Nem tudom mit tegyek. Férfiak válaszára is kíváncsi lennék. Mi a véleményetek?

Párommal 11 éve vagyunk együtt, nem vagyunk házasok, nem tartjuk fontosnak. Viszont van egy ötéves tündéri kisfiúnk. Amióta megszületett - én még vártam volna a gyerekvállalással, de a párom erősködött hogy legyen már -, úgy érzem egyre jobban elhidegülünk egymástól. Én is dolgozom, aztán munka után megyek a gyerekért, vásárlás, főzés, vacsora, fürdetés... stb. ahogy ez lenni szokott. Mindent én csinálok a párom semmit, hiába kértem többször is szépen, meg nem kedvesen is, semmit nem segít. Emiatt én folyton fáradt vagyok. A páromnak sajnos van egy veleszületett sajátos lekezelő stílusa, tehát ha vmi nem tetszik neki, akkor azt elég csúnyán szóvá teszi. Nem tetszik neki amit főzök, ahogy szigorúbban nevelném a gyereket mint ő, ha hisztizik a gyerek én vagyok hibás, mért nem tudom lecsititani, ha elesik például velem veszekszik hogy mért nem figyelek... stb. és még ezer ilyen van az életemben. Ő meg csak nyomja a számítógépes játékát, évekkel ezelőtt depressziót diagnosztizáltak nála, persze mellette maradtam, de nem sok minden változott. Folyton rossz a kedve, sehova nem akar menni, minket sem visz, ha elviszem a gyereket rámförmed, hogy mért vittem el mert ő lemarad róla.. ilyenek. Tehát én főzök mosok takarítok gyerek... egyedül. De mivel folyton fáradt vagyok, nem is nagyon közeledem hozzá éjjel, nappal át sem akar ölelni, puszit sem ad, csúnyán beszél velem nagyon sokszor ezek után hogy másszak rá éjjel? Közölte velem hogy nem érdekli hogy főzök mosok takarítok, neki csak az számít hány együttlét vagy egy héten. Már csak egy házvezetőnőnek érzem magam, akit folyton terrorizálnak már ezzel a hülye együttléttel, mert már annyira nem érdekel, folyton csak elnyom, sosincs az amit én szeretnék. Mindig minden csak róla szól, hogy ő jól legyen, jól aludjon, neki jó legyen. Már nem is emlékszem mikor csókolóztunk utoljára. Mindenért én vagyok a hibás, én nem vagyok igazi nő, mert egy nő nem így viselkedik - szerinte -, hanem kényezteti a párját. Én nem kapok egy jó szót sem, semmi nem jó amit csinálok, ha megadom neki amit kér akkor az természetes észre sem veszi, most három hete lassan hogy nem voltunk együtt és persze én vagyok a hibás, mért nem kezdeményezek. Ő sose, egyszer nem jönne oda hozzám, egész éjjel nyomja azt a hülye játékot - ami az én hibám hogy ennyit játszik - majd még én megyek oda hajnal 3kor puncsolni hogy szexeljünk. Mert szerinte korábban nem lehet, nappal egyszer sem lehet félrevonulni, este 10kor még meg sincs fürödve. Többször meg kellett várjam mig befejezi a játékot hogy méltóztasson együtt lenni velem. Úgy érzem elveszem, nem tudom mit szeretek rajta, de szeretem, de már nem bírom tovább cérnával... ő szerinte mindent jól csinál, ő nem hibázik, csak én. A legrosszabb az, hogy én lakom nála, nekem nincs hova mennem, nincs pénzem albérletre, hitelre. Belefáradtam az egészbe, nem értem mért csinálja ezt velem, mivel érdemeltem ezt ki. Ez mind azóta van amióta a gyerek megszületett, és még akar gyereket, mondtam hogy ezt azonnal felejtse el...