Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Anyu egyszerűen rám sózta az...

Anyu egyszerűen rám sózta az állítólagos testvéremet. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy anyu mindig is eléggé zűrös nő volt. De mostmár igazán betelt a pohár.

22 éves vagyok, gyakorlatilag még az egész élet előttem áll, ő pedig már sokadjára akaratlanul is belerondít. 22 évesen végre elértem, hogy normális ember legyek (eléggé zűrös pár évet tudhatok magaménak), négy éve van egy nagyszerű barátom, aki mindenben mellettem áll, jól fizető állásom, saját lakásunk, autó, és még sorolhatnám. Elérkeztem oda, hogy minden tökéletes, és akkor jött anyu...

Tavaly váltak el apuval, mert mint kiderült, anyu félrelépett. Azt viszont senki sem tudta, hogy teherbe is esett. Elvonult arra a kilenc hónapra, még most sem tudom, hogy pontosan hova, de valahol eltöltötte a várandós hónapjait, aztán visszament a családi házba. Én és a párom nem éppen túl közel lakunk a házhoz, sejtelmünk sem volt róla, hogy anyu mit csinál ott egyedül. Amikor néha elmentünk hozzá, nem vettünk észre semmi érdekeset, azon kívül, hogy némelyik szobába nem engedte meg, hogy bemenjünk.

Aztán a napokban idegesen felhívott, hogy menjünk el hozzá, mert beszélnie kell velünk. Amikor odaértünk, akkor elővezetett egy alig egy éves kisfiút, akiről első mondatként csak annyit mondott, hogy ő a testvérem. Hát mit kell mondjak, eléggé meglepődtem. Elmagyarázta, hogy nem tudja felnevelni, segítenem kell neki, neki nem megy. Volt nagy kiakadás, kiabálás részemről, de végülis aznap éjjelre ott maradtunk. Másnapra anyu teljesen eltűnt, reggel csak egy SMS-t küldött, abban is csak egy szót: Sajnálom.

Az a helyzet, hogy velem is ugyanezt csinálta, amikor megszülettem. Mindenhova lepasszolt, hogy ne kelljen felnevelnie, és meg is úszta, csak akkor fogadott lányává, amikor "meggazdagodtam" és felhasználhatta a bankszámlámat.

Kérném apukám segítségét, de biztosan rám sem hederítene, mivel sosem volt vele túl jó a kapcsolatom, se vele, se a húgommal (mindkettőjüket 14 évesen ismertem csak meg...), a családi ellentétek miatt. Most mégis mihez kezdjek? Szegény gyerek nem érdemli meg, hogy ugyanazt átélje, amit én anno. De én még nem állok erre készen. Érzem, hogy ez nekem nem menne. De nem szeretném, hogy intézetbe kerüljön, és nem is akarom a rokonoknak "tovább adni". Mert tudom milyen érzés.

Teljesen tanácstalan vagyok.


2009. dec. 15. 21:41
1 2 3 4 5 6 7
 31/64 anonim ***** válasza:
100%

Keresd meg a GYÁMÜGYET! Kérj segítséget tőlük és a téged felnevelő családtagoktól is! Neked ne legyen lelkifurdalásod, NEM TE TEHETSZ róla, hogy nekik kellett felnevelniük és szerintem, ha téged felneveltek biztos szeretnek téged és segítenek neked és az öcsédnek a szorult helyzetben! A segítségükkel talán nyersz annyi időt, amíg lélekben felkészülsz a feladatra! Tudom, hogy általában egy nőnek van rá kilenc hónapja, de ha túlélted az anyukád hatásait kiskorodban és rendes ember lett belőled, sőt szerintem hihetetlen erő van benned, akkor hamar ráhangolódsz az új feladatokra! Tőled csak jót tanulhat ez a kisfiú!

Ha a párod pátyolgatja talán Ő már készen is áll! Én még nem voltam 21 mikor az első fiam született és garantálom soha nem volt könnyű, de minden perc megérte!


Sok erőt, rendkívüli kitartást és jó sgészséget kívánok neked és a családodnak!

