Szerintetek egy nőnek van joga elvetetni egy babát a párja tudta nélkül?

Nem értem az ilyen embereket, mint amilyen Te vagy 59%-os. Senki sem kíváncsi arra, hogy hogyan tudsz még jobban belerúgni a másikba, tartsd meg a véleményedet és inkább menjél aludni...

Kérdező. Mondd el neki mindenképpen neki, neki ugyan annyi felelősség kell, hogy nyomja vállát, mint amennyi neked. És egyébként sem akarj egy ilyen dolgot egyedül végig csinálni.

Morális oldalról nézve, szerintem "jogod" van saját döntést hozni, beleértve azt is, hogy nem akarod neki elmondani.

(Azonban erről fognak kérdezni (hogy és az édesapa tud-e róla...) az elvetetést megelőző tanácsadáson is.)

Csak nem biztos, hogy elfogadható szintján morális oldalról nézve. Ahhoz, hogy várandós legyél ő is és te is kellettél, és ugyanígy lesz ez akkor is, amikor valóban gyereket szeretnétek. Hiszen az is megkérdőjelezhető lenne, hogy "megtarthatom-e a babát, úgy, hogy a párom nem tud róla és én közben őt elhagyom?".

Ha később derülne ki, hogy te egy ilyen nagyon is bizalmi jellegű és életbevágó döntést nem tudattál vele, és még a véleményét se kérdezted (lehet ő meg akarja majd tartani, de az meg az ő "joga", attól a döntés a te kezedben fog maradni).

Sajnos nem olyan lesz, mintha mi sem történt volna. volt, aki már írta, hogy előfordulhat "bármi", beleértve, hogy pont belesel abba néhány százalékba, akiknél súlyos szövődmény lép föl (akár gyógyszer, altatás, akár a műtét miatt), és akkor sokkal rosszabbat teszel a kapcsolatnak. Vagy ha évekkel később elszólod magad, vagy nagyon szeretnétek 10 év múlva gyereket és akkor meg nem sikerül (akármi miatt) és akkor derül ki, hogy te már egyet elvetettél.

Inkább most tegyed próbára a kapcsolatotok erejét, mert szükséged is lesz rá, mint később. (saját vélemény, nem "csináld ezt")

"Én pedig nem értem, hogy miért kell támadni azt, akinek más a véleménye. Nyíltan kiírt egy kérdést. Ezzel vállalta, hogy negatív válasz is fog érkezni. Ennyi. De persze mindig az a paraszt, aki nyíltan leírja a dolgokat:)"

A kérdés az volt, hogy elmondja-e vagy sem, nem az, hogy te sajnálod-e őt vagy sem. Az nem "negatív válasz", hogy leírod, hogy "te hibád, ostoba voltál, én nem sajnállak", hanem szimpla trollkodás. Ennek megfelelő reakciókat láttál korábban, ahogy láttam.

Abban a helyzetben amiben te vagy kérdező, az én szerény véleményem az, hogy a párodnak el kellene mondani mi a helyzet.

Ha pl már nem lennétek együtt mert mondjuk elhagyott téged. És a szakítás után derül ki hogy terhes vagy,

Vagy 1 éjszakás kalandból jött volna össze a baba, azt mondanám mindkét esetben, hogy felesleges elmondani.

De ti együtt vagytok, egy pár vagytok, szeretitek egymást....szerintem úgy tisztességes, hogy ő is viselje a terhet...hiszen ő is ott volt, amikor megfogant az a baba.

Egyébként meg ha később gyereket akartok, és kiderül hogy pont az abortusz miatt nem lehet...kénytelen leszel a párodnak elmondani mi is az ok, akkor pedig hatalmasat fog benned csalódni, egy ekkora hazugság nagyon durva dolog ám egy elvileg szeretettel teli boldog kapcsolatban.

Szóval szerintem mond el neki.

59%, benned meg annyi érzés nincs, mint egy mosogatószivacsban...Ő maga is elismerte hogy felelőtlen, óvatlan volt. Igen. Tudjuk.

Ettől még nem kell őt a sárba taposni. Az hogy ennyi empátia nincs benned, az meg csak azt mutatja, hogy emberségből nagy nulla vagy.

Mikor derült ki, hogy terhes vagy? Azért kérdezem, mert nálunk is korán jött a baba, 24 évesen. Igaz, én már dolgoztam, de annyi tervem volt még, hogy 3 napig magamhoz sem tértem. Talán egy futó pillanatban eszembe jutott, hogy jobb volna, ha nem is lenne, de ez szerencsére hamar kiment a fejemből. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi a jó a helyzetben, miért lesz jó, ha most szülök, milyen lesz a pici...stb.

Életem legjobb döntése volt, hogy akkor egyetlen egyszer nem védekeztünk, és nem bántam meg, sőt....

A kezdeti ijedtséget megértem, teljesen normális. Azt írtad önellátók vagytok, a babát nem tudnátok eltartani? GYed extra már az egyetemistáknak is jár, levelezőn befejezheted a sulit. Párod készen állna az apukaszerepre?

Attól, hogy valaki szülő lett, nem szűnik meg élni, ha van nagyi, aki vigyáz rá, még el lehet menni szórakozni, felváltva eljárhattok a haverokkal...stb.

Jól gondold át, annyira azért nem könnyű túllépni ezen. Nem kötelező elmondanod a barátodnak, ha úgy döntesz nem tartod meg. De épp pár napja volt egy kérdés, ahol leendő apuka megkérdezte, hogy a terhes könyvben mit jelent az a korábbi terhességek résznél, hogy művi vetélés. Tényleg abortusz? Nem az ő gyereke volt, de nagyot csalódott a párjában, hogy nem mondta el. Szóval egy ilyen dolog úgyis kiderül előbb utóbb, és szerintem ez a kapcsolat végét jelenti, ha ő lett volna az apuka, és te még arra se méltattad, hogy megoszd vele. Ha ez egyáltalán felmerült benned, akkor ez azt jelenti, hogy a kettőtöket érintő fontos kérdésekben az ő véleménye le van sz... Ne csinálj ilyen butaságot.

Mondd el. Persze érthető, hogy felmerül hogy nem akarod terhelni vele, de a nemi élet két ember dolga, kettőnek van benne felelőssége. Legalább támogasson, neked is jobb lesz, ha a párod melletted van.

Na meg neki is joga van tudni. Ha pár hónap múlva szakítotok valamiért, akkor nincs jelentősége, de képzeld el hogy együtt maradtok és pár év múlva összeházasodtok. Halálodig őrzöd a titkot magadban? Mert az nagyon rosszul jönne ki, ha pár év múlva gyereket akartok, az orvosnál ültök, kérdezi, hogy első terhesség-e, te meg benyögöd, hogy nem, ja, volt egy abortuszom, csak nem szóltam róla.

A másik ok, hogy abortusz után egy ideig nincs szex, úgyhogy jobb ha tud róla.

Egy választ sem olvastam el. Az abortusz legnagyobb HAZUGSÁGA, hogy elérheted általa, hogy mintha "mi sem történt volna". Sosem leszel utána ugyanaz, mint előtte, vagy nélküle.

Ehhez képest az "csak" másodlagos, hogy a párod gyermekét az ő tudta és beleegyezése nélkül kívánod megöletni.

Gondold át ezt még ezerszer, beszéld meg vele, joga van tudni, hogy gyermeke fogant, és bízz benne, hogy együtt vállalni tudjátok.