Lányok, asszonyok, hogyan lennétek, vagytok képesek feldolgozni azt, hogy soha nem lehet saját gyereketek?

Örülnék neki mivel az életembe sosem terveztem bele gyereket. Ugyanakkor zavarna is, mivel hát ez egy megfoghatatlan dolog számomra, és félnék, hogy mi van ha mégis teherbe esek így maradna a védekezés is. Ha rosszul működnének a hormonjaim és azért nem lehetne, akkor nem örülnék neki, mert azokra szükségem van amíg lehet xD

De neked nem tudok mit mondani. El kell fogadnod. Mást nem tehetsz, bár hallottam emberekről akik mégis teherbe estek. Ezért ne tedd tönkre az életed, ott a kisfiú akit imádsz. Az élet értelme nem csak a gyerek lehet.

az első terhességemet "túl későn"- 6 hetesen- vettem észre, haematoma, műtét.

a második terhességemet 2 hetesen (!) észrevettem, amikor elkezdtem vérezni 1 hét múlva, az orvos nem vette komolyan hogy terhes vagyok, és nem fektetett be. kivérzett a baba 5 hetesen. és volt képe azt mondani az orvosnak, hogy: "ha ez megnyugtatja magát, két vetélés egymás után NORMÁLIS dolog" - érted? én majdnem leköptem. de most félek, mert lehet hogy az előző terhességem miatti műtét az oka, hogy nem tapadt rendesen a baba, az orvosok meg semmit se mondanak...

nem tudom, mi lesz velem, ha kiderül, hogy nem lehet gyermekem. félek. 23 éves vagyok

Muszáj valahogy feldolgozni, különben megőrülnénk.

Mi is örökbe fogunk egy babát fogadni, mert eddig nem jött össze saját, és a korból is kifutunk már. Túl vagyunk a hivatalos procedúrán, már nagyon várjuk a kicsit, aki ugyan vér szerint nem a sajátunk, de nagyon fogjuk szeretni.

Valahol azért mindig bennem van, hogy hátha mégis besikerül egy saját gyerek... nem tudom... valahogy ettől érezzük igazán nőnek magunkat...?

Én akkor éreztem, hogy mintha nem fájna annyira, amikor túl lettünk az örökbe fogadási cécón.

Teljesen feldolgozni nem lehet, de meg kell próbálni együtt élni azzal, amit rendelt nekünk a sors, különben egy örök kesergés lenne az életünk.

14,18as, szánalmas vagy:-((

Ezzel az erővel még kutyát se bíznék rád.