2009. dec. 16. 00:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/64 anonim ***** válasza:
100%
Ha intézkedsz hivatalosan ebben az ügyben, akkor te leszel az "új" gyámja a gyereknek és az anyukád hiába bukkan fel évek múlva, akkor sem viheti el a gyereket... Én így tudom, ha tévednék, akkor elnézést.
2009. dec. 16. 00:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/64 anonim ***** válasza:
100%
Neveld fel. És ha eljön az idő, mondd meg neki, hogy igazából SOHA sem volt anyja neki. Bocs, de anyud nem anya.
2009. dec. 16. 01:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/64 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagy irigylésre méltó helyzetben. :( Szegény pici is...így kitolni veletek! Neveljétek föl közösen,hisz szegényke nem tehet róla. Egyesek szó szerint "eldobják" a gyereküket,a másik meg akinek nem lehet... Sok kitartást nektek!
2009. dec. 16. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/64 anonim ***** válasza:
100%
Én semmiképp se adnám oda másnak, végülis a te testvéredről van szó, picike ő még, nem tehet semmiről, nem értem,h lehet vki ilyen...:(((
2009. dec. 16. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/64 anonim ***** válasza:
100%
Mindenképp menj el a gyámügyre. Őket be kell vonni,mert nem úgy van,hogy csak egyszerűen nálad van. Mondd el nekik, hogy mi történt és ha úgy döntesz kérd a kicsi gyámságát. Ha veletek marad,akkor kell a bölcsihez meg a családihoz meg ilyesmi. Sajnálom,hogy ezt mondom,de a leírtak alapján a picinek az a legjopbb ha nem egy olyan anya neveli,mint a tiétek. Azt mindenképp le kell tisztázni,hogy jogilag kinél van a pici,hogy tényleg nehogy az legyen,hogy mondjuk 3 évente egy hónapra megjeleneik az anyuka és elviszi a gyereket aztán megint visszaadja,szegényt az nagyon megviselné. Ha viszont úgy érzed,hogy nem vagy még képes arra,hogy gyereket nevelj,akkor ott van az örökbeadás is. Persze azt tudom,hogy ehez a szülőnek le kell mondania a gyerekről. A lényeg,hogy menj be a gyámügyre. És kitartás!!!
2009. dec. 16. 09:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/64 anonim ***** válasza:
100%

Elegge le vagyok dobbenve es par kerdes kering a fejemben. Anyukad dolgozik egyaltalan? Csak ugy otthagyta a hazat is? Hat valamikor csak visszamegy. En addig ott maradnek (persze melo utan) amig haza nem megy. Egy ilyen dolgot jobban meg kell beszelni egy flegma "sajnàlom"-nal.

Azt tudom csak leirni, hogy mit csinalnek a helyedben. (25 vagyok amugy es 2 eves a lanyom.)

Keresnek egy bolcsit, igy folytathatod szepen a munkadat is. Munka utan pedig elmennek a kicsiert.

Egyaltalan anyukad elmeselte milyen ez a kisfiu? Mit eszik, hanyszor alszik... Vagy csak a kezedbe nyomta es lelepett?

Tok kiakadtam :(

2009. dec. 16. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/64 anonim ***** válasza:
79%

Ha ez mind igaz,akkor igen leesett az állam!!! :(

Ha úgy érzed,hogy nem vagy elég érett hozzá,hogy felnevelj egy gyereket,akkor biztos lehetsz benne,hogy az vagy!Már így is sokat mutattál abból,hogy még mindig nálatok van!És mint írta egy válaszoló előttem,csak úgy neveljétek,hogy tudja,ti nem vagytok a szülei!Abból tényleg csak félreértés keletkezne!A gyámügyet keressétek fel minél előbb,hogy ne legyen belőle probléma!

Viszont így kívülről más az egész!Én nem tudnám,hogy mit csináljak ilyen helyzetben!Nekem is van egy 3 éves féltestvérem,ha apám ezt megcsinálta volna,biztos,hogy megkerestem volna,de nem azért,hogy visszaadjam neki,hanem azért,hogy jól a képébe olvassak vagy beverjem az orrát!!Jajj...,ez nem könnyű!

