Lányok, asszonyok, hogyan lennétek, vagytok képesek feldolgozni azt, hogy soha nem lehet saját gyereketek?

Én nagyon szomorú lennék.:( Minden vágyam egy gyermek volt, sajnos az elsőt 4 naposan elvesztettem, viszont most van egy fiam, 2 éves,és még akarok egy lányt.(de ha fiú lesz, az sem baj:) )

Nekem szerencsére nincs gondom a teherbeeséssel, mindkétszer első alkalommal meglett,és valszeg ha kiderülne, hogy nem lehet, akkor tuti beleőrülnék.

Nincs is meghittem dolog a terhességnél, az első pillantásnál.,felfedezni a hasonlóságokat, stb...

Nagyon sajnálom a kérdezőt, iszonyat nehéz lehet elfogadni, feldologzni.:((

Megjegyzem, én is örökbefogadott vagyok.

A gyásznak vannak szakaszai. Ha valamelyik szakaszból nem lépsz tovább, megrekedsz ott, az lelki problémákat okozhat.

A természeti népek között van olyan, ahol az a szokás, hogy A SÁTORBA EGYENKÉNT LÉPNEK BE AZ ISMERŐSÖK, BARÁTOK, ROKONOK, ÉS AKI ELVESZÍTETTE A SZERETTÉT, MINDENKINEK EGYENKÉNT ELMONDJA, MIT ÉREZ MOST. A gyász jó esetben 1 év. Ha egy fázisnál megreked a gyászoló, akkor marad a fájdalom.

Nekem is volt vetélésem. Keresztény vagyok, és úgy hiszem, van egy babám a mennyben, és találkozunk.

Ezt is éppen elég volt feldolgozni, pedig van 2 egészséges saját gyerekem.

Beszélj, sírj, dacolj, alkudozzál, és végül feldolgozod.

Jó anyja vagy az örökbefogadottnak. Jó felesége a férjednek.

Végig olvastam a hozzászólásokat,és én sem értem,hogy miért baj az,ha valakinek más a véleménye.Gondolom a kérdező ezt is elolvassa,és megérti,hogy vannak olyan nők akik nem anyaságra születtek.Ezért senkit nem kell lehurrogni,és szánalmasnak tartani mert annak örülne,ha nem lehetne gyereke,mert úgyse akar,és legalább nem költene milliókat gyógyszerre,abortuszra,vagy nem dobná ki az utcára,intézetbe a nem kívánt babát!Fel kell fogni végre,hogy nem mindenki anyatípus,és nem mindenki való anyának!!!

Azok akik vágynak babára,és nem lehet nekik akárki akármit mond,nekik akkor is fájó érzés lesz egész életükbe.Ezt lezárni,elfelejteni soha senki nem fogja tudni,DE egy idő után együtt lehet vele élni..

Az aki nem akar soha gyereket az sem rossz ember,és nem szánalmas..Őket is el kell fogadni ilyennek,és evvel is együtt lehet élni...

Valószínű,hogy lepontoztok,és szánalmas(esetleg szemét ember is leszek másoknál),de már én sem szeretnék gyereket,és valahol a lelkem mélyén egy kicsit örülnék annak ha 100%-ra tudnám,hogy nem tudok teherbe esni..Mondom én akinek van egy 17 éves fia.Én aki IMÁDOM a fiamat,és akár ölni is képes lennék érte.Bármikor az életemet adnám érte,és ezt ő is tudja.Becsülettel felneveltem,és amíg élek mindig támogatni fogom..De nem akarok többet.Én ennek az 1 fiúnak adtam minden érzésemet,és nem hiszem,hogy ugyanezt az érzést tudnám adni egy másik gyereknek..Arról nem is beszélve,hogy eleve nem tartom már jó ötletnek azt ha a testvérek között majd 20 év van...Lassan unoka kéne nem testvér..De hát ettől még nem vagyok szánalmas,vagy rossz anya..

Ez igaz, amit az előttem író leírt, de aki nem is akar anya lenni, miért ír választ egy olyan kérdésre, ami nem is érdekli. Itt egy asszony fájdalmáról, veszteségeiről beszélgetünk, erre jön valaki azzal a szöveggel, hogy ő annak örülne, ha nem lehetne gyereke... hogy jön ez ide?

Persze, joga van ehhez, csak szemtelenség ehhez a kérdéshez ilyen választ írni.