrétan nem zavarja az erős szabadságvágyamat, mert ha azt tenné, akkor egyedülálló lennék vagy nyitott kapcsolatban élnék. Amíg nem zavar, addig nincs baj. Egy csomó dolgot megteszek a páromért, de ez nem kényszer vagy teher, egyszerűen belülről jön, a saját morális kódexemet követi, szeretetből fakad ésatöbbi. Ez nem kompromisszum :)

Nem tudni, a kérdezővel konkrétan mi a helyzet.

"Talán addigra beérik a fejem lágya."

Az maximum benőni szokott!

Ha 36 évesen ezt sem tudod, akkor neked sosem fog...

"Miért aki 36 éves koráig nem akart anya lenni,az már ne is legyen?"

Hát, igen. Általában,h a addig nem kell a kölök, annyira megszokja, hogy csak magának él,"függetlenül", hogy már nehéz megváltozni ezen a téren.

ezt a 36 évet hogy számoltad ki?

amúgy egyszerű, 23 éves korod óta vagy ezzel a pasival, elmúlt a dolog, talán túlnőtted, vagy egymást kinőttetek, ha jönne a szerelem, azzal menne!