Szerintetek egy nőnek van joga elvetetni egy babát a párja tudta nélkül?

Mindenképpen mondd el a párodnak, és azt is, hogy most még nem akarod a babát. Ha szerencséd van, ő is a te véleményeden lesz, ha nem, akkor jönnek a viták. De egy babát ketten kell vállalnotok és nem úgy, hogy az egyik akarja csak.

Soha nem lesz olyan, mintha semmi nem történt volna, legkésőbb a tervezett babánál úgyis kiderül, mivel a védőnő, az orvos, a szülész mind kérdezni fogják, hogy hányadik terhesség és hányadik baba, volt e abortusz.

A lelki része meg csak neked fog fájni, hogy ezt mennyire fogod vagy nem fogod megszenvedni, azt nem tudhatjuk.

Nálunk a második baba a legrosszabbkor fogant. Gondoltunk a tesóra, de aztán beütött a munkanélküliség és úgy döntöttünk, hogy halasztjuk a dolgot. Fogamzásgátló mellett estem teherbe. A párom nem akarta megtartani, én meg nem tudtam, hogy mit csináljak. Nem lettem volna képes elvetetni, ha megtettem volna, soha nem lettem volna képes feldolgozni. Mire megszületett rendeződtünk anyagilag szerencsére. Most múlt két éves a kislány, gyönyörű, okos, de még mindig eszembe jut, hogy róla kellett döntenem, az ő életét vetettem volna el. És ilyenkor mindig elbőgöm magam még ennyi idő után is, pedig a történet vége happy end.

Ezért mondom, hogy mindenki más, én így éltem meg a majdnemet, téged az írásaid alapján nem nagyon fog meghatni. Viszont a párodnak tudnia kell róla. Nem jogilag, morálisan!

Barátnőm tavaly előtt vetette el a gyerekét. Ugyan ezért mert ő még nem készült fel az anyaságra. Nos azóta már szültem egy kisbabát. Akárhányszor eljön velünk sétálni, vagy csak átjön beszélgetni folyton sírás lesz a vége. Elég mély nyomot hagyott benne ez az egész. Ráadásul most meg össze se jön nekik a baba. Ez még jobban kiborítja fél attól, hogy a kaparás miatt már nem lehet több gyereke.. Nagyon sajnálom én is be szoktam könnyezni mikor sír mert, átérzem az egészet...

Te döntésed, hogy elveteted vagy sem.. Mivel a Te tested csak Te rendelkezel felette. De Én azért elmondanám a páromnak, hogy mi van. Leülnék vele megbeszélni a dolgokat, hogy mi legyen.

Na persze, ilyenkor két szülője van és ilyenkor mindkét félre tartozik a döntés, de érdekesek az emberek!

Ha bezzeg a pasija tette volna föl a kérdést, hogy ő azt szeretné, hogy a barátnője vetesse el a gyereket, mert nem állnak rá készen, jönnének a válaszok, hogy " a nőnek joga van dönteni a saját testéről, az anyának ez mekkora krízis", micsoda álszent viselkedés.

Kedves Kérdező!

A párodnak joga van tudni a dologról,ahogy döntést hozni is.Elvileg azért a párod,hogy a felmerülő problémákat együtt oldjátok meg.Másrészt a gyereket közösen hoztátok össze,tehát a mostani döntés is úgy fair,ha közös,és alaposan átbeszélt.

Kedves 57%-os válaszoló!

Feltettek egy kérdést,amire nem szubjektív véleményen alapuló korrekt választ adtál,érvekkel alátámasztva,hanem személyeskedtél és köpködtél.Azért ez lényegi különbség.Nem csoda,ha belekötnek az egyébként arrogáns stílusodba.

Ha én arra vártam volna, hogy készen álljak az anyaságra akkor 100 évesen sem szültem volna.

Én már 25 voltam és akkor is UGYANEZt éreztem, úristen nem állok észen rá, nincsenek százezrek a bankban lekötve, jézusom mi lesz, nem vagyok erre felkészülve...de aztán lenyugodtam. Majd meg lesz minden oldva és így is történt. Az anyaságra nincs felkészítő tanfolyam, ez egy folyamat, fel kell nőni a feladathoz és amikor már a karjaidban tartod a kisbabád, rájössz milyen kár lett volna kikapartatni a testedből a gyermekedet.

Ha mégis úgy döntesz, hogy elveteted akkor mindenképp joga van tudni a párodnak. És ne hidd, hogy olyan érzés lesz, mintha mi sem történt volna utána....

"Majd meg lesz minden oldva"

Tudod ha mindenki így szülne, akkor szép kis világ lenne. De majd szülnek a felelőtlenek a semmire, aki meg megfontolt, az nem szül, mert a sok "Majd meg lesz minden oldva"-anyuka kapja a sok segélyt :D

A helyedben mindenképpen elmondanám a páromnak.

A nyílt örökbeadás nem opció? Soha nem értettem miért a megtartjuk rossz körülmények között vagy az abortusz a két opció.