Ha betegek vagytok a férjetek miben segít?

Az én férjem alapból sokat segít.És mégis,mikor beteg vagyok,akkor a legbunkóbb.Olyankor kiabál ha valamit nem csinálok meg,olyankor elfekszik,mert "ő is beteg ám".

Ha ő beteg,körbe kell ugrálni,ha én vagyok beteg,szintén őt kell körbeugrálni és ellátni a gyerekeket...

Szóval én megértelek.És bizony nem lehet mindenért elválni,ez igaz.

Múlt vasárnap lázas voltam én is./ritka nálam a betegség/.Felkeltem teát főzni magamnak,erre megkért,hogy vigyek már Neki is az ágyba inni,és ha úgyis a konyhába megyek enni is hozhatnék.....

De csak magamra haragudhatom,mert teljesen elrontottam,azzal,hogy engem nem kell kiszolgálni,és utálom is,ha körülöttem sündörög valaki.Szerintem te is így jártál....

Az én férjem a betegség első napján mindent megcsinál, aztán folyamatosan csökken az érdeklődése :))

Ezért nem válunk el.

Nem tudom, miért sértődtél meg az első válaszadó kommentjén, panaszkodtál, ő meg elmondta az őszinte véleményét, amiben egyébként én is egyetértek.

Ha neked ez fontos, és úgy érzed, a férjed cserben hagy, akkor mi keresni valótok van egymás mellett?

Ha meg semmiségnek tartod az egészet, akkor pedig szót sem érdemel, nem igaz?

Figyelj, a legtöbb férfi ilyen, mint a te férjed, tisztelet a kivételnek. Ez is az egyik alapvető különbség nő és férfi között. A nők ösztönből ápolnak, a férfiak pedig... ha olyan kedvük van :)

Na jobbulást!

sajnállak, pedig megérdemelnéd az ápolást, kedveskedést :(

a férjem jó betegápló: ilyenkor gyógyszertárba megy, gyógyszert ad be, főz, és persze ellátja a babánkat és foglalkozik vele. ahhoz is van érzékw, hogy ilyenkor a boltból hozzon nekem valami különlegeset, amit szeretek (pl. sajt vagy chips) szerencsém van ilyen téren:)

Mindenkinek olyan a férje, amilyenné neveli. Az anyja az esetek nagy többségében elkényeztette, az ételt is elé tette, a fenekét is kitörölte. A feleségek többsége meg ezt folytatta - pont ott, ahol az anyós a házasságkötéskor vagy összeköltözéskor abbahagyta. Csoda-e, hogy a tipikus férjnek eszébe sem jut a háztartásba bármiféle munkával is besegíteni? Hiszen még azt se tudja, hogyan fogjon hozzá. És mivel eleinte garantáltan elrontja, a feleség ekkor kiveszi a kezéből a portörlőt, és itt be is fejeződött a férj hőztartási pályafutása.

Mi csak egy éve vagyunk házasok. Úgy kaptam a férjemet, ahogy az anyja nevelte addig: sose főzött, kéthavonta egyszer kiporszívózta a saját szobáját, a törlőrongyról meg a felmosóról azt se tudta, hogy kell használni, bevásárláskor nem nézte az árakat, csak levette a polcról, ami megtetszett neki. Én azonban nem tettem elé a reggelit, nem szedtem levest a tányérjába, időről időre megkértem, hogy porszívózzon, törölgessen, rakja be a mosást, segítsen kiteregetni, vásároljon be. Ha valamit nem tud, kérdezzen nyugodtan. Persze rosszul csinálta, sok mindent utána kellett csinálni, főleg a teregetést, de nem szóltam rá és nem szóltam bele, hiszen akkor nem lett volna önálló munka, amit végez, "csak" besegítés, felügyelet alatt. Ha kérdezett, válaszoltam, és titokban igazítottam utána annak, amit elrontott. A motiváláshoz sok-sok pozitív élmény kell, és nulla kritika...

Mindennek már sok gyümölcse van. A férjem pontosan tudja, melyik boltban mi az olcsóbb, bátran rá merem bízni a bevásárlást. Amikor a terhesség elején ágynak estem és három hónapig feküdnöm kellett, ágyba hozta a reggelit, szaladgált vizes borogatásért, fogta a fejemet, amíg hánytam. Nyugodtan rábízhattam a mosást, a teregetést, a takarítást, néhány egyszerűbb étel elkészítését. Észreveszi, hogy mit kell végezni a háztartásban, és el tudja végezni ezeket a munkákat, még ha fáradt is, megcsinálja, mert látja, hogy meg kell.

Az, hogy nem csak el tudja, hanem el is AKARJA végezni, cseppet sem az én érdemem, hanem az övé. Ő az, aki a gondoskodásával teljesen körülvesz, akár egészséges vagyok, akár beteg. A jelleméből fakad, és a házassággal, a férji szereppel járó felelősség, a bizalom és a hit, amit belé vetettem, erősíti meg ebben. Ma már ő tartja kézben a családi költségvetést, abszolút megbízhatóan, de soha nem zsarnokian. Mindig forintra pontosan tudjuk, mennyit költöttünk, és még mennyi pénzünk van. Ha valamilyen közös döntésre kerül a sor, pl hogy milyen hűtőszekrényt vegyünk, akkor abszolút rábízhatom, hogy felkutatja a neten és a városban az összes elérhető boltot, elolvassa az összes vonatkozó internetes fórumot, összehasonlítja az árakat, a méreteket, a fogyasztást, a szervizelést, a fogyasztói panaszokat, és biztos lehetek benne, hogy a pénztárcánkhoz szabott lehető legjobb áron vesszük meg a lehető legjobb hűtőt, mert ő megkeresi, hogy ez melyik.

Sosem mondja, hogy ő a legjobb férj a világon. Ezt mindig én mondom neki, mégpedig teljesen őszintén. Sose akarnák mást, mint pont őt.

Ja, egyébként én olyan típus vagyok, aki mindent szeret maga megcsinálni, mert úgy van megcsinálva jól, szóval igen erős elhatározás kellett és nagy lelkierő, hogy ne szóljak rá azonnal, amint valamit nem úgy csinált, ahogy szerintem kellett volna... :-)

A magam részéről pedig én is körülveszem őt gondoskodással, főleg, amikor beteg, fáradt, rossz napja van, fáj a feje, problémák voltak a munkahelyén. Ilyenkor még az a kilengés is előfordul, hogy elébe teszem a meleg vacsorát, vagy a készre kent szendvicseket forró kakaóval. :-)