Szerintetek én vagyok a hibás azért, hogy úgy érzem elfordulnak tőlem az "állítólagos" barátaim?

Én úgy érzem, mostanában nincsenek igaz barátaim. Maximum 1 ember. (de sajnos, már benne is csalódtam egyszer) Szerintem a barátság nem csak az, amikor elmegyünk bulizni, és minden hétvégén együtt iszogatunk valahol, hanem ennél sokkal több. Egy igazi barátra mindig lehet számítani, mégha nem is találkozunk túl gyakran.

Szerintem a mai világban egyre több az irigység az emberi kapcsolatokban. Csak addig barát a barát, amíg nincs mit irigyeljen tőled.

Amióta van párom, azóta sajnos nem tudok annyi időt tölteni a barátaimmal, amennyit szeretnék. Dolgozok, tanulok, otthon segítek szüleimnek, nagymamámnak, a párommal csak hétvégén tudok találkozni. Egyszerüen nincs időm minden hétvégén a bulizásra a barátaimmal. Ráadásul a párom és én sem vagyunk egy nagy "party arcok" és ezért mi jobban szeretünk kettesben lenni. De akkor megint csak hanyagolva vannak a barátok.

De mégis mit tegyek??? Én mindig hívom őket, irogatok velük. Éreztetem velük, hogy számíthatnak rám mindenben. De ők megsértődnek, mert nem megyek velük bulizni. Ez miatt a páromat sem nagyon szeretik, mert csendesebb típus. Szerintetek egy igazi barátnak nem kellene megértőbbnek lennie a másikkal??? Nem szakadhatok száz felé.... és ők ezt nem értik meg. Mi a véleményetek erről???