Én most várom a pici lányomat,de hogy ilyen előfordulni nem fordult elő a fejemben,az biztos!

21/L

2009. dec. 16. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/64 anonim ***** válasza:
76%

Hát Te egy hős vagy!

Nagyon nehéz lehet. Szerintem a legjobb az lenne, ha keresnél egy családot neki, akik szívesen örökbe fogadják. Tudom elsőre borzasztónak tűnik, de amíg ilyen pici, sokkal nagyobb esélye van. Rengeteg ember sóvárog egészséges kisgyerek után. Az örökbefogadásnak is 2 módja van; az egyik amikor teljesen lemondasz a gyerek láthatásáról és arról, hogy valaha felkeresheted, a másik, amikor tarthatod vele a kapcsolatot. Talán a második lenne a legjobb, mert nem kéne eldobnod magadtól, de mégsem neked kéne az anyjának lenni, de mégis figyelhetnél rá.

Mondjuk én személy szerint biztos magam mellett tartanám, főleg ha az anyagiak is engedik, legfeljebb napközben felvennék mellé egy dadát. Így tudnál dolgozni is és mégsem kéne lemondanod róla. Ez csak az én véleményem, mert én minden kisgyerekért odáig vagyok és nem tudnám elengedni magamtól még egy idegen gyerekét sem, ha tudnám, hogy az anyja eldobta magától. Ettől függetlenül Neked kell érezned, hogy mi a legjobb! Sok kitartást és büszke lehetsz magadra, hogy ilyen jól túl tudtál lépni a rossz időszakodon!

2009. dec. 16. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/64 A kérdező kommentje:

Anyu dolgozik, rendes állása van. Simán el tudta volna tartani az újdonsült testvérünket, és hogyha mégsem állt volna úgy anyagilag, tudja jól, hogy csak szólnia kellett volna nekem. És azt is tudja, hogy meg lehet velem beszélni mindent, ha azt kéri, hogy segítsek neki, valahogy közösen biztosan megoldottuk volna. De ez, hogy így szó nélkül lelépett, mert tudja, hogy nem fogom kirakni az utcára a gyereket, ez már felháborító. Még mindig tiszta ideg vagyok :S

Amikor először "bemutatta" anyu a testvéremet, nem mondott róla túl sokat, mert amint elmondta, hogy valójában ki nekem ez a kisgyerek, teljesen kiakadtam és órákon át csak kiabálni tudtam.

A házat valójában apu pénzéből vettük, az enyémből pedig felújítottuk. De apunak nincs igazán szüksége rá, csak azért van a ház, mert anyuval és a hugommal ott éltek, de mivel így szétszakadt a család, és anyu is lelépett, senki sem él ott jelenleg.

A barátommal még nem terveztünk gyereket, egyelőre még a házasságig sem jutottunk el. Nem tudom a kisfiút gyermekként kezelni, hisz nem a gyerekem, hanem a testvérem. Ha mégcsak nem is édes. Páromnak van egy kis gyakorlata a "gyerek nevelésben", a legkisebb fiútestvére tíz éves, bár enélkül is jól ért a kicsik nyelvén. A legnagyobb probléma velem van, mert nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, mennyire borzalmas anyukám van, és valamilyen szinten örököltem tőle ilyen géneket, és valószínűleg én is borzalmas anya lennék.

Anyuval továbbra sem tudtam beszélni, apuval váltottam pár szót, de szerintem nem igazán esett le neki a helyzet. Egyáltalán nem érdekli mi van velem, a hugom valamennyire felfogta, de ő is csak röhög az egészen...


Attól is jobban éreztem magam, hogy elolvastam a válaszokat :) Ha összeszedtem magam, felkeresem a gyámügyet. Még gondolkozom, hogy a gyerekkel mi legyen... nagyon nehéz ez az egész ügy.

Köszönöm a válaszokat, sokat segítettek :)

2009. dec. 16. 15:53
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!