Anyu egyszerűen rám sózta az állítólagos testvéremet. Mit tegyek?
Az a helyzet, hogy anyu mindig is eléggé zűrös nő volt. De mostmár igazán betelt a pohár.
22 éves vagyok, gyakorlatilag még az egész élet előttem áll, ő pedig már sokadjára akaratlanul is belerondít. 22 évesen végre elértem, hogy normális ember legyek (eléggé zűrös pár évet tudhatok magaménak), négy éve van egy nagyszerű barátom, aki mindenben mellettem áll, jól fizető állásom, saját lakásunk, autó, és még sorolhatnám. Elérkeztem oda, hogy minden tökéletes, és akkor jött anyu...
Tavaly váltak el apuval, mert mint kiderült, anyu félrelépett. Azt viszont senki sem tudta, hogy teherbe is esett. Elvonult arra a kilenc hónapra, még most sem tudom, hogy pontosan hova, de valahol eltöltötte a várandós hónapjait, aztán visszament a családi házba. Én és a párom nem éppen túl közel lakunk a házhoz, sejtelmünk sem volt róla, hogy anyu mit csinál ott egyedül. Amikor néha elmentünk hozzá, nem vettünk észre semmi érdekeset, azon kívül, hogy némelyik szobába nem engedte meg, hogy bemenjünk.
Aztán a napokban idegesen felhívott, hogy menjünk el hozzá, mert beszélnie kell velünk. Amikor odaértünk, akkor elővezetett egy alig egy éves kisfiút, akiről első mondatként csak annyit mondott, hogy ő a testvérem. Hát mit kell mondjak, eléggé meglepődtem. Elmagyarázta, hogy nem tudja felnevelni, segítenem kell neki, neki nem megy. Volt nagy kiakadás, kiabálás részemről, de végülis aznap éjjelre ott maradtunk. Másnapra anyu teljesen eltűnt, reggel csak egy SMS-t küldött, abban is csak egy szót: Sajnálom.
Az a helyzet, hogy velem is ugyanezt csinálta, amikor megszülettem. Mindenhova lepasszolt, hogy ne kelljen felnevelnie, és meg is úszta, csak akkor fogadott lányává, amikor "meggazdagodtam" és felhasználhatta a bankszámlámat.
Kérném apukám segítségét, de biztosan rám sem hederítene, mivel sosem volt vele túl jó a kapcsolatom, se vele, se a húgommal (mindkettőjüket 14 évesen ismertem csak meg...), a családi ellentétek miatt. Most mégis mihez kezdjek? Szegény gyerek nem érdemli meg, hogy ugyanazt átélje, amit én anno. De én még nem állok erre készen. Érzem, hogy ez nekem nem menne. De nem szeretném, hogy intézetbe kerüljön, és nem is akarom a rokonoknak "tovább adni". Mert tudom milyen érzés.
Teljesen tanácstalan vagyok.
válasza:
válasza:Szia
Én a helyedben felhívnám a gyámügyet ,hogy vigyék intézetbe nem szívtelenség, mert tényleg nem tehet semmiről a gyerek ,de neked sem teheti tönkre anyud az életed. Nagyon sajnálom ,hogy léteznek ilyen emberek mint édesanyád.
Biztosan tudod ,hogy nehéz döntés,de meg kell tedd.
Hú, hát nagyon vegyes vélemények vannak. Kezdek elbizonytalanodni.. :S
Nem szivesen vinném intézetbe, mert tényleg nem tehet arról, hogy a világra jött, viszont én még nem állok készen egy gyerek felnevelésére sem. Egyelőre el kell utaznunk a párommal, addig az ő szüleinél lesz. De nagyon félek attól, hogy anyu visszajön... pedig valamilyen szinten ezt akarom, de mégis tartok tőle. Kiszámíthatatlan.
Egyelőre még mindig kérdéses a jövő. Igazatok van abban, hogy nem tehet a gyerek semmiről, de abban is igazatok van, hogy nem teheti tönkre az életem. Nem így terveztem a "gyerekvállalást". Talán mégis jobb lenne, ha másokra bíznám a sorsát. Nem tudom.
válasza:ha intézetbe viszed, szerintem haragudni fogsz magadra idővel. neveld te fel, és ne csak a gyámügyet keresd fel, hanem a családi pótlékot, gyest is intézd el, nehogy má' anyád vegye fel a pénzt. gyerektartást is követelhetsz anyádtól is, a gyermek apjától is. kezdd el a nevén nevezni a kisfiút, még nem is tudjuk, hogy hívják, kezdd el a nevelőjeként érezni magad, hiszen már az is vagy.
tényleg sok sikert kívánunk, és írj később is nekünk
A gyámügy azt tanácsolta, hogy keressük meg az anyát. Vagyis, első lépésnek azt, hogy várjuk meg, hátha visszajön. Aztán ha nem, akkor meg kell keresni...
Valahogy sejtettem, hogy ez lesz.
Igazából van egy tippem, merre lehet anyu, de őszintén szólva már nem is érdekel. A picit valószínűleg a nagyiék fogják nevelni, vagy anyu testvérei. A barátom mindenképp magunkhoz akarja venni, de én még nem állok készen ilyen feladatra. Emiatt néha összezördülünk. :S Egyelőre még biztosan nem fog megoldódni a helyzet. A család most tudta meg, hogy született még egy gyerek, mindenki anyut szidja. Apu szülei pedig még mindig azon vannak, hogy bebizonyítsák, mekkora lúzer vagyok. Ez is egy ok, amiért nem szeretném én felnevelni. Tök jó ez így, pont karácsony előtt pár nappal :)
Egyébként a kisfiú neve Cody. Az anyakönyvi kivonatot pedig egyelőre még nem találtam meg. :S De azt hiszem, nem is igazán érdekel, ki az apja. Felőlem lehet bárki, a helyzeten nem oszt, nem szoroz. Gondolom, esze ágában sincs segíteni bármiben is... ahogy anyunak sincs.
Ennél boldogabb karácsonyt mindenkinek :)
válasza:Jó úton jársz! A rokonok téged szeretnek, ha anyukádat most nem is nagyon! Adj időt magatoknak és örülj, hogy ilyen párt találátal! Kialakul ez!
Valamelyik válaszadó írta a családipótlékot meg a gyerektartást! Lehet, hogy jól álltok, de az jár és ha nektek nem kell a kicsinek is jól jöhet majd amikor nagykorú lesz, de ne hagyjátok, hogy felelőtlen emberek költsék el azt a pénzt, ami a kistesódnak jár!
Próbálj megnyugodni, az idő majd megoldja!
válasza: válasza:mindenesetre ne te neveld, mert rámegy a kapcsolatod is.
nem a te dolgod. ha szegényt nem vállalja senki egyéb rokon, örökbefogadó szülők, akkor ez a sorsa, nincs mit tenni